Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-164

6 164. országos Ülés ápril 8. 1S70. hogy egyfelől azt tartom, hogy, ha ily eset előíordul is, szoros kötelessége, hogy ennek helybenhagyását, az az iránt kiadandó indemnityt, a tőrvényhozás összejövetelekor rögtön önmaga kérje; és másodszor megjegyzem azt, hogy meggyőződésem szerint oly eset, mely az ily eljárás követelését igazolhatná, jelenleg főn nem forgott. Ugyanis én legalább nem tudom, hogy lett volna azon időben eset, melyben egyik vagy másik törvényhatóság a pénzügyi törvények, s a pénzügyi törvényes rendeletek végrehajtását megtagadván, az államkincstár érdekét bármi csekély veszély is fenyegette volna. De továbbá, ha lett volna is ily eset, melynek folytán a törvényhatóságok ellen az államkincstárnak kártérítési keresetet kellett volna indítani, egy pár heti késedelem, az állam érdekeit nem veszélyeztette volna. De hozzá teszem, hogy a miniszteri rendelet május 2-án kelt; kelt tehát akkor, midőn az országgyűlés együtt volt, midőn tehát, — ha a kérdésnek megoldását a még akkor folyt válaszfölirati viták pár hetet késleltették volna is, — a törvényjavaslat beterjesztése épen akkor vagy még a rendelet kiadása előtt már megtörténhetett volna: azonban ez indokolatlanul elmmasztatván, okvetlenül szükséges lett volna az ügynek mielőbb a törvényhozás elé hozatala és indemnitynek kérése. Azonban ez sem történt, mert a jelen törvényjavaslat a házban történt fölszólalások után csakis múlt évi deczember elsején lett n ház asztalára téve. Ismétlem, t. ház, hogy én nem akarok e tekintetben sem rosszalást, sem megrovást indítványozni : én csak mintegy tiltakozásként, a jövő érdekében, kívántam ezeket megjegyezni; különben pedig ennek kifejezése után, a törvényjavaslatot, mint a melynek czélja: a történt hibát helyre hozni, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, föntartva magamnak, hogy annak egyik szakaszára a részletes tárgyalás alkalmával módosítást tehessek. Horvát Boldizsár igazságügyminiszter: T. ház! Ha azt mondja az igen t. képviselő ur, hogy akkor, midőn rendeletemben a fölállított vegyes királyi bíróságokhoz a perek oly nemét is utasítottam, melyről a törvényhozás nem intézkedett, az eljárás szabálytalan volt, akkor nem mondott semmit mást, mint a mit én a törvényjavaslat indokolásában egész nyíltsággal és őszinteséggel magam is elmondtam ; mert hiszen, ha én szorosan a törvények korlátai között maradtam volna, nem lett volna szükség a t. házhoz e. tekintetben indemnityért folyamodni. Ha azonban a t. képviselő ur tovább megy és azt mondja, hogy ezen eljárás nem volt eléggé indokolva, ezen nézetéhez nem csatlakozhatom. A t. képviselő ur különösen kettőt vet szememre : először tudniillik azt, hogy nem jelentettem be ezen eljárást azonnal a t. házhoz, holott májusban, midőn a rendelet kibocsátatott, az országgyűlés már együtt volt. Alkotmányos kötelessége a miniszternek csak az, hogy oly esetekben — s ilyek lehetőségét a t. képviselő ur is elismerte — hogy mondom oly esetekben, midőn a miniszter a körülményeknél fogva kénytelen a törvény korlátain tul lépni, eljárásáról a jelentést az indokolással együtt annak idejében a törvényhozás elé terjeszsze ; de arra nézve, hogy mikor terjeszsze a miniszter eljárása indokát a törvényhozás elé; semmiféle torvény nem rendelkezik. Annyi bizonyos, hogy ez országgyűlés folytatása annak, a mely múlt évi májusban együtt ült: ha tehát én az eljárásomat indokoló jelentést mindjárt az országgyűlés első ülésszakában előterjesztettem, akkor ugy hiszem, kötelességemet teljesítettéin; de nem ismerhetem el, hogy azt fölszólalás következtében tettem. Figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy fölszólalás ez iránt csak a budget-vita tárgyalása alkalmával történt, február és márczius hónapokban, én pedig az indemnity iránt a beterjesztést már 1869. évi deczember l-jén megtettem, s igy minden ez iránti fölszólalást megelőztem. Másik kifogása a tisztelt képviselő urnák az, hogy nem volt szükség ezen rendeletre, mert hiszen azon perek iránt intézkedhettem volna másképen is. E nézethez sem csatlakozhatom. Méltóztassanak tekintetbe venni, hogy miért rendelt az 1868. XXIX. törvényczikk külön bíróságot azon perekre nézve, melyek a pénzügyi törvények végrehajtása körüli mulasztásokból eredő károk iránt fölmerülhetnek? Azért utasította a törvényhozás e pereket külön bírósághoz, t. i. a fönállott kerületi táblákhoz: mert ezen kártalanítási követelései a kincstárnak a dolog természete szerint épen azon közegek ellen intéztetnek, melyek a pénzügyi törvények végrehajtására vannak hivatva. Minthogy pedig nálunk a közigazgatás még nincs elkülönítve az igazságszolgáltatástól; tehát a kártérítési keresetet 300 írt. erejéig ugyanazon szolgabíró előtt kellene indítani, ki egyszersmind a pénzügyi törvények végrehajtója is : vagyis, a legtöbb esetben a bíró és a vádlott egy személyben öszpontosulna. Ezt nem akarhatta a törvényhozás s ez okból jelölt ki e perekre nézve külön bíróságot. A törvényhozás ezen kivételes intézkedésének indokát és czélját uekem nem volt szabad ignorálnom, s azért, miután az 1868. LIV. t. ez. a kerületi táblákat megszüntette, kénytelen vol-