Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.
Ülésnapok - 1869-178
178. országos Ülés május 21, 1870. 223 időt ezen törvényjavaslatnak legerólyesebb barátjai sem veszíteni, ha ez indítvány elfogadtatik. Tudva van ugyanis, hogy hány vasúti kérdés van az osztályok tárgyalása alá bocsátva, részint már beadva lévén a bizottságok által, részint e napokban levén beadandók. Tudjuk, hogy azon törvényjavaslatoknak, melyek a vasúti és pénzügyeket illetik, épen t. barátaink, a horvát képviselők érdekében előlegesen kell tárgyaltatni. Azt gondolom tehát, t. ház, hogy midőn ily nagy fontosságú törvényjavaslatot, mint a vasúti, és pedig igen nevezetes vasúti és más pénzügyi kérdések, a ház országos üléseiben és osztály üléseiben tárgyaltatnak : akkor nem lehetséges egy másik, még fontosabb tárgyról csak ugy mellékesen intézkedni. Még időmulasztásról sincs tehát szó, s azért részemről is pártolom Tisza Kálmán t. barátom által a ház elébe terjesztett indítványt. Kerkapoly Károly : Mielőtt a t. ház engedelmével a fönforgó tárgy érdeméhez bátor lennék szólni, előlegesen legyen szabad nekem arra nézve tenni meg észrevételemet, a mit előttem szóló t. képviselő ur az irányban mondott, hogy a miniszterelnök ur által tett imez indítvány napirendre tűzessék. En tudom, hogy a múlt országgyűlés idejéből, az igaz: de szinte közmegegyezéssel nyugodott meg abban a ház, hogy indítványnak csak azon nyilatkozat tekintendő, a mi nélkül valamely tárgy épen nem kerülne a ház elé. Különben minden véleménynyilvánítás is indítványnak lenne tekintendő, mihelyt azon gyakorlati kérés kapcsoltatnék hozzá, hogy fogadja azt el a képviselőház. Maga a t. képviselő ur megengedte azt. hogy a házszabályok hallgatnak arról: mikor kelljen valamely miniszteri törvényjavaslatot az osztályokhoz utasítani és mikor ne? azokból hát nem lehet érvet fölhozni a mindjárt oda utasítás ellen. De ha hallgatnak a szabályok, nem hallgat a gyakorlat. En kétlem, hogy a képviselő ur tudjon egyetlen előzményt mutatni arra, hogy hasonló kérést a ház indítványnak tekintett, s annálfogva napirendre tűzött volna, sőt ellenkezőleg, mindig intézkedett rögtön. Ha hát a szabályok hallgatnak : de szól a gyakorlat, kövessük azt. Most bátor leszek átmenni a dolog érdemére. Azt mondják: Várady Gábor határozati javaslatában csak figyelmeztetni akarta a kormányt, hogy hozza be a törvényjavaslatot. Tökéletesen elfogadom. De Várady Gábor f. é. febr. 8-án adván be határozati javaslatát, abban nem csak azt mondja, hogy terjessze be a minisztérium a törvényjavaslatot, hanem azt is, hogy oly időben terjessze azt be, hogy elintézése oly időben történhessék, mely megengedi azt, hogy a legközelebbi előirányzat már arra való tekintettel állapíttassák meg. Ugyancsak azon párt kebeléből, annak egyik vezérférfiától , Tisza Kálmán úrtól van egy más határozati javaslat, mely megint márezius végéig kívánja a költségvetést beterjesztetni. (Fölkiáltások bal felől: Nem is tárgyalták!) Tudom, de önök kívánták, és én csak a két kivánatot akarom egymással összehasonlítani. A t. képviselő urak egyszer azt kívánták. (Zaj bal felől.) Szíveskedjenek türelemmel meghallgatni, azután én is szívesen meghallgatom az ellenvéleményt. Ismétlem, a t. képviselő urak egyszer azt kívánták, hogy az előirányzat márezius végéig beterjesztessék, máskor, és pedig csak folyó ! évi február 8-kán pedig azt kívánták, hogy I oly időben hozassék be a törvényhatóságok renj dezésére vonatkozó törvényjavaslat, mely mellett ; elég jókor el lehessen azt intézni arra, hogy a legközelebbi előirányzat már annak figyelembe vételével legyen beterjeszthető. Mennyi időt méltóztattak ilyen formán kiszabni az egésznek? Bizonyosan igen keveset. Miután három hét óta a törvényjavaslat már beterjesztve, sőt kiosztva van, s miután a kormány most csak az előtárgyalásra kér engedélyt s nem elintézésre, s miután a javaslatnak az osztályoktól a központhoz kell menni, hogy onnan jőjön a házba, azt gondolom, az önök által kivánt 50 nap bőven kikerülend, azon 50 nap, melyet a t. képviselő urak együtt mértek ki. Es én nem is hibáztatom, hogy a képviselő urak nem kívántak többet, sőt tökéletesen helyeslem eljárásukat; helyeslem pedig azért, mert ha van kérdés, melylyel az emberek foglalkoztak, ugy kívül mint belől a képviselőházban, ez bizonyára az. Számos röpiratokat és hírlapi fejtegetéseket ismerünk e tárgyban már régen; e kérdés évek óta igen is tárgyalva volt, gondolkozás tárgyául szolgált az átalakulás óta folytonosan. Egészen más az: a kérdést tanulmányozni, meg egy concret javaslatot valamely kérdésben, nem tanulmányozott kérdésben; a javaslat tanulmányozására sok idő kell, mert először a dolgot magát, másodszor annak tormulázását kell tanulmányozni. De midőn ugy a ház tagjai, mint az országos közvélemény annyit foglalkozott egy tárgygyal: semmi sem kell több, mint a már kiképezett eszmékhez hozzámérni a javaslatot, s I meghozni ennek alapján az Ítéletet. Es hogy ez így van, annak senki sem adja kiáltóbb bizonyítványát, mint maga Ghyczy képviselő ur, mert mondván: azon sok minden után, mi e kérdésben hírlapokban, röpiratokban s vitatkozásokban elmondatott, mindent mást várt volna, csak ezt nem. íme, már is összemérte az ő eszméjével a
