Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-179

24G 179. országos ülés május 23. 1870. tárgyalni fogjuk : ugyanezen tekintet áll elő most is, mielőtt e tárgyat az osztályokhoz utasitanók. Végzem beszédemet. A beadott törvényjavaslat vagy rósz, vagy jó ? Ha rósz a beadott törvényjavaslat ; akkor azt hiszem, hogy nagyon méltányos, ha mi időt kívánunk arra, hogy a közvélemény a tőrvényj avaslat roszaságáról meggyőződjék és a benne rejlő hibák kiigazittassanak; ha pedig jó a törvényjavaslat: akkor nem érteni, hogy a tisztelt kormány mórt tart a közvéleménytől- Hisz minél tovább fog tartani a törvényjavaslat tárgyalása, és minél hosszabb meggondolási idő adatik: annál jobban fog meggyőződni a közvélemény annak helyességéről; akkor jönni fognak a kérvények a hatóságoktól, kerületektől, közintézettől, hogy áraszszák önök e nagy áldást valahára a hazára, és ne odázzák el tovább. Ha jó a törvényjavaslat : a meggondolás és a tárgyalás halasztása semmi esetre •sem fog roszat szülni. Ezen okoknál fogva én egyszerűen Debreczen városa t. képviselőjének azon indítványára szavazok, mely szerint az osztályokhoz való utasítást kívánja oly értelemben, hogy az a jövő őszi ülésszakra halasztassék. (Helyeslés bal felől.) Huszár Imre: Én azon kivételesen szerencsés helyzetben vagyok, t. ház. hogy engem a tisztelt jobb oldal argumentumai tökéletesen capacitáltak, nem azon argumentumok ugyan, melyeket tegnapelőtt hallottunk ; hanem azok, melyeket tavaly június 24-től Julius 3-ig a jobb oldali szónokok méltóztattak elmondani, akkor t. L, midőn azt szavazták le, a mi mellett most küzdenek, valamint hogy most azt szándékoznak leszavazni, mit akkor megszavazni méltóztattak. Ezen eapaeitatio nem történt nálam a revelatio villám gyorsaságával, hanem ellenkezőleg érett megfontolás után, és épen azért mély gyökeret vert bennem. Méltóztassanak megengedni, hogy néhány virágszálat lehessek szerenesés előterjeszteni az argumentumok azon koszorújából, melyet tavaly a jobb oldali t. szónokok elénk adtak. Jelesül mindjárt a központi bizottsági előadó Horváth Döme képviselő azon véleményben volt, hogy a törvényhatóságok rendezése miatt a bíróságok szervezését elhalasztani az országra nézve káros volna. Tóth Vilmos képviselő a június 24-ki ülésben következőket mondotta: „Es ki az, hacsak nem ül az ellenzék padjain, ki méltányosan követelhetné a kormánytól, hogy ily bonyolult ,kérdés megoldását praecipitálja ? Azt mondám, ha nem ül az ellenzék padjain, mert ellenzéki politikának ez igen jó, igen helyes; sőt meglehet, ha magam ott ülnék, magam is hasonló kívánsággal lépnék fel a kormány elé, gondolván : hogy vagy neki megy a kormány ezen tömkelegnek, és akkor meggyül a baja, vagy talán fel is fordul; vagy nem megy neki és a logika szabályai szerint oldja meg a kérdést, akkor azt declamálhatjuk róla, hogy nem akar, vagy nem tud tenni semmit : ugy hiszem, hogy azon szemrehányás alól, hogy e kérdés a logika szabályai szerint szándékoltatik megoldatni a t, kormány föl lesz mentve." Később a közoktatási miniszter ur azt mondta, hogy roszul gondoskodnak a megyei rendszer népszer üsitéséről azok, kik azt kívánják, hogy a bírói szervezetnek kérdése odáztassék el akkorra, mikor majd a megyei kérdés is szőnyegre kerülhet, mert ez által csak ürügyet szolgáltatnak a megyei rendszer ellenségeinek stb. Igen tisztelt Zmeskál képviselő ur kétségkívül állónak tartotta azt is, hogy hazánk ügyei közt az igazságügy az, mely legfontosabb, de egyszersmind legsilányabb is : kell tehát, hogy törvényhozásunk első sorban azt rendezze. Nehrebeczky képviselő ur azok közé tartozik, kik a reform behozatalát annyira sürgősnek tekintik, hogy minden perez, ha ennek életbeléptetését késlelteti : pótolhatlan kárt hozhat mind az egyes polgárok, mind a nemzet közhitelére. Nem tudom, a képviselő ur méltóztatott-e numerice kiszámítani, hogy e kérdés rendezésének egy év óta történt elodázása, és most ismét szándékolt elodáztatása mennyi kárt okozott már eddig az országnak ? (Derültség bal felől.) Simay képviselő ur nem ismerte azon állítást alaposnak, mintha a közigazgatás rendezése még sürgősebb volna , mint az igazságszolgáltatás. A municipiumok rendezetlen állapota nem képes valami nagy roszat eszközölni a parlamentalis felelős kormány mellett, mely azt mindig ellensúlyozza, legfölebb magának a kormánynak szerez némi kellemetlenséget vagy nehézséget. Az igazságszolgáltatás rendezetlensége fenyegeti az állampolgárok vagyonát, kik egyenkint teljesen jogosultak az államtól e tekintetben teljes biztosítékot követelni. Végre is egész tisztelettel jegyzem meg azon jobboldali szónokok irányában, kiknek beszédeiből idézni volt szerencsém : a legmélyebb s legdöntőbb hatást tette meggyőződésemre a jobb oldal vezérének Pest belvárosa igen tisztelt képviselőjének megjegyzése, ki a következőket mondta: „Eltérők lehetnek a vélemények arra nézve, hogy a közigazgatásnak melyik ágát szükséges mindenekelőtt javítani és átalakítani, — mind fontosok és mulhatlanul szükségesek a közigazgatás különböző ágaiban a javítások,