Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-183

183, országos Illés május 30. 1870. Q^A torkodom a t. képviselő urat figyelmeztetni, hogy itt a munkács-stry-lembergi és az eperjes-tarnovi vasutak magyar területre eső részének államkölt­ségen leendő kiépítéséről van szó, és ezen tör­vényjavaslatnál egyetlen egy eonsortium sincsen érdekelve. A magam részéről még azon megjegyzést tehetem hozzá, hogy : valamint én érzem, ugy hiszem, hogy minden képviselője e t. háznak is érzi azt: mi illő és mi nem ? (Élénk helyeslés jobb felől.) Ghyczy Kálmán: Midőn, t. ház, egy­szerűen részemről is Zsedényi képviselőtársam indítványát pártolnám: az érveket csak egyedül a tárgy érdemére tartozó körülményekből szán­dékozom meríteni. (Helyeslés.) Mindamellett hogy elismerem, hogy nagyon kívánatos, hogy azon rendszer, mely eddig kö­vettetett a vasutak engedélyezésében, jövendőre változtattassék meg : jelesül figyeltnetessé vagyok bátor tenni a t. házat azon már elharapódzott szokásra, miszerint előzetes határozatok által a háznak szavazata jövőre megköttetik, (Igaz! bal felől.) és midőn azután ezen határozatoknak ér­vényesítése, mint a ház határozata, annak tekinté­lyével sürgettetik, az ellenérvek ily tekintély ellenében elhangzani kénytelenek; és én azok után, a miket csekély tapasztalásom szerint mond­hatok e tárgyban, merem állítani, hogy ily elő­leges határozatoknak hozása az országnak már valóban sok, igen sok millióra terjedő kárt oko­zott. Ily előleges határozat foglaltatik azon tör­vényjavaslatban is, melyről , mostan szó van. Ezen törvényjavaslatot nem támadom meg azon tekintetből, hogy vajon a kérdéses vaspályák ki­épitendők-e, vagy nem ? mert ez iránt a, ház már határozott ; de azon tekintetből megtámadandó­nak vélem, hogy előlegesen, minekelőtte a szük­séges tárgyalások megindittattak és befejeztettek volna, ezen pályákon már az ország részéről sa­ját országos költségen építések tétessenek. Ezt csak egy körülménynyel lehetne indokolni : az építésnek t. i. sürgősségével ; de bocsásson meg az előttem szóló t. államtitkár ur, hogy ezen érv ellenében a közlekedési minisztériumnak sa­ját tenyéré hivatkozzam. Á múlt évi július 18-án megbízatott a köz­lekedési minisztérium azzal, hogy kellő lépése­ket tegyen a kérdéses pályák kiépítésére. Azóta csaknem egy év telt már el, és a kellő lépések még megtéve, legalább befejezve nincsenek, mi­után az illető tervek a közlekedési minisztérium által megvizsgálva, megállapítva nincsenek; nem állhat tehát ezen pályák kiépítésének sürgőssége, legalább oly nagy mérvben, mint azt hangsulyoz­tatni hallottuk, és ha oly sürgős is ezen pályák építése: vajon meg fog-e akadni az által, ha most az építést az állam saját költségein nem kezdi meg? Tervek, ajánlkozók vannak; történ­jenek meg az ajánlkozóval a tárgyalások, és az hamar czélhoz fog vezetni, ha a pályák csak­ugyan olyanok, minőknek azok mind kereske­delmi, mind stratégiai tekintetben feltüntetve valának. Ily óvatosság nélkül azon okoknál fog­va, melyeket Wahrmann és Zsedényi t. képvi­selőtársaim kifejtettek, az állam részéről költsé­get fektetni be oly vállalatokba, melyeknek még tervök sincs megállapítva, átalában nem tartom czélszerünek. Még csak egy észrevételem van azon meg­jegyzésre nézve, melyet az államtitkár nr a vas­úti kölcsönre nézve fölemlíteni méltóztatott. Azt állította : hogy a vasúti kölcsön köté­sénél nem az volt a szándék, hogy a befolyandó pénzek végleg fektettessenek be valamely válla­latokba ; hanem az, hogy a pénzek megnyerésé­vel nyomás gyakoroltassék a vállalkozókra, és a kölcsönvett pénzek egy vagy más pályába, csak ideiglen fektettessenek be. Én nem mondom, hogy a törvény ezt egészben kizárja a lehetőségek so­rából; megengedem, hogy az állam költségén épí­tendő vasutak közül egyik vagy másik utóbb ismét eladatható : de hogy az lett volna a tör­vényhozás szándéka, melyet államtitkár ur em­iitett akkor, midőn a vasúti kölcsönről törvényt alkotott, azt nem ösmerhetem el. Mi volt akkor a minisztérium szándéka? azt nem tudom; de a törvényhozás ilynemű szándékáról e teremben szó sem volt. (Helyeslés.) Tanúsítja ezt a vasúti kölcsön megállapítá­sáról szóló törvény 3-ik szakasza, mely világo­san azt mondja: „E kölcsön biztosítására szol­gáinak az építendő vasutak és csatornák; még pedig aképen, hogy a befektetett tőkének meg­felelő évjáradék a jelen kölcsönből épült vas­utakra és csatornákra mint főjekálogra időről időre első helyen bekebleztetik." Ez inkább ál­landó beruházási szándékot mutat, mint azt, hogy ideiglen fordíttassanak az álíamösszegek a kölcsönből valamely pályára; elvül tehát és áta­lában követendő szabálynak el nem ösmerhetem azt, hogy az államkölcsönből ideiglenesen fek­tettessenek be az összegek az illető vállalatokba. Különben pedig magam is azon nézethez ragasz­kodom, és ha kezemnél lennének az álatok, in­dokolni is képes volnék azt, hogy a ház ezen vasúti kölcsönből számos vállalatra már any­nyit utalványozott, hogy e kölcsönalap uj utal­ványozást már alig tűr meg. Egyébiránt ismét­lem:. Zsedényi t. képviselőtársam indítványát pár­tolom. (Helyeslés a bal oldalon.) Gorove István közlekedési mi­niszter: Minekelőtte magára a Zsedényi kép­viselő ur által beadott határozati javaslatra tér-

Next

/
Thumbnails
Contents