Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-142

142. országos Dlés márczius II. 1870. 41 is hogy most e helyen tanácskozhatunk. (Helyeslés bal felől.) T. ház, ugyanakkor, midőn a nemzet képviselői a haza megmentésének eszközeiről gondoskodtak, gondoskodtak arról is, hogy a magukat föláldozó hazafiak, ha megbénulnak. megcsonkíttatnak, vagy árvákat, özvegyeket hagynak maguk után, azok a nemzet által ápoltassanak. E határozat a nemzet nevében hozott határozat, e kötelezettség a nemzet kötelezettsége, s most ennek beváltásáról van szó. — Itt most okoskodni, fontolgatni, tétovázni, a politikának — nem tudom : micsoda — eshetőségeire hivatkozni, valóban ezen nyilt kötelesség alóli kibúvás lenne. En ennélfogva t. ház, e részben semmi más érvelést nem fogadok el, mint: emlékeztetni magunkat mint képviselőket ezen kötelesség teljesítésére, s a nemzet nevében adott szó beváltására. Egyszerűen tehát szavazatom az : Fogadjuk el azt a határozatot. (Helyeslés bal felöl.) Andrásy Gyula gr. miniszterelnök : T. ház ! Örömmel üdvözöltem imént azon t. képviselő urat, ki a benyújtott indítványt legelőször indokolta, azon téren, melyre ő állott, mondván, hogy előadásában és indokolásában kerülni fog mindent, mi köztünk keserűségre adhatna alkalmat. Annál inkább sajnálom, hog}" az előttem szólott igen t. képviselő ur oly kitételeket méltóztatott használni, oly érveket előtérbe állítani, melyekre kénytelen vagyok azt mondani, hogy ezek azon szótárból valók, .... Nyáry Pál: Epén nem szótárból! (Élénk fölkiáltások jobb felől: Halljuk!) Andrásy Gyula gr. miniszterelnök .... melyben azon kitételek tartalmaztatnak, melyek ránk szoktak alkalmaztatni, ugy mint: alkotrnányfeladásról, szószegészről stb., valahányszor bátorkodunk igen alapos, igen lelkiismeretes okoknál fogva ellenkező véleményben lenni. (Nyugtalanság bal felől. Halljuk ) Kérem ne méltóztassanak e szótárt használni, ezt kívánja a két párt közti egyetértés, azt pedig a haza érdeke követeli; és mi igen szívesen fogjuk a t. képviselő urakat e téren követni. Most átmegyek a kérdésre. Az előttem szólott igen t. barátom Gajzágó Salamon által mondottak után azt gondolom, nincs senki, ki kétkednék a fölött, hogy ha az 1867-ki országgyűlés, mely előtt ugyanezen tárgy forgott, és a mely ezt bővebb tárgyalás után kénytelen volt visszautasítani, azt, ha elfogadhatta volna, bizonyosan nem bizta volna a mai országgyűlésre, hanem elfogadta volna akkor, és hogy a kormány azt mi ez indítvány által eléretni czéloztatik, ha lehetett volna, megtette volna akkor, és nem várta volna be, hogy az ujolag szőnyegre hozattassék. KÉP

V. H. SAVLÓ 18M- VII. Köztünk egyébiránt t. ház, a különbség nem a czélra nézve létezik:—s ezt örömmel constatálom — mert önök, mint mi most, a humanismus álláspontján állanak; hanem különbség létezik a módra nézve. Nem fogok tehát semmi egyebet fölhozni, mint azt, a mi annak bebizonyítására szükséges, hogy 1887-ben a kormány s a ház politikai lehetetlenségek előtt állott és ez okból volt kénytelen a napirendre átmenni s hogy most is ott áll. (Halljuk!) A körülmények, t. ház, melyek 1867-ben a törvényhozást arra birták, hogy a honvédeknek országos alapból való segélyezését lehetőnek nem ismervén, a napirendre térjen át, tökéletesen állanak még ma is ; de változott a helyzet. Akkor, midőn e kérdés először volt szőnyegen, még csak egyike létezett azon tényeknek, melyeknek czélja volt az 18 4S-ki honvédség erkölcsi s anyagi támogatása és istápolása. Ő felségeiknek, a király és királyné ajándéka tény volt már akkor, de magában és elszigetelten állott. Nem sokára e tényt egy másik tény követte, mely abból áll, hogy igen sokan az 1848-ki honvédtisztek közül, kik azelőtt a hadseregben szolgáltak, s a katonai szabályok szigorú alkalmazása folytán meg lettek fosztva illető nyugdijaiktól , ő felségének egy rendelete következtében hatályon kivül helyeztetvén, mindnyájan kivétel nélkül beléptek a nyugdíj illetmény jogának élvezésébe. Később keletkezett a honvédségről szóló törvény, mely nemcsak szép, ele remélem alkalmilag dicső tért nyitott az 1848-ki honvédtisztek számára a haza szolgálatában akkor, midőn törvény által tartott fön számukra helyet az uj honvédségben. Ezen törvénv életeimében ma már az 1848-ki honvédtisztek nagy része az uj honvédség élén áll, 'Ellenmondás bal felől. Jobb felől: Ugy van! Iga.? ) s bizton merem állítani azt, hogy adandó alkalommal a király és nemzet várakozásainak teljes mértekben meg fog felelni. (Jlelyeslis.j T. ház! Ha ezen egymást követett és egymást kiegészitő tényeket tekintjük, azt gondolom : nem fogja tagadni senki — s örömmel constatálom, hogy ezt a másik oldal részéről tegnap ismételve hallottam — hogy soha fejedelem nagylelkübb állást nem foglalt el azok irányában, a kik ellene fegyvert hordottak, (Igaz ! Ugy van! a ház mindkét oldaláról) és ha semmi egyéb, ugy ezen egy tény maga följogositja őt nemcsak az 1848-ki honvédség, hanem az öszszes nemzet hálájára, ugy a mint azt a túlsó oldalról is — örömmel ismerem el — ismételve hallottam fölemlítem. De époly kétségkívüli az is, hogy az országgyűlés, midőn az uj honvédség szervezetében a régi honvédtiszteknek egy hasznos és dicső tért nyitott, oly elismerést szava6