Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-173

173. országos ülés május 13. 1870. 113 bizottság, hogy akkor egy volt az országgyűlés, habár két teremben ülésezett is, 1848-ban azon­ban e részben változás történt, és mármost nem igy van a dolog. Bocsánatot kérek : én ezt nem tartom. Az országgyűlésnek akkor volt közös elnö­ke, most nincs; hanem az országgyűlés most is egy, mert csak az összes országgyűlés hozhat törvényeket és országgyűlési határozatokat a nemzet nevében. (Ugy van! jobb felől.) Azt mondják : hogy 1848. óta megváltoz­ván a dolog : máskép állunk. Bocsánat, ez sincs ugy. Valahányszor országgyűlési küldöttséget akar­tunk kiküldeni, a főrendek hozzájárultak. 1867­ben a kiegyenlítés alkalmával a delegatiónak egyharmadát a főrendek választották, két-har­madát mi a törvény szerint, mert ez az ország nevében van kiküldve, s igy mindkét háznak kellett hozzájárulnia; s a mint Justh József képviselőtársunk megemlítette: már 1867-ben — tehát annyival később 1848-nál — a mire a központi bizottság hivatkozott, a koronaőrö­ket itt választottuk közösen. A gyakorlat eddig ilyen volt, és igy a központi bizottság által föl­hozott okok azért, mert nem áilanak, mert a tények nem ugy vannak: nem hiszem, hogy arra bírhatnák a főrendeket, miszerint nézetöktől el­térjenek. Egyébiránt mindezek mellett még az a te­kintet is fönforog, hogy ha a főrendek a szám­vevőszéki törvényt illetőleg megtalálnának ma­radni eddigi véleményüknél, — a mitvalószinünek azért tartok, mert ők indokokat kívántak ós mi indokokat nem hozunk föl; legalább én a központi bizottság indokait olyanoknak tekintem, mintha semmit nem hoztunk volna föl; s habár ez által az illedelemnek teszünk is eleget, de capacita­tióra semmit, — mondom, h főrendek hozzá nem járulnak, és a számvevőszéki törvény el­marad : attól tartok, hogy nehéz bonyadalmakba keverjük magunkat mind a költségvetés, mind a számadások megvizsgálása, mind a számvevőszék­re bízandó ellenőrködés teljes tökéletes gyakor­latára néz re. (Helyeslés jobb felől.) A másik, a mit én szintén elkerülni szeret­nék : a keserűség, mely igen könnyen a hosszas üzenetváltásokból a két ház közt támadhatna. Erre könnyű szerrel azt mondhatni, hogy nem tehetünk róla. Ha valaki nekem kimutatja azt, hogy az a jog, melyet itt magunknak köve­telünk , egyenesen meglevő törvényen és gyakor­laton alapuló jog; azt mondom : igaz ; lehet, hogy azoknak igázok van, a kik azt mondják, hogy még a keserűséggel sem törődnek. De ez nem alap­szik törvényen és gyakorlaton, mert uj dolog; nem alapszik analóg jogaik gyakorlatán, mert az ana­lóg gyakorlat — t. i. más választások — épen KÉPV. H. NAPLÓ 1844 VIIt­] ellenünk szól, pedig bizony, ha valamire nincs szükségünk: a keserűségre épen nincs. Isten — fájdalom — ebből bőven mért reánk, s felét bátran oda engedhetnők; nem hogy még szapo­rítanék. A kettő közül könnyebben engedhet a kép­viselőház eddigi véleményéből. Megmondom miért. Engedhet azért: mert a képviselőház egy uj intézménynél uj jogot akar megalapítani. A főrendek pedig a hasonló esetben eddigi gya­korolt jogukat féltik, és azokat akarják meg­tartani. Továbbá a főrendiház rendezése küszö­bön van. Előbb-utóbb, remélem : nem sokára más alakot fog az venni. És ha más alakot vesz, akkor leend ideje gondoskodni, nem esak erről, hanem minden egyéb esetekről is. Kérdem: ha most merülne föl egy válasz­tás szüksége, akkor sem tartanok meg az ed­digi gyakorlatot ? Kétségkívül meg kellene tar­tanunk, mert míg azon tábla, vagy ház, vagy akárminek nevezzük, — mert még a neve is anaehronismus, miután főrendek és alrendek nin­csenek, mert mi képviselők vagyunk; — de mig azon ház fönáll, az eddigi gyakorlatot okvetle­nül szükséges megtartani. Az átalakítás, a re­form föladata leend megváltoztatni azokat, a mi­ket szükségesnek tartunk. Hozzá teszem azt, hogy — a mint már említem, — az eredményre nézve, valószínűleg mindegy, akár kik lesznek kijelölve : mert a minisztérium bizonyosan képes lesz ke­resztülvinni, hogy a három közül az, kit ő ki­van, kineveztessék; és csak azt jegyzem meg, hogy igen valószínű, miként ezen aset egyetlen­egyre fog reducáltatni; ezen első államszám­vevőszéki elnök megválasztására, mert remény­leni lehet, hogy a ki megválasztatik, nem hal meg rövid idő alatt; a főrendiház rendezése pe­dig nem sokára előkerülvén, ezen kijelölésről tüze­tesen fogunk intézkedhetni. (Bal felől: Akkor sem fognak beleegyezni!) Az államszámvevőszék fölállítása, a mint emlitém, közszükség lévén, (Zaj bal felől) én nem merném a magam saját személyét illetőleg, el­maradásának következéseiért, ezen gyakorlatilag nem fontos, hanem inkább csak elméleti különb­ség miatt, a felelősséget magamra vállalni, csu­pán azért: mert egy terméketlen theoriát aka­runk kivinni. (Helyeslés jobb felől.) Nagyon óvatosan vannak némely dolgok a központi bizottság motivatiójában elkerülve, mert azok bizony sokkal több kárt, mint hasz­not okozhattak volna, azért nem is szólok ezek­hez, mert talán messzebb vezethetne, mint ma­gunk óhajtjuk. Eőviden azzal végzem szavaimat, hogy elő­ször azért, mert a főrendek régi gyakorlatra hi­vatkoznak, mely Magyarországban közjogul szol­15

Next

/
Thumbnails
Contents