Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-183

183. országos ülés május 30. 1870. 281 azon indokokból, melyeket a t. képviselő ur felállított. Azon indokokat e szempontnál, e tárgynál nem merném felállítani, de igen is állithatok fel mást, és különösen azt, a mit — ha jól emlékszem — a pénzügyi bizottság állított fel, hogy t. i. a kormány alig rendelkezik annyi erővel, melytől sikeresen lehetne reményiem és megvárni azt, hogy a mit a ház e pillanatban határozni fog: minden halasztás és mulasztás nélkül létesíthet. E szempontot igen is magamévá teszem, és ha a ház a maga bölcseségében ugy méltóztatik határozni, hogy a kormány ezen tárgynál a saját költségen való építkezéstől egyátalán álljon el és e vonalokat concessio utján adja ki, csak azt az egyet sajnálnám, hogyha a t. ház ezen határozat által más oldalról idézne elő oly mulasztást, melynek felelősségót én e tekintetben magamra vállalni csakugyan nem vagyok képes. És e tekintetben legnagyobb részben állnak azok, a melyek felhozattak már az igen t. államtitkár ur által arra nézve, hogy az országnak igen sokszor nem csak tisztán kereskedelmi tekintetben kell ily vállalatot létrehoznia, hanem vannak igen is magasabb állami szempontok, melyeket — bár mint akarjuk — soha szem elől tévesztenünk nem szabad. Ha tehát a ház bölcsessége ugy határoz, mint azon javaslat indítványozza: én részemről meghajolok a háznak ezen határozata előtt, elfogadom azt; de előre kinyilatkoztatom, hogy ha e tekintetben más felől mulasztás történik: ez esetben méltóztassanak a felelősséget vállainkról kegyesen levenni. Ez az, mit a t. háznak ez irányban mondani akartam. (Elérik helyeslés.) Tisza Kálmán: T. ház! Legelsőbben is teljes őszinteséggel bevallom, hogy az előttem szólott igen t. miniszter urnák nyilatkozata engem sok tekintetben megörvendeztetett. (Halljuk! jobb felől] Megörvendeztetett; mert ha — mint monda — nem is volt még oly helyzetben, hogy jövő vasúti politikáját már előre részletezhette volna: mégis nyilvánitá azt, hogy látja, miként soknak másként kell ezentúl történnie, mint eddig történt. A jelen helyzetben én ennyivel megelégszem és — miként ő maga is monda — az egyes előterjesztéseknél lesz a t. háznak és igy nekem is, mint egyik szerény tagjának, alkalmam megítélni azt, hogy mennyiben változott, és mennyiben változott különösen jóra az eddig követett vasúti politika. Nem csak óhajtom: de reménylem és hiszem is, hogy akkor is alkalmunk lesz a javulást constatirozni. A mi továbbá a t. miniszter urnák beszéde elején és beszéde legvégén mondott két tételét illeti, erre nézve azonban engedje meg, hogy néhány megjegyzést tegyek. (Halljuk!) Beszéde elején azt monda ugyanis a t. miKBPV. H. NAPLÓ 184-S- VIII. niszter ur: hogy nem tartja feladatának, vagy fölmentve érzi magát attól, hogy az eddigi rendszert igazolja. Tökéletesen igazsága van, a menynyiben a törvénybe iktatott vasutakra vonatkozik ; de azt tartom, maga sem értelmezhette ezt ugy, hogy az eljárás igazolásától fölmentve érzené magát oly vasúti tárgyalásokra vonatkozólag, melyek habár nem az ő minisztersége alatt terjesztettek is elő, de most az ő minisztersége alatt tárgyaltatnak: mert ez utóbbiakra nézve a felelősség természetesen őt illeti. (Helyeslés bal felől.) De ezt csak érteimezőleg megjegyezve, kénytelen vagyok beszéde végén tett nyilatkozatáratenni egj megjegyzést. Jelesen azt méltóztatott mondani : hogy azon esetben, ha a ház elhatározná, hogy ne kezdessék meg ezen vasút kiépítése az állam költségén, hanem hogy azokra rögtön tárgyalások történjenek az egyes vállalkozókkal, s ez által azon már itt annyira hangsúlyozott szempontoknál fogva kár vagy hátramaradás történnék: akkor a felelősség alól mentessék tel. En bocsánatot kérek — de ki kell mondanom, — ez nem oly nyilatkozat, melyet egy felelős parlamentáris miniszternek tenni kell; (Helyeslés) mert vagy az a meggyőződése a t. miniszter urnák, hogy itt fog mulasztás elkövettetni: s akkor méltóztassék nyilvánítani, hogj^ a határozati javaslatot nem fogadja el, mert. nem vállaihatja magára a felelősséget; vagy ha nem látja ezen körülményt s belenyugszik a határozati javaslat elfogadásába: akkor az, hogy ez a házban határoztatott el, a minisztert a felelősség alól föl nem menti. (Helyeslés.) Ezt a parlamentalismus elveinek szempontjából megjegyezvén, különben azt hiszem, hogy az igen t, miniszter ur annyival inkább belenyughatik, — habár, miként monda, más indokoknál fogva, mint a melyek a határozati javaslatban foglaltatnak. — a határozati javaslatnak elfogadásába ; mert hiszen maga is azt monda , hogy nem rendelkezik annyi erővel, hogy azon feladatnak, melyet a határozati javaslat kitűz, rögtön megfeleljen; — mi, ha áll: természetes, még időveszteségről sem lehet szó, ha elfogadtatik a határozati javaslat, melyet az előttem felhozott okokon kivül még azon okból is pártolok, mert a kellőkép nem tanulmányozott vonalak egyikére, az eperjes-tarnovira nézve tartózkodik az irányt kijelölni; ez irány kijelölésének felfüggesztését és további tárgyalásokra föntartásátpedig részemről is okvetlen szükségesnek és méltányosnak tartom. Méltóztatnak talán tudni azt, hogy a hazának egyik hatósága Bártfa városa kérelmezett itt az országgyűlésnél, hogy ezen vasút Bártfa felé vezettessék. Távol van tőlem azt mondani akarni, hogy a vasutat Bártfa felé kell vezetni és nem arra, 86