Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.
Ülésnapok - 1869-176
118 176. országos Illés május 18. 1870. mát ezen aránynál lejebb szállitanók: a pénz szerzésénél nagyobb összeget, nagyobb névértéket kellene kibocsátani; pénzügyi szempontból tehát ezen gyakorlat megváltoztatása nem volna czélszerü, annál kevésbé, miután ezen vasút engedélyezésére egyik főindok az volt, hogy az északkeleti pálya nyeri az engedélyt, ennek pedig eredetileg kibocsátott saját kötvényei szintén 2 / 3 részben elsőbbségi kötvényekből állottak. Ez volt oka annak, hogy a minisztérium nem tarthatta czélszerünek, — a nagyobb pályáknál ezen arány lévén megállapítva — a kisebbeknél azon változtatni. Bujanovics Sándor jegyző (olvassa a 22-ik, most 23-ik szokasd.) Elnök: Nincs észrevétel 1 ? (Nincs!) Tehát elfogadta tik. Bujanovics Sándor jegyző (olvassa a 23. most 24-ik szakaszt.) Irányi Dániel: T. ház! A közmunka és közlekedésügyi államtitkár ur legyen szíves fölvilágosítani az iránt, hogy midőn árlejtés tartatik, vajon az csupán magát a summát tárgyazza-e, vagy pedig az időtartamot is, melyre a pálya engedélyeztetik ? Itt átalában minden pálya 90 évre adatik át a társulatnak. Tudjuk, hogy más országokban az árlejtés a föltételeknek ezen ágára is kiterjed. Vannak pályák, melyek sokkal rövidebb időre adatnak ki. Azt szeretném tudni, hogy minálunk átalában el van-e fogadva, hogy a pályák 90 évre adatnak ki? Hollán Ernő államtitkár: A feltett kérdésre van szerencsém a következő felvilágosítást adni : Ott, hol a kamatbiztositás vétetik alapul, ott egyszersmind a 90 évi időtartamnak alapja vétetik fel. Mert átalában a financiális számitásnak ez az alapja egész Eurójiában. Minthogy az ilyen vasúti munkálatok teljesítésére és a vasutak előállítására kibocsátandó papírokra nézve egész Európában minden tőzsdében az elárusitásnál egyenlően ez alap vétetett föl, eddig ez alap vétetett föl nálunk is. Mi az árlejtést, vagy a zárajánlatok tárgyalását illeti: az olykép szokott történni, hogy a kormány az engedélyokmány tervezetét elkészíti, ez abban fölveszi mindazon föltételeket, melyek mellett a vasút építését, az engedélyt magát kiadni kívánja, kihagyatik csak maga az összeg, melyért az egész előállítható volna. Az ilyen blanquettek közöltetnek az egyes ajánlkozókkal, azok aztán pecsét alatt bizonyos napon beadják zárt ajánlataikat, és a kormány az öszszeg nagyobb vagy csekélyebb volta szerint adjudicálja a vállalatot. Ez az eddig követett mód. Irányi Dániel : A t. államtitkár ur tegnap is azt méltóztatott mondani, hogy én hibásan idéztem Gubody képviselő ur szavait, ki Franeziaországra hivatkozott: hogy t. i. a kormány a mellékpályák kiépítését a főpályáknak kötelességévé tette. En bocsánatot kérek, hogy ha tegnapi szavaimat ma ismétlem, az Francziaországban igy történt, és ugy történik ott ma is. Jelesül, jelenleg csak hat főpálya van és a mellékvonalak azon pályáknak adattak át, meglehetős terhes föltételek alatt, oly annyira, hogy a pályák rendesen panaszkodnak ez ellen: de ugy történt. Ma ismét azt méltóztatott mondani, hogy az, a mit én mondtam, nem áll. Már pedig idézhetek több pályát Francziaországban, hol nem 90 esztendőre adatott az engedély : tudok pályát, mely 40 esztendőre kapta. Minálunk is nemcsak az összeget magát kellene pályázati tételül fenhagyni, hanem az időtartamot is. Hollán Ernő: Bocsánatot kérek, nem hagyhatom egészen észrevétel nélkül képviselő ur előadását. Én a világért nem akarok feleselni, hanem kénytelen vagyok megjegyezni, hogy a t. képviselő ur mind a két tekintetben tévedésben van, ugy a tegnapi mint mai idézésében. Engedelmet kérek — igen rövid leszek — hogy ezt igazoljam. Igen helyesen méltóztatik tudni azt, a mi Francziaországban történt: t. i. számos vasúttársaság keletkezett, a melyek engedély mellett bírták a vasutakat, de egy szép napon arra ébredt íöl Francziaország, hogy az egész hálózat össze lett foglalva két nagy társaság kezébe s akkor történt, hogy azon társaságok kötelezve lettek a „second és troisiéme rayon" kiépítésére is, az az : a franczia császár egy rendelettel kötelezte őket arra, hogy az egész második és harmadik hálózatot kiépítsék; de nem ugy, mint a t. képviselő ur gondolja : mert nagy különbség van a közt, a mit tegnap és ma mondottam. A miről én és Gubody képviselő ur t. barátom szóllottunk, nem az volt, hogy a nagy társaságok állami kamatbiztositás mellett köteleztessenek bizonyos vonalak kiépítésére, mint Francziaországban történt, mert az nem mesterség: állambiztosítás mellett akárhol találkozik vállalkozó. Amiről én és Gubody képviselő ur beszéltünk, az egészen más, t. i. az: hogy a mellék vonalak állambiztositás nélkül építtessenek ki. Ebben rejlik a lényeges különbség, és a mire fő súlyt fektetek az: hogy, mivel nemcsak az állam, nemcsak a vidék, de maga a nagy társaság is érdekelve van a fővonal forgalmát élesztő és szaporító a meliékirányok, mellékvonalak előállításában, azért oda kell törekedni a kormánynak és a törvényhozásnak, hogy az ily kötelezettség — ha terhes is — a nagy társaságra xovassék. De nem ugy, a mint helytelenül méltózta-
