Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-183

294 t8S. országos ölés májas 30. 1870, hogy ezen házban, midőn a keleti vasút tárgyaltatott : azon tervezetek annyiban és annyiszor voltak részletezve, hogy még az egyes állomásokat is lehetett az engedélyokmányban kijelölni; abból azt következtette, hogy miután azon tervezetek minden tekintetben annyira részleteseknek kellett lenniök, hogy egyátalában bámul azon, hogy lehet most novellát vagy irány változtatást javaslatba hozni. Erre nézve, és hogy kimutassam, hogy nem a vállalkozók érdekéről van szó : csak erre vagj^ok bátor figyelmeztetni a t. képviselő urat, hogy épen az erdélyi talajviszonyokat tekintetbe véve mindenki, ki vasutat kivan építeni, szükséges, hogy lehetőleg szilárd talajra épitsen. Hivatkozom azon töltésre, mely ezen vonalon épittetett, hivatkozom továbbá más eseményekre, melyeket alig találunk, s tapasztalunk másutt, mint épen Erdélyben. Mind ezek olyan dolgok, hogy ezen vonal építése a lehető legnagyobb figyelmet érdemli. Így áll a dolog. Hogy a kormány szándéka intentiója igen is országos szempontból indul ki, ha a kijelölt vonalt olykép kívánja elhelyezni, hogy azt ne a vállalkozók nyereményére, de a közforgalom biztosítására töi'ténjék: ez a czél, a mit én óhajtok. Én épenséggel nem akarom kétségbe vonni azon szempontnak jogosultságát, melyből a t. képviselő ur szól. Igenis helyi érdekben szólalt föl, jól mondja, nem a maga, de Torda városa érdekében és a mennyiben a helyi érdekek összesége képezheti, csakis az országos érdekek összeségét; a hol az országos érdek a helyi érdekkel összeegyeztethető volt: a kormány - maga a t. képviselő ur igen helyesen elismerte — akárhányszor kimondta azon szándékát, hogy Tordát a vasúti forgalomból kivonni nem kívánja. Ezeket bocsássa meg a t. képviselő ur, csak mint átalános észrevételeket voltam bátor előadni az ő átalános megjegyzésére. Különben azt hiszem ő maga is helyeselni fogja azt, hogy e tárgy tüzetesen, vagy az ő indítványa, vagy a minisztérium előterjesztése folytán lesz tárgyalandó : a mikor én is föntartom magamnak az illető részletekhez hozzászólni. Tisza László: Én igen röviden csak azt leszek bátor indokolni, hogy miért hoztam én ezt a kérdést a kormány által beterjesztett törvényjavaslattal kapcsolatosan a ház elébe. Tökéletesen egyetértek előttem szóló t. államtitkár úrral, a ki azt mondta, hogy nem követhetnek el a vállalkozók testvérgyilkolást Tordán, mert a vonal iránjn a kormány határozatától függ. Sőt tovább megyek e kérdésben, t. ház, és azt mondom, hogy még a kormány sem követheti el ezt, mert a ház s törvényhozás határozata fog a vonal felett dönteni: és épen ezen határzat meghozatalára kértem föl a törvényhozást. Hogy eljárásom egészen correct lenne, azt én sem állítom, s igazat adok e tekintetben b. Kemény Gábor képviselőtársamnak, hogy ez mindig eltér a rendes szokástól; de csak akkor menthettem ha a dolgot a theoria szobatudósi nagyító üvegén át nézzük. Mert ha elősorolom azon gyakorlati indokokat, melyek engem kényszeritettek e lépésre, a gyakorlati kényszert ő maga is kénytelen lesz beismerni. Tagadhatlan az, t. ház! és itt hivatkozom egyenesen magára t. államtitkár úrra, és azt hiszem, nem fog meghazudtolni, hogy az egész országban elterjedt köztudomás, miszerint a vállalkozók a keleti vaspálya fővonalával nemcsak Tordát, de a törvényben megnevezett Bozst is mellőzni akarják. Beszélik ezt nyíltan a társaság mérnökei, s Torda egész vidéke e miatt hónapok óta a legnagyobb izgalomban él. A t. államtitkár urnák erről tudomása bőven van. eleget járnak reá azok, kik az ország érdekében ezen dolgon segíteni akarnak. De nem elég Torda részéről, t. ház az, hogy az. államtitkár urat és az illető közegeket ostromolja nagy költséggel, heteken át küldötteket tart itt, folyamodott a minisztériumhoz és a minisztérium folyamodását mai napig sem látta el. Ezután egyik torda-megyei képviselő interpellálta a kormányt, minek következtében egy magas kormány-tisztviselő lement az ügy megvizsgálására, kiről legkevésbé sem kétkedem kimondani, hogy semmit sem vitte az ügyet előbb Miután tehát meggyőződésem, hogy e tekintetben az izgalom szüntetésére a kormány eddig semmit sem tett, sőt még érdemesnek sem tartotta a b. Bánffy János interpellatiójára felelni, 2-szor én interpelláltam egyenes, szabatos kérdésekben a közlekedési miniszter urat épen azért, hogy ne kelljen végre is a ma követett szokatlan útra lépnem. A másodiu interpellatióra sem kaptam semmi feleletet, sőt látjuk, hogy póttörvényjavaslatban sincs semmi ezen köztudomású dologról. Vártam mit fog mondani ez ügyben az uj miniszter, lesz-e miniszterialis rendelet, mely a kolozsvári apahidai vonalon betiltja a működést ? Miután semmi sem történt, okvetlen tennem kellett egy lépést előre, mely által ezen, az egész vidéket izgalomban tartó kérdés végre eldöntessék, és miután épen az 1868. XLV. törvényezikkről van szó, azt hiszem, hogy ha némileg eltérne is a szokástól az általam tett indítvány: a póttörvényben elintéztethetett volna. Azonban nekem egyátalában semmi kifogásom az ellen, hogy ne döntsük el a kérdést ma; hanem döntsük el ugy, hogy ezen kérdés a pénzügyi és vasúti bizottsághoz utasíttassák vissza. Erre nézve, ha méltóztatik a t. ház parancsolni.