Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-178

204 178. országos ülés május 21. 1870. mét előre is kikérni bátor vagyok. (Halljuk! HaUjuk !) Először jelentést kívánok tenni a vasúti kölesönnek az 1869. év végével mutatkozott állapotáról és a befolyt pénzek hováforditásáról. (HaUjuk!) Másodszor, el fogom mondani a közös aetivák és passivák leszámlálására vonatkozó körülményeket. Harmadszor be fogom mutatni a múlt 1865 — 1868-ki országgyűlés meghagyása folytán az adóreform tárgyában működött bizottságok munkálatait; végre szólni kívánok az 1869. évi államháztartás pénztári kezelésének eredményeiről, s ezzel kapcsolatban kifejezni kívánom egyéni nézetemet hazánk önálló pénzügyi kezelésének rövid múltjáról, jelenéről és lehető jövőjéről. (Halljuk ! HaUjuk .) Midőn jelentést teszek a magyar vasúti kölcsön állapotáról, mint azt az 1869-ki deczember végével lezárt számadások kimutatják, mindenek előtt két körülményt kell megemlítenem : az egyik az, hogj^ a vasúti kölcsönnek végleges eredménye csak akkor fog rendszeresen és minden részletében megállapittathatni, ha ezen kölcsön egészen értékesítve és a törvényben kitűzött czélra befektetve lesz ; a másik megemlítendő körülmény: hogy a fönálló leszámolási rendszer szerint a vasúti kölcsön évenkinti álapotáról és fölhasználásáról a részletes kimutatásnak, nézetem szerint, az évenkinti zárszámadásokban kell helyt foglalnia. Már az 1868-ik évi zárszámadásban is elősoroltattak az év folytán befolyt és kiadott összegek; az 1869-ki zárszámadásban pedig részletesen fognak elősoroltatni az egyes tételek a vasúti kölcsön állapotáról és hováforditásáról; és ezt hiszem a törvénynyel és a leszámolási rendszerrel megegyező eljárásnak. Az 1869. évi zárszámadás csak a jelen év második felében fog a képviselőháznak előterjesztethetni, s miután ezen időt bevárnom nem lehet: most kívánok ezen fontos tárgyról jelentést tenni. Nem akarom ismételni a kölcsön kibocsátásánál előfordult körülményeket, miután azokról még 1868. évi deczemb. l-jén a t. "háznak részletes előterjesztést tettem,*) mely kinyomatni és a ház tagjai közt szétosztatni rendeltetett; ennélfogva mindazon körülmények , melyeket azon előterjesztésemben fölemlítek, a t. ház tagjai előtt tudva vannak; ezekre nézve jelenleg anynyit kívánok megjegyezni, hogy még most is azon meggyőződésben vagyok, miszerint ezélszerübb lett volna azon rendszert léptetni életbe, melyet az 186'7-ik évben, midőn a kölcsön fölvételét javaslatba hoztam — megemlítek: t. i. *) Irományok 416. sz. hogy az állam a vasutak és csatornák kiépítését a fölvett s jövendőben fölveendő kölcsönök utján folyóvá lett öszegekből eszközölje. Mert ezen eljárás szerint az alkalmazott kamatbiztositási rendszer folytán viselendő teher-, nél nagyobb az államra bizonyára nem hárult volna; másrészt, ha kölcsön utján fedezi az állam a vasutak építését, az ujabb pályák tulajdona őt illetvén, a jobban jövedelmező pályák osztaléki fölöslege az állam számára maradt volna idővel, holott a kamatbiztositási rendszer szerint ezen osztalékfölöslegről, mely a biztosított kamatokon fölül a részvényesek számára marad, az állam lemondott. Ezen rendszer mellett épitve ki a főbb vonalakat, a kiépítésnél bizonyos rendszerességet lehetett volna megállapítani, s meglehetett volna határozni a hasznosság és szükség szerinti egymásutánt; (Igaz! hal felől.) s valószínű, hogy az államnak terhe is csekélyebb lett volna, mint a kamatbiztositás melletti építésnél, melynél a pénzbeszerzési nyeremények nevezetes összeget képeznek. (Igaz! Ugy van!) Miután a kamatbiztositási rendszer fogadtatott el az országgyűlés által, a vasúti kölcsön kezelésénél két körülményre kellett figyelemmel lenni: a legjövedelmezőbbnek vélt vonalakat a vasúti kölcsönből kellett építeni — ilyennek tartom az északi vasutat — másrészt, miután az államvasutak építése nem haladt oly gyorsan, mint azt a kölcsönszerződés megkötése alkalmával reméltem, nehogy az interealaris kamatok által nevezetes veszteség érje az államkincstárt, a vasúti kölcsönnek nevezetes részét meg kellett tartani s igyekezni kellett azt időről időre kedvezőbb árkelet mellett értékesíteni. A számadási kimutatások, melyeket előterjesztenélek, tanúsítják, hogy sikerült a vasúti kölcsönt kedvezőbben elhelyezni, mint azt az eredeti szerződés, melyet a képviselőház és felsőház bizottságának a maga idejében bemutattam, — kilátásba helyezé, s mint azt az 1867-ik évi XIII. törvényezikk engedélyezé. Ezeket átalánosságban megjegyezve: van szerencsém bemutatni a m. kir hitelszámvevőség jelentését a magyar vasúti kölcsön hovafordításáról és állapotáról az 1869-ik év végével, melyhez csatolva van lő kimutatás. Az l-ső szám alatti kimutatás azon összegeket tartalmazza, melyek a vasúti kölcsönből vonalozási és építési czélokra a vasutépitészeti igazgatóság működésének kezdetétől egész 1869-ki deczember végéig fizettettek. A 2-ik számú melléklet költségjegyzéket tartalmaz a nagyvárad-kolozsvári vasúti vonalra nézve. A 3-ik kimutatás szól a magyar éjszaki