Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-183

284 183. országos ülés má;us 30. 1870. veit: csak egy tényre hivatkoztam, de oly tény re, melyet az egész világ ismer. Az egész világ ismeri és tudja azon tényt, hogy Lengyelországból Dél-Oroszországig a legközelebbi időkben, oly hatalmas vasút felett fog rendelkezni az orosz birodalom, melynél fogva tetszése szerint minden pillanatban, a hadmüveletek színhelyét Lengyelországból Dél-Oroszországba és viszont áthelyezheti: ós igy az operationális basist, a támadási vonalat minden pillanatban megváltoztatja. Ez oly stratégiai fölény, melyet ignorálnunk nem szabad, s melyet ellensúlyozni mindenkép, még áldozatokkal is törekednünk kell: nem azért, mert tán a mostani kormány ezen eszközöket ellenséges czélzattal alkalmazásba is venni akarná ; de, mert jöhet idő, midőn mások ezt használni fogják. Ezen kérdésekkel t. ház ! ugy állunk, mint az állandó hadsereg kérdésével és a hadi budgettel. Egész Európa tudja, hogy nincs sürgősebb kérdés, mint az, hogy az állandó hadsereg megszüntettessék vagy legalább alább szállittassék. A krimi háború óta minden hadjárat befejezése alkalmából az egész európai közvélemény sürgetőleg követelte az átalános lefegyverzést, és tette ezt azért, mert a mivelt Európa alig viselheti már el azon terhet, mely a nép erejét kimeriti, szorgalmának gyümölcseit felemészti és a haladás vívmányait meghiusítja ! Igen, de ezt egyes állam egymagában nem veheti alkalmazásba : mert ez nemcsak tőle függ, hanem a szomszéd államok állapotától s politikai intentióitól. így állunk a stratégia kérdésével is. Távolról sem mondottam, nem is akartam mondani, hogy azon vasútnak építése már magában ellenséges czélzatra mutatna; hanem csak egy tényt hoztam fel, mely bennünket óvatosságra int. — Ezt pedig szerencsém volt kijelenteni először, mint képviselőnek, másodszor pedig mint miniszteri biztosnak. Bujanovics Sándor előadó : A központi bizottság véleménye ellen itt felhozottak vonatkoznak nem a központi bizottság által ajánlott vasutakra, hanem kiépítésük módjára. Én tehát azon szerenesés helyzetben vagyok, hogy eonstatálhatom, miszerint — akár fogja a t. ház a törvényjavaslatot elfogadni, akár pedig járul a határozati javaslathoz: a központi bizottság végczélja: tudniillik hogy a két vasút mielébb kiépíttessék, el lesz érve. Zsedényi Ede: Az államtitkár ur több állításomat tévedésnek monda. Én csalhatatlan nem vagyok és azzá lenni nem is akarók; {Átalános derültség) hanem e tekintetben indokolt czáfolatot vártam volna és csak szokott erős hangon ejtett szavakat hallottam. (Helyeslés.) Egy szóval sem érintette az államtitkár ur azt: vajon a magyar keleti vasút építésére az állam -részéről már előre fordított költségek nem voltak-e némileg szintén okozói azon nagyobb garantiának, melyet ezen vasutat építő társaság kapott? Azonban azok után, a miket a mostani közlekedési miniszter ur nyilatkoztatott, elállók további észrevételeimtől, csak csodálkozásomat fejezem ki, hogy államtitkár ur vetett szememre tévedéseket; holott ime itt van kezünkben két rendbeli törvényjavaslat, melyek ma napirenden vannak, és világosan mutatják a közlekedési minisztérium államtitkárának technikai tévedéseit: mert, egy évvel ez előtt törvényjavaslatot terjesztett elő, miszerint Beszterczebánya felé kell a magyar északi vasutat vezetni: most azonban ezen javaslatát tévedésnek vallja és Körmöczbánya felé vezettetni kívánja; másfél év előtt azt állitá törvényjavaslatában, hogy Oerendnél ki kell ágazni a vasútnak Marosvásárhely felé: most azt javasolja, hogy Kocsárd felé kell azt vezetni. (Derültség.) E tekintetben tehát, ugy hiszem, hogy több kézzelfogható tévedést mutathatok fel a közlekedési minisztérium államtitkárával szemközt. A mi az államtitkár ur beszédének utolsó részét, tudniillik az oroszországi vasutakkal szemközt követendő vasúti politikánkat illeti, teljesen egyetértek vele; hanem csak arra kérem a minisztériumot, hogy e részbeni aggodalmaikkal ne mindennemű vasúti javaslatnál, ne oly sokszor áljának elő. Történt ez különösen egy évvel ez előtt a gácsországi vasút tárgyalása alkalmával, és Lajthán innen és Lajthán tul egy kapavágással sem haladott az annyira sürgetett stratégiai vasút. Végtére valósággá válhatik azon mese, miszerint, ha mindig valóságos ok nélkül is halljuk a rémhírt „jön a farkas"; majd a maga idején, ha valósággal csakugyan jönni találna: a jajszavaknak nem fognánk hinni. (Derültség.) Hollán Ernő : T. ház ! Ha a t. képviselő ur előbb tett megjegyzéseimre való visszatorlás képen kívánta magának azon " elégtételt adni, hogy a közlekedési minisztérium is tévedhet : megvallom őszintén, egyátalában nem vonakodnám ezen elégtételt neki megadni; a felhozott esetben azonban, nagyon sajnálom, ezen elégtételt sem nyújthatom neki, mert midőn egy országban körülbeiől 400 mértföldnyi vasutak épülnek, mikor ezen parlamentben — igen helyesen, — az azokra vonatkozó törvényjavaslatok sokkal szigorúbban és részletesebben iratnak körül, mint szokott más törvényhozásokban történni, és ha mindamellett eddig összesen csak két novelláris törvényt kellett előterjesztenünk az irány megváltoztathatása végett: akkor — megvallom — én egy oly jeles szakférfiútól, mint a képviselő ur, inkább elismerést, mint szemrehányást vártam volna, (helyeslés és derültség.) Elnök; Méltóztassanak nyilatkozni: elfő-