Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-178

234 17S- országos Ülés május 21. !87C. szabad." Az tehát benne van: „a ház külön engedelme nélkül." Méltóztatott volna tehát a miniszterelnök urnák is a ház engedelmét előlegesen kikérni akkor, mikor megtette indítványát. A 129-ik szakasz így rendelkezik: „indítványt, elleninditványt és modósitványt mindig irásba foglalva kell beadni, s azok kinyomitását a ház elrendeli."' En azt sem láttam, hogy az indítvány a miniszterelnök által irásba foglalva lett volna beadva, a mint azt a házszabály parancsolja, hogy az kinyomassék, és hogy a ház hozza szólott volna, s így sem a házszabályok, sem a ház határozata nincs megtartva. Ugy látszik, mintha külön rájuk parancsolt volna valaki, hogy hazánkban lengyel hallgató országgyűlést rögtönözni törekedjenek, melynek tagjait nem lehet elereszteni, ha mindannyian éhen halnak is. (Derültség jobb felől.) Keresztülkasul akarnak alkotmányon, törvényen, jogon, igazságon, méltányosságon gázolni, csakhogy ezélt érve elhatároztassék, hogy vétessék fel az osztályokban ezen csudaszülött, mely törvényjavaslatnak gúnyoltatik, és a mire azt mondom: hogy, ha a haza népe és annak közvéleménye megkérdeztetik annak értéke és természete felől, a miniszter a 48-ki törvények értelme szerint felelősségre volna vonandó. (FölkiáUások; jobb felől: Tessék!) mert ezen javaslat a haza alkotmánya ellen való feltámadás. A ki pedig ezt teszi, bűnhődik Itt is annak köpenye alatt, hogy törvényjavaslat adatik be. valóságos felkelés intéztetik a haza törvényei és alkotmánya ellen. (Derültség.) Ha ily törvényt tesz le a ház asztalára a felelős miniszter, akkor felelősségénél fogva életével és vagyonával tartozik jótállani. (Élénk hosszas derültség.) De önök azt mondják, hogy a többség majd megszavazza. Legyen ! szavazzák meg, joguk van hozzá. Nem tudom kifejezni magamat : hogy mit érzek (Derültség) akkor, midőn hazám boldogságának elidegeníthetetlen jogainak eltemetése vétetik önök által nem mondom öntudatosan, de még téves felfogás alapján is czélba. (Halljuk! Halljuk!) Inkább engedném megöletni magamat, mint annak szellemi életét képező alkotmányát; midőn hazám javát, melyért gyermekkorom óta küzdöttem,melyért mind saját életemet, vagyonomat, sőt még velem együtt, családom földi boldogságát is áldozatul hozni se késtem, aláásva lenni látom. S önök herostrati dicsőségükben még fölemelt fővel mutatnak e tettökre (Derültség és Halljuk kiáltások.) Néhány évvel ezelőtt igy szólt a költő : „Gúny a haza szeretete. Játék a hit szentsége; árulásnak szánt láncz várja az igazság őreit, az erő fegyverrel járja, romba dönti híveit, tiporva az — — jogot." Midőn ez előidéztetik, midőn a megj'ék, városok, kerületek s az összes népnek aris tokratico^- bureaucratico - absolutistikus kormányzata (Derültség) hozatik létre: mit hisznek? Azt hiszik-e hogy ez tartós lesz? Nem — mert testvérharczot idéznek elő, mely kikerülhetlen, s mely enyészetet hord népünk számára. Midőn erre gondolok, vérzik bennem a lélek. (Helyeslés a szélső balon és derültség a jobbon.) Fáj bennem az érzés, el tompul minden gondolkdás agyamban, mely hazám jóléteért s boldogságaért dobog, s ez oknál fogva nem akarok tovább kiterjeszkedni, i Halljuk ':) bár szándékom volt. (Csak halljuk!) Ha a t. ház parancsolja, beszélek tovább is. (Halljuk! Derültség.) Kerkapoly képviselőtársam mondott egy különöset: azt emiitette,hogy ha a miniszter indítványt tesz, a háznak azt tárgyalni kell. Én nem tudom , hogy honnan merítette ezt az okoskodást: én nem tudom, meglehet, hogy neki más házszabálya van, de abban, mit én nekem adtak (Derültség) és mit én ismerek el házszabályképen, abban különbség fölállítva nincsen a miniszter és a képviselők között: mert a miniszternek is csak akkor van döntő szava, mi| kor képviselői állására és megválasztatására hiI vatkozik. Különös, mondom, a mit Kerkapoly ur modott. mert e szerint, ha ón indítványomat megteszem, a ház azt nem köteles tárgyalni, sőt a házszabály azt egyenesen tiltja ; de ha a miniszter teszi azt, akár van napirenden, akár nincs, mindjárt kell tárgyalni. Én az emiitett képviselő ur ezen állítását nem ismerhetem el. i (Halljuk.) Csáky képviselőtársam (Halljuk; Zaj) meg azt mondotta, hogy egyszerűen az osztályokhoz kelletik a törvényjavaslatot utasítani tárgyalás végett, mert hiszen az osztályok majd meghatározzák, hogy mikor tárgyalják az ügyet, mert ez az ő jogukban áll. Ez nem ugy van; én nem I ugy tudom, mert tegnap előtt is tőrtént ós minj dig napirenden van, hogy az elnök kimondja a I ház egyetértésével, hogy mely törvényjavaslatok ] fognak az osztályokhoz küldetni, és akkor, mikor azt a ház meg szokta állapítani, egyszersmind a napot is, sőt annak bizonyos idejét, például 9 —10 óráját is meg szokta határozni. Tanúskodik erről a ház naplója és jegyzőkönyve. A közvéleményre hivatkozott Eötvös miniszter ur, hogy igen ki van már a megyerendezési kérdés merítve, mert e felett — nagyon fontos lévén a tárgy — mindenki gondolkozott és ehhez képest iránta kész vélemény létezik, és igy a közvélemény bővebb meghallgatása e téren nem szükséges. En azt hiszem, hogy nem méltóztatik ugy felfogni a dolgot, a mint áll : mert igen is ! áll az, hogy a megyék és városok ügye min| denkinek ügye, szemefénye volt, és mindenki 1 gondolkodott jövőjéről.