Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-143

66 143. országos ülés márczius 12. 1870. letékesebb szónokok sokkal szebben elmondták. Örülök, hogy a lerovás ezen módjában magasz­tos momentumokkal is találkozom. A különbség köztünk tehát csak az, hogy a lerovás azon ré­sze, mely még hátra van, miképen teljesíttessék a nemzet által? Mi azon utón akarunk haladni, melyen megindultunk, és melyen — ismétlem — oly magasztos momentumokkal is találkozunk, melyen oly szép eredmények mutathatók fel. Mi nem akarunk korlátot szabni ott, hol leghe­lyesebbnek tartjuk, hogy a nemzet erkölcsi ér­zülete a legszabadabban mozoghasson. Önök törvényt akarnak, tehát kényszer­eszközt, vagy ha a kényszer-eszközt nem ily ér­telemben veszik, legfölebb azt bizonyítják be, hogy, mint igen sokban, ezen dologban is a lé­nyeget a formának alávetik. Ezen dologban tör­vénynek, t. ház, csak akkor lenne értelme, ha bárki a kegyelet e leggyöngédebb adójának nyílt lerovásában gátoltatnék. Gátolva azonban senki sincs; törvényre sincs tehát szükség. Atalában, t. ház, én azt hiszem, hogy mi még igen gyak­ran tévedésben vagyunk a törvény rendeltetése s a törvényeknek a közélethez és a szabadsághoz való viszonya iránt. A mi az embernél a kézi eszköz, az a nemzeteknél a törvény: segédszere az élő, mozgató erő. A legügyesebb , a legedzet­tebb karnak is sokszor szüksége van jó kézi eszközökre, de a mit szabad kézzel is megtehe­tünk, annál a kézi eszközök használása fölösle­ges, hogy ne mondjam nevetséges. Lehet egy országnak igen sok jó törvénye, de valamint a gyönge és rósz kézben a legjobb eszköz is ro­szul működik : ugy azon nemzetnél, hol a köz­szellem nem emelkedett, hol az erkölcsi és a kötelességérzet nem öntudatos és önkéntesen nem szolgálatkész, azon ország a legjobb törvé­nyek mellett is nagygyá, virágzóvá nem lesz soha. És kérdem, t. ház : a közszellem, az erköl­csi kötelességérzet nálunk oly törpe lenne-e már , hogy a nemzeti ambitió, a kegyeletes há­lával ily szorosan összeforrott ügyben, a köte­lesség teljesítésére emeltyűre lenne szükség? Én nem hiszem ezt, t. ház, nem osztom tehát a túlsó rész véleményét, és nem szavazok a hatá­rozati javaslat elfogadására. A vita folyamában fölmerült némely állítá­sokra szabadjon még csak némely észrevételeket tennem. (Jobb felől: Halljuk!) Nyáry Pál igen tiszt, képviselő ur Gajzágó Salamon képviselőtársam ellenében, midőn ez minden politikai momentumot, minden tekinte­tet, melyet a fönforgó kérdéssel szemben figye­lembe venni kell, elősorolt, azt mondotta: hogy ez a kérdéstől megszökött, hogy, mert a kér­dést kerülte, tömkelegbe bonyolódott. En könnyen megfordíthatnám a kérdést, és mondhatnám, hogy mikor törvény alkotásáról van szó, és mikor annak czélszerüségéről vagy czélszerütlenségéről minden politikai ok elősorol­tatik, figyelembe vétetik, a ki ezek ellenében nem akar, vagy nem tud czáfolatot adni, kité­rőleg válaszol, a ki appellál a legkényelmesebb fórumra, a szivre: az szökik meg a kérdés elől. Áttérve a képviselő urnák Magyarország 1848-ik évi kormányzatára s hivatkozva Nelson nevezetes mondatára, és az ország akkori hely­zetére ; miután én azt hiszem, t. ház, hogy nem­csak egy ország törvényhozójának, hanem a kor­mánynak sincs szentebb és szorosabb, szem elől nem téveszthető kötelessége, mint az, hogy mindazokat, mik fiz ország érdekeit, legsarkala­tosabb létföltételeit, milliók boldogságát alkot­ják, mindent a legszigorúbban megtontoljon, át­gondoljon, és főleg a fönforgó politikai tekinte­teket szem elől soha se téveszsze: ha ezt az 1848-ik évi kormány nem tette volna, megval­lom, hogy mindazon eredménynek, melyek azon kormányzat következményeit jelezik, kulcsát ke­zeinkben tartanok és azon következtetésre is juthatnánk, hogy, miután a képviselő ur is azon kormánynak ideiglenes tagja volt, a mennyiben kötelessége lett volna a kormánynak figyelem­mel lenni minden politikai tekintetre, és ezt nem tette volna; épen képviselő úrra nem le­hetne alkalmazható először Nelson azon mon­data, mert épen ő nem teljesítette volna mint kormányférfi kötelességét, és másodszor ő lenne legkevésbé jogosult, mint kötelességmulasztott, a nemzetet kötelességeire figyelmeztetni. Ugyanily nézetekkel találkozunk az ellen­zék egy másik szónokának beszédében is, ki szintén azt monda: hogy nincs politikai tekin­tet, nincs oppoi'tunitási szempont e kérdéssel szemben s csakis a kötelességérzet forog fön. Igen, de itt nemcsak kötelesség teljesítéséről, hanem törvény alkotásáról is van szó; már pe­dig ki meri tagadni, hogy törvény alkotásánál a politikai tekinteteket szem előtt tartani szükséges! Egyébiránt, midőn azon tisztelt szó­nok ur azt mondotta, hogy azon szennyfolttól mentse meg a képviselőház az országot, melybe belevonatnék, ha a nemzetnek adott szó szent­sége megsértetnék, igen sikamlós térre lépett; mert, kérdem: a nemzeti becsület szempontjából azon foltról minő fogalmai lennének, mely az által okoztatnék, ha a nemzetnek egy irányban adott szavát egy más irányban adott szó fölál­dozásával kellene megváltania? (Helyeslés.) A nemzetnek nemcsak ez irányban van adott szava, hanem van adott szava, tiszt, ház, más irányban is. (Halljuk!) Sokkal viszontagságosabb időkben köttetett meg azon törvény, uraim,

Next

/
Thumbnails
Contents