Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-162

378 162. ortzátm Dlés ípril B. 1870. tőrvényjavaslatot lényegében és módozataira nézve hasznosnak, szükségesnek és balaszthatlannak tartom, azt tehát a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Éljenzés jobb felől.) Ha a részletes tárgyalás alkalmával egyes pontokra nézve valaki oly javaslatot terjeszt elő, melyet én jobbnak tartok, mint a mit a törvényjavaslat tartalmaz, minden pressió daczára, a it reám a pártfegyelem gyakorol, okvetlenül arra fogok szavazni. (Éljenzés.) Ismételve kinyilatkoztatom tehát, hogy a törvényjavaslatot átalánosságban elfogadom. (Zajos éljenzés,) Csernátony Lajos: T. ház! a benyújtott törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául én is elfogadom. Ezt előre bocsátva, engedelmet kérek a t. háztól egy pár megjegyzést tehetni magára a törvényjavaslatra, és azokra nézve is, a miket szerencsém volt hallani az előttem szóló képviselő úrtól. Legelőször is egy egyszerű megjegyzést bátorkodom tenni arra, a mit Pest belváros mélyen t. képviselője beszéde v^égén mondott, hogy t. i. ha jónak, vagy elfogadhatónak talál egy előterjesztést, egy törvényjavaslatot, akkor nem keresi: vajon mi hibát találhat benne. Én azt hiszem, hogy azon helyzetben vagyunk mi is, ha jónak találunk valamit, nem keressük benne a hibát. Hanem fájdalom, mi nagyon sokszor vagyunk azon helyzetben, hogy nem találunk kielégítőnek bizonyos törvényjavaslatot, vagy bármely más javaslatot, mely a kormány részéről nyujtatik be, de mindamellett vannak igen fontos okok, melyek minket arra birnak, hogy legyőzzük azon javaslat iránti ellenszenvünket, ellenvetésünket, és pártoljuk azt. Ez akárhánj^szor előfordul: hogy többet ne említsek, a budgetben is előfordnlt. Mert bizony azon előterjesztések, a mik a kormány által két év alatt tétettek, nagyon kellemetlen érzelmet keltettek bennünk, sőt meg vagyunk győződve, keltettek a többség tagjainak nagyobb részében is ; (Ellenzés jobbról) de mindamellett megszavaztuk azokat ezen oldalon mi is : mert vannak fontos okok, melyek a másodrangú tekinteteket leg3'özni parancsolják. Ezt röviden megjegyezve, magára a törvényjavaslatra nézve én is azt tartom, hogy oly nagyon el nem maradtunk volna mások bűne és saját hibánk miatt is, ha sok időnk volna várni arra, a minek létesítése szükséges, és hogy ha a beterjesztett törvényjavaslat épen nem azon vádatoknak egyikére vonatkoznék, a melyeknek létesítése mielőbb szükséges, akkor én is azt mondanám, hogy azt el nem fogadhatom, épen ezen másod rangú eonsideratiók miatt, melyekre csak azért nem terjeszkedem ki, mert nem akarom az elmondottaknak ismétlése által a t. háznak türelmét igénybe venni. (Helyeslés jobb felöl.) De mivel nekünk nincs vesztegetni való időnk, s mert ezen terv, mely előttünk fekszik, mindenesetre egy oly vállalat valósítását igéri, mely nagy horderejű, igen fontos s minél előbb létesítendő hazánk érdekében, azért fogadom én el e törvényjavaslatot. És ebben az érzelmemben — megvallom — az által, amiegy igent, barátom, Irányi Dániel által íölemlittetett, magamat más véleményre nem tereltethetem. 0 ugyanis elismeri, hogy bizonyos része azoknak , melyeknek létesítése javasoltatik, országos érdekű, mindazáltal elválasztani akarja másoktól, melyeket nem ismer el országos érdeküeknek. Erre nézve én a fc. kormányelnök ur nézetében osztozom, a mennyiben én is azt hiszem, hogy azoknak már előleges elválasztása csaknem lehetetlen, habár utólagosan, vagyis a valósitásnak folyamatában me^r lehet határozni, hogy mik találtatnak nem országosaknak, és miket kell továbbra is országosaknak elismernünk. Mivel pedig országos érdekűnek tartom az egész vállalatot — bár egyes részletekre nézve, ha alkalmam lesz rá, magam is azon véleményemet íogom előterjeszteni, hogy azon tárgyak farába tartoznak, melyek semmiesetre sem rögtön, hanem csak később létesítendők — mondom, mivel átalában az egészet országos érdekűnek ismerem el: nem pártolhatom tisztelt barátom azon nézetét, hogy itt a költségek viselésében egyenlőtlenségnek kell lenni. Akár országos, akár nem országos valamely vállalat, mihelyt országos voltát elismerjük, ki is kell mindjárt mondanunk azt, hojry viselje annak terhét is az egész ország. Itt ugyanazon eset íorog fön , mely a vasutaknál fordult elő ; ott sem osztjuk föl a vasutak költségeit egyik és másik vidék közt, amennyiben nem mondjuk, hogy egyik vidék a másiknál többet fizessen azért, mert hozzá közelebb van az indóház, mint a másikhoz. Ha országos érdekűnek ismerjük el a vállalatot, természetes, hogy azt kell mondanunk : viselje a terheket az egész ország; ha pedig raagánérdekünek ismernők, akkor csakugyan azt kellene mondanunk, hogy hordják a terheket azok, kiknek magán, szűkebb kőrü" érdekében fekszik a vállalat létesítése. Az exposera nézve azt hiszem, hogy Tisza Kálmán nem kivánt semmi olyat, a mi ne lenne teljesíthető. Egyenesen azért kívánta azt, hogy egy ellenvetéssel kevesebb legyen. És én azt hiszem, hogy a minisztérium a legrendesebben járhatott volna el e tekintetben a nélkül, hogy helyzetének erejéből bármit is vesztett volna. — A mi tisztán az exposét illeti — igaz, hogy Angliában egy törvényjavaslatra nézve sincsenek exposék, hanem az exposét megadja a házban