Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-176

176. országos ölés uiájus 18. 1870. 187 ott csakugyan nem léteznek, miután a pécskai uradalom, melyhez ezen két puszta tartozik, nem Békés, hanem Csanád és Arad megyékben fek­szik. A mi továbbá azt illeti, hogy van-e tudo­másom arról, hogy e Bánfalva községe, melyet ugy látszik képviselő ur kincstári telepitvény­nek tekint, folyamodott földátengedés végett a minisztériumhoz? Igen is van; de ismét arról is van, hogy Bánfalva községe nem kincstári tele­pitvóny, hanem a pécskai urodalomtól 2 mért­földnyi távolságban b. Rudnyánszky Sándor-féle sz. tornyai birtokán lett 1827-dik évi június 8-án örökbérszerződés mellett telepítve. Tehát a két puszta nem Békés megyében fekszik, Bán­falva : pedig nem kincstári telepitvény. Arról azonban van tudomásom, hogy folyamodott Bán­falva ; első folyamodásukat beadták az ország­gyűléshez 1866-ban; ezt, a minisztérium megala­kulván, márczius 11-én átvettem, s én azt az il­letékes helyre áttettem, oly czélból, hogy ha ne­talán telepitvényi esetek fogják magukat elő­adni, ezen község előjegyzésbe vétessék és a köz­ség kívánsága — ha lehet — teljesíttessék. Bán­falva községe 1868-ban újra folyamodott, s ek­kor már meg is állapította, mennyire van szük­sége: akár állandó haszonbérbe, pl. 30—-40 évre, akár örök áron legalább is 3000 hold szántó­földet kívánt. Ezen folyamodvány is, miután ha­sonló tárgyról szól, átküldetett a pécskai m. Királyi államjavak igazgatóságának, annak idején teendő jelentés végett. A harmadik folyamodvány Bánfalva község részéről Székács József által adatott be 1869-ben a képviselőháznak, s ebben a község puszta Földvárt kéri telepítés végett átengedni. E folyamodványt is a pécskai állam­javak igazgatóságának küldöttem át, a telepitvé­nyek rendezése alkalmával leendő használat vé­gett. Végre e község f. é. márczius 27-én egye­nesen hozzám nyújtatott be egy kérvényt. Is­mervén a tárgyat, miután a telepitvényekre nézve a t. háznak törvényjavaslatot nyújtottam be, mely azonban még eddig nem tárgyaltatott, addig pedig, mig ez iránt törvényhozási intézke­dés nem jön létre, nem érzem magamat, fölha­talmazva a kincstárnak nagyobb területét terhes szerződés mellett kiadni, és különösen másoknak, mint a kik nem a kincstári birtokon telepittet­tek : nem tehettem mást, mint hogy az illetőket Péterdi tanácsoshoz, mint ez ügyben előadóhoz utasítottam és ugy látszik, hogy az illetők a tanácsos azon nyilatkozatáért neheztelnek, mely az interpellatióban is fölemlittetik, hogy t. i. azt tanácsolá nekik: ha nem adhatnak annyi bért, a mennyit mások adnak, legokosabb lesz, ha napszámmal keresik élelmüket. Atalában megjegyzem, hogy a pécskai ura­dalom a legbecsesebb és legjövedelmezőbb a ma­gyar kincstári uradalmak között. Itt a telepítés már igen nagy mérvben van létesítve, és a bir­tok emelésére a szükséges intézkedések minden tekintetben már megtétettek. A pécskai urada­lomban ugyanis jelenleg 57,163 hold van a te­lepitvényközségek bérletében s ujabb telepitvé­nyek rendezésének szüksége fön nem áll. Egyéb­iránt megjegyzem, — és ez lesz az, a mi talán a képviselő urnák megnyugtatására szolgál, és őt arra fogja bírni, hogy az interpellatióban a gaz­datisztek ellen felhozott súlyos vádakat vissza­vonja, — hogy a magyarországi kincstári birtoko­kon eszközleadő bérletekre nézve a pénzügymi­nisztérium a szükséges rendszabályokat már rég kiadta s azóta minden bérlet kiadása, és így a pécskai is, e szabályok szigorú megtartásával történik. Miután szerencsém volt a t. háznak az államvagyonról egy részletes munkát be­nyújtani, mely a t. ház tagjai közt ki is oszta­tott, abban pedig ezen szabályok ben foglaltat­nak : azon reményben voltam, hogy azokat kép­viselő ur is ismeri, s így nem fognak a kincs­tári tisztviselők ellen oly súlyos vádak emeltetni, minők az interpellatióban fölhozatnak. A mi különösen a pécskai bérleteket illeti, engedje meg a ház, hogy erre vonatkozólag any­nyival inkább említsek meg néhány részletet, mert tapasztalatomon alapuló meggyőződésem az, hogy a pécskai uradalom tisztei legkevésbé ér­demlik meg az ellenük emelt vádat. (Halljuk!) A pécskai uradalomban ez évben járván le a bérletek legnagyobb része, mintegy 45,074 hold, ezen földek 93 bérletre osztva, alhaszonbérlők kizárásával adattak ki, még pedig oly sikerrel, hogy az illetők holdankint 1 frt 20 krral na­gyobb bért fizetnek, mint fizettek az előbbi évek alatt, ámbár a velők kötött szerződés az előb­biekénél annyiban terhesebb, a mennyiben köte­leztettek uj gazdaságépületek fölállítására, a je­lenleg létező épületek jó karban tartására, ül­tetvények plántálására, egy szóval czélszerü gaz­dálkodás vitelére. Arra nézve, hogy atalában miképen történik a kincstári jószágok bérbeadása ? tudomást sze­rezhetni a „Buda-Pesti Közlöny" 1869. évi május 6-ki 103. sz. „Hivatalos Értesítő"-jéből, mely­ben a*- mondatik, hogy a haszonbérelni kívá­nók 50-kros bélyeggel ellátott és 10% bánat­pénzzel terhelt, zárt ajánlataikat a kitűzött na­pig nyújtsuk be akár Budán a magyar királyi pénzügyminisztériumhoz, akár Pécskán az állam­javak igazgatóságánál, akár bármelyik pénzügy­igazgatóságnál; a miből világos, hogy bérleti önérteket a pénzügyminisztériumnál, 11 jószág­igazgatóságnál és 16 pénzügyigazgatóságnál, te­hát őszesen 28 különböző helyen lehetett az or­szág különböző részeiben benyújtani. 24*

Next

/
Thumbnails
Contents