Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-162

386 162. országos fitos ápril 6. 1870. vagyis mint Debreczen városának t. képviselője monda, helytelenítés, a mely a törvényjavaslat ellen felhozatott. A kérdés pénzügyi oldalára nézve három észrevételt hallottam tenni. Irányi t. képviselő ur azt kérdé, hogy miért köttetik sorsolási kölcsön, s fölsorolta mindazon indokokat, a melyeknél fogva nézete szerint az ilyen kölcsönök elvetendők. Tessék elhinni a t. képviselő urnák, hogy elméletileg tekintve az ügyet, én sem vagyok nagy barátja a sorsolási kölcsönöknek, és ha más módon olcsón lehetne e czélra pénzt az ország rendelkezésére bocsátani, akkor én bizonyára ezen módot nem hoztam volm javaslatba. Azonban volt egy nevezetes ok, mely a kormányt arra birta, hogy ezen módot válaszsza. Miután t. i. ezen kölcsön egy különös czélra vétetik föl, a Dunának az ország fővárosa melletti szabályozására, továbbá a népesitési és kereskedelmi érdekek előmozditására a főváros területén ; óhajtandó volt. hogy ezen pénzügyi műtét keresztül vitele által lehetőleg csekély teher háruljon az országra. Azon módot kellett tehát választani, mely mellett a pénz lehető legolcsóbban szerezhető meg. Miért javasolja a kormány ezen módot, másik oka az, hogy a Duna szabályozására Bécsnél igényelt 24 millió nyereményekkel összekötött kölcsön utján szereztetik meg, és én ámbár tudom, hogy a t. ellenzék nem szereti, barátja vagyok a dualismusnak és miután láttam, hogy hasonló czélra a nyereményDyel összekötött kedvezőbb föltételü kölcsönt alkalmazzák, én is jónak láttam ugyanazon módot talán szélesebb értelemben és kedvezőbb föltételek mellett alkalmazni. A mi különben a sorsolási kölcsönnek nemzetgazdászati szempontbóli megítélését illeti, már t. Kautz Gyula képviselő ur válaszolt és én csak azt jegyzem meg, hogy a kölcsön javaslatba hozott módja is szeliditheti a sorshuzási kölcsönök iránt felmerülhető átalános aggályokat. Ugyanis ezen kölcsönnél nem a szegényebb nép részvéte vétetik igénybe, hanem valószínűleg azok fogják a kötvényeket venni, kik játék-vágyuknál fogva, különben is sorsolási részvényeket vettek volna. Ezt tapasztalásból mondhatom; mert, noha a szabályok, melyek az országgyűlés meghagyásából föntartattak, azt tartalmazzák, hogy idegen sorsjegyek árulása elkobzás terhe alatt tilos, még a múlt évben itt Pesten nagy számban adattak cl ily papírok, és én mint pénzügyminiszter kénytelen voltam a fenálló szabályok szigorát alkalmazásba venni. Egy másik figyelemre méltó körülmény az, hogy mig legroszabb esetben is mindenki befektetett tőkéjét egészen kikapja, sőt ha később huzatik, évről évre' növekedik minden sorsjegy értéke, tehát azon sorsjegy is, a melyik semmi nagyobb nyereményt nem tesz, a nagy nyereményekre folyton játszik, és végre 200 írttal sorsoltatik ki, tehát a befektetett tőke kihuzatik, A t. képviselő ur második ellenvetése az volt, hogy miért nem nyitottam nyilvános aláírást, hisz ezt Napóleon is nagy sikerrel alkálin azta Francziaországban s ott a nyilvános aláírás utján vett államkölcsön tízszeresen fedeztetett. Ezt azért nem tehettem: mert hiszen a képviselő ur is azt hiszi, és ebben magam is bizonyos tekintetben egyet értek, hogy a sorsolási kölcsönnek vannak hátrányai, s igy óhajtani kellene, hogy lehetőleg a külföld adja tőkepénzét rendelkezésünkre, tehát kerülni kellett oly módot, melynél fogva a belföldi tőkék vétettek volna leginkább igénybe, mi a nyilvános aláírás módjának alkalmazása folytán állhatott volna elő. Nem kételkedem, a t. képviselő ur figyelemmel kísérte a külföldön, mily módok alkalmaztattak ily nyilvános aláírásoknál, kivált ha a sikerülésnek politikai czéija is volt, s egy mód volt, hogy olcsóbban Íratott ki az aláírás, mint hasonló papírok keleté volt, s igy természetes, hogy miután előre lehet tudni, hogy árkeletük által egy pár nap alatt néhány száztólit lehet nyerni, tömegesen jelentkeztek aláírók. Ez azon arcanum, a melyet ily nyilvános aláírásnál alkalmazni szoktak; már pedig ily sikerért néhány száztólit veszíteni az állam érdekében nem állhat. Egyébiránt Magyarország nem oly tőkegazdag ország, hogy bármely kölcsön nyilvános aláírásából nagyon kedvező és biztos sikert lehetne várni. Bátor vapyok még Tisza Kálmán urnák pénzügyi szempontból tett észrevételeire nézve némelyeket megjegyezni. Fölmentettnek tekinthetném ugyan magamat erre nézve válaszolni, miután Pest belváros igen t. képviselője megfelelt minden tett észrevételre; csakis egy körülményre válaszolok Azt mondta a t. képviselő ur, hogy legjobb lett volna, ha a kormány a kölcsön kötésére nézve előleges kötést nem tesz, hanem felhatalmazást kér a háztól arra, hogy egy kölcsönt köthessen a kitűzött ezélokra. Miután pedig a kormány nem ekként járt el, ebből azt következteti, hogy pressiot akar gyakorolni a kormány saját pártjára, sőt az országgyűlésre is. A t. képviselő ur önmaga is bevallotta ugyan, hogy minélelöbb kell segíteni a fővároson, hogy-az országnak még áldozatot is kell e czélra hoznia, hogy veszteni való időnk nincs: mindamellett előre tudom, hogy. ha a kormány a kijelölt czélra, a kölcsön kötésére előleges fölhatalmazást kért volna a tisztelt háztól, az