Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.
Ülésnapok - 1869-142
142. országos ülés márczius 11. 1860. 51 ha lehetne, szeretné még az emlékezetből is kitörölni; (Igazi bal fel 81) de ilyenek kedveért én részemről megtagadni azt, a mivel köteles vagyok azok iránt, kik az 1848-ki törvényeket védték, soha- és semmi körülmények között hajlandónem vagyok. Méltóztatott a t. képviselő ur fölemlítem, hogy én, mint ő monda, megróttam a miniszter urat azért, hogy a színház ügyében tapintatlanul járván el, a nemzetiségi kérdést mintegy szőnyegre hozta. Én, igaz, a nemzeti színház megemlitését hibának tartottam, hibának pedig főleg és mindenek fölött azért, mert már a megelőző országgyűlés határozatai szerint el kellett volna azt hagyni; de hibának tartom mindig, történjék az akármilyen részről, midőn valamely kérdés megoldásánál az argumentálhatás kedveért, vagy pedig vigyázatlanságból a nemzetiségi kérdés mellékesen szóba hozatik. Csakhogy épugy, mint akkor nem helyeseltem a belügyminiszter ur eljárását, kénytelen vagyok hasonló őszinteséggel megvallani, hogy roszallanom kell azt, miszerint a legelső helyen ő és utána az igen t. miniszterelnök ur is — csakhogy argumentátiót meríthessenek belőle, — mindent megtettek, hogy itt a nemzetiségi kérdést fölelevenítsék (Élénk helyeslés bal felől. Tagadás jobb felől.) Ezzel kapcsolatban megjegyzem, az igen t. miniszterelnök ur beszédének egy részére, melyben ő azt mondotta, hogy, ha országgyülésileg, adó utján akarunk intézkedni e kérdésben, csak két lehetőség van: vagy az, hogy intézkedünk csak azokért, kik mint honvédek az 1848-ki törvények mellett az egyik táborban szolgáltak, nem pedig azokért is, a kik az ellenkező táborban voltak, és akkor megsértjük, fölizgatjuk, elidegenitjük azokat, a kik az ellentábor nézeteit helyeselték; Andrássy Gyula gr. miniszterelnök : Nem egészen azt mondtam. Tisza Kálmán: Meglehet, hogy nem szórói-szóra ezt méltóztatott mondani, de mindenesetre ez az értelme szavainak. . vagy pedig a másik tábornak nyomorultjait is segélyezni fogjuk, akkor pedig megsértjük azokat is, a kik az 1848-ki eszmék védőit segélyezni óhajtják és igy az eredmény az, hogy vagy egy részt, vagy mindkét részt elégületlenséget idézünk elő Engedje meg a t. miniszterelnök ur, de én nem érfcem, hogy ő ezt mikép mondhatta. Andrásy Gyula gr. miniszterelnök: Én értem! Tisza Kálmán: Fölteszem, hogy érti. különben nem méltóztatott volna mondani. (Derültség.) Én azonban ismételni vagyok kénytelen, hogy nem értem. ííem értem pedig azért: mert azon ellentábornak nemcsak nyomorultjairól, de azon ellentábornak harczosairól is gondoskodva van, gondoskodva van a budgetben, fizetjük minden esztendőben, (ügy van! bal felől.) Legalább kénytelen leszek azt mondani, mindaddig, mig az igen t. miniszterelnök ur be nem bizonyítja azt, hogy azon katonai nyugdijakban és azon katonai özvegyek és árvák nyugdijaiban, a melyeket a közös költségvetésben fizetünk, nem foglaltatnak azok nyugdijai is, a kik 1848-ban ellenünk harczoltak. Én ugy tudom, hogy benne foglaltatnak azok a közös nyugdíjban , és benne foglaltatnak ezen kívül Magyarország nyugdijaiban azon polgári hivatalnokok is, a kik nem karddal, de tollal harczoltak ellenünk, és a kik vezették reánk — kénytelen vagyok ismételni — az orosz táborokat, (Élénk helyeslés bal felől) és a kik a háború lezajlása után is szolgáltak mindenkit, a ki bennünket elpusztítani akart. (Zajos fölkiáltások bal felől: Ugy van!) Ezeknek nyugdiját fizetjük. (Fölkiáltás a bal oldalon: Igaz!) Ha mármost ezek nyugdijait fizetjük, és ha ez nem sért bennünket: akkor valóban szeretném látni, ki lenne az, ki a méltányosságnak még csak színével is rósz néven vehetné azt, ha mi — nem nyugdíjazzuk a mi harczosainkat, hanem segélyezni akarjuk nyomorékainkat. (Helyeslés a bal oldalon.) Az 1848-ki elesett zászlóról Simonyi Lajos t. barátom, és ha jól emlékszem, )STyáry Pál t. barátom is elmondotta nézeteit. Én magam is azon nézetben vagyok, hogy mindazok, kik ma az 1848-ki zászló felemelésén örülnek, s a zászló árnyékában magukat jól érzik, mindazok mondom, azt igen is köszönik először és mindenek fölött azoknak, kik ezen zászlónak a becsületet megszerezték. Mert nem kétkedem a felől, hogy, ha Magyarországon az 1848-ki események azon hősies küzdelem nélkül zajlottak volna le, ha ezen hősies küzdelem be nem bizonyítja azt, hogy a magyar nemzetben még van életerő, van életképesség: meggyőződésem szerint, meglehet kevesebb anyagi veszteség, kevesebb véráldozat ért volna bennünket; de mindenesetre már réges-régen még csak a neve is feledve lett volna a magyar nemzetnek. (Élénk helyeslés a bal, oldalon.) Igenis, azoknak, kik az 1848-iki zászlót védték, kiknek azt két ellenséges nagy hatalom kardcsapása ütötte ki kezeikből, tartozunk elismeréssel, és nemcsak azoknak, kiknek sikerült ezen zászlót, habár sok részben csonkán fölemelni; igen is azok, kiknek sikerült fölemelni, tartozunk köszönettel azoknak, kik megteremtették Magyarország számára azon helyzetet.
