Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-143

143. országos ülés márezius 12. 1870/ 69 seregben szolgált, de nyugdiját elvesztette, most a fejedelmi kegy folytán kegy diját , vagyis jobban mondva: nyugdiját ismét visszanyerte ; és ezeket ellenünk érvekül hozta föl! T. ház! Valóban alig hiszem, hogy a miniszterelnök ur nem tudná, hogy ezen határozati javaslatban nem a honvédtisztek, hanem a rokkantak, a honvédek özvegyei és árváiról van szó és igy azt, a mit ellenünk elbeszélt, ezen határozati javaslat ellenében érvül tekinteni nem lehet. (Helyeslés bal felől.) Méltóztatott továbbá a t.kormányelnök ur mondani, — és igen sajnálom, hogy mondotta, — hogy a nemzetnek 1848-ban tett Ígérete nem kötelező ; nem kötelező pedig szerinte azért, mert a törvényhozásnak két tényezője van. az országgyűlés és a fejedelem; akkor pedig fejedelem és országgyűlés nem együtt, hanem egymás ellen működtek. (Ügy van! jobb félő'.) Ezt fölhozta a miniszterelnök ur érvül. Nagyon sokat lehetne, t. ház erre felelni. Hanem van bennem egy jobb érzés, egy magasabb kötelesség érzete, a mely tiltja hogy miniszterelnök urat elkeserítő irányadásában e térre kövessem. (Helyeslés balról) Én ezért nem fogok ezen szavaira mást válaszolni, mint azt, — és hiszem, hogy ebben, ha nem is a miniszterelnök, de Andrásy Gyula gróf mindenesetre egyet fog velem érteni — hogy a kötelességek közöl azok teljesitendők első sorban, a melyekre nem a szigorú törvény, hanem a becsület parancsa kényszerit. (Élénk helyeslés bal felöl.) A legnagyobb tapintatlanságot azonban mindazok közül, melyek a túlsó oldalon elmondattak, és ezzel igen sokat mondtam, Pulszky Ferencz ur követte el; sajnálom, hogy jelenleg nincs itt, mert olyasmit, mit most mondani akarok, szembe szeretek elmondani. Mellesleg legyen megjegyezve, hogy Pulszky képviselő ur az 1848-ki szabadság harezrói — szerinte forradalomról — elbeszélte azt is, hogy akkor elmentek a szélsőségek szélső határáig, és állítása szerint ő is azok közé tartozott; azt azonban jónak látta elhallgatni, hogy voltak, kik nemcsak a határokig, hanem még a határon is tulmentek, és pedig idő előtt. (Derültség.) Nem fektetnék e beszédre oly nagy súlyt (Zaj jobb jdől), hogy ha nem tapasztani volna és pedig őszinte fái dalommal, hogy egyes tételek, melyek bennem megütközést, megbotránkozást idéztek elő, ott a túlsó oldalon tetszést arattak, ínegéljenezteftek, megtapsoltatássai jutalmaztattak. (Falkiáltás jobb felől: Igenis

1

) Aki azt monda, hogy igen is, olvassa el ezen beszédet, én hivatkozni fogok rá, és akkor nehezen fogja megnevezni magát, hogy ő is a helyeslők közé tartozott. (Zaj jobb felül; helyeslés bal felől.) Omnia jam fient, fieri quae posse negabam! De azt nem hittem, t. ház, hogy itt Magyarország törvényhozó testületében akadjon valaki, a ki az 1848-iki eseményeket oly törpe, oly nevetséges, a valósággal annyira összeütköző színben igyekezzék föltüntetni, miként azt tegnapi beszédében tette Pulszky Ferenez. (Igaz! bal felől : Nem áll! jobb felől.) Ezen beszéd ezélja alig lehet más — én nem gyanúsítok, de értelme valóban nem más — mint igazolása azok küzdelmeinek, kik ellenünk harczoltak és megtámadása a nemzetnek, mint a mely erre okot szolgáltatott. (Patay fölkiált: Gyalázat! Zajos ellenzés jobb felől. 'Fölkiáltások: Nem áll!) Nagyon sajnálom, hogy midőn Pulszky ur a nemzetet vádolja, és én ezért viszont Pulszky Ferenczet vádolom, azt kell látni, hogy önök a kettő közöl Pulszky Ferencz ur felé hajlanak. (F'ólkidltások jobb felől: Igen is ! Derültség bal felől.) Hivatkozom saját szavaira. Egész gunynyal monda, hogy azon időben igen sok méltó érdeket megsértettünk, megsértettünk Bécsben, megsértettünk máshol és annak folytán sympathiára az országon kívül sehol sem számithatánk. (Fölkiáltások jobb felől: Igaz! Zaj bal felől.) Elősorol a nemzet ellen egy egész halmaz vádat; egy halmazát az igazságtalanságnak, melyek közöl igen jellemző, — és megérem, hogy önök még azt is helyeselni fogják — hogy ellentétbe helyeztük magunkat a régi hadsereggel is, a mi, t. ház! alig történhetett másként, mint a mesében, midőn a bárány a farkasnak a neheztelésre és a széttépetésre okot szolgáltatott (Helyeslés bal felől. Zaj jobb felől) szóval Pulszky Eerencz ur szerint mindennek mi voltunk okai és végre ezen okoskodással odáig ment, hogy akkori ellenségeink egy részének ellenünk küzdött harczát — kimondani is alig merem — szent harcznak nevezi. (Zaj) Most tapsoljanak ! ezen beszédet tegnap megtapsolták önök. (Igaz! bal felől.) Elfojtom magamban az érzelmet, a keserűségeket : de kénytelen vagyok annyit kimondani, hogy ha azok közé tartoznám, kik meggyöződésöknél fogva a tegnapi napon a túlsó oldalon foglaltak helyet, elűzött volna onnan e beszéd és a/un helyeslés, melylyel e beszéd ott találkozott. (Helyeslés bal felől. Zaj jobb felől.) Tudom, a hangulat és tapasztalás után érzem is. hogy sokat a t. háztól nem kérhetek; de arra azt hiszem, szabad kérni önöket, hogy ha nem találják is törvényhozás utján segélyezésre méltónak a rokkant honvédeket, a honvédeknek özvegyeit és árváit; legalább az akkori lelkesítő eszmék eltörpitésével ne. engedje meggyalázni a megholtak vértanusága becsének emlékeit; mert ha ezen bűn az üdvözültek szelie-