Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-162

162. orszáqos ülés ápril 6. 1870, 367 tal kibocsátott és mindkét állam területének jószágaira bekebelezett úgynevezett záloglevelek kölcsönéből 5 millió írt csatoltatott, továbbá ezen alaphoz csatoltatott az 1868 : LI. t. ez. értelmében a tiszai vaspálya-társulattal kötött szerződés folytán folyóvá lett készpénz és rész vény béli összeg is. Ezek szerint állott ezen alap 1869-iki deez. 31-én 11.903,696 frt 49% krból. Miután a t. ház tagjait bizonyosan az is fogja érdekelni, hogy 69-ben mi fizettetett kamatbiztositás fejében : az ez iránti kimutatást is a hitelszámvevőség által elkészíttettem és hozzácsatoltam ezen jelentéshez. Ezen kimutatás szerint a barcs-pécsi vasútnak fizetett biztosítás 320,575 frt volt, az erdélyi vonalnak pedig 690,496 frt 74 kr. Miután ezek is érdekes adatok, ezeket is azon kéréssel teszem a ház asztalára, hogy azt kinyomatni és a ház t. tagjai közt kiosztatni méltóztassék. ÍFölkiáUások: Kinyomatandó!) Elnök : Méltóztassék a t. ház az iránt határozni, hogy mi történjék ezen kimutatással? (FölkiáÜások : Kinyomatandó !) Tehát ki fog nyomatni és a ház tagjai közt ki fog osztatni. Mikó Imre gr. közmunka- és közlekedési miniszter : Huszár Imre képviselő ur által az iránt interpelláltatván : „mily stádiumban áll a Nagy-Kikindától NagyBeeskereken át Pancsovára tervezett vasút ügye, s mit szándékozik a kormány e vasút vonal létesítése érdekében tenni?" Van szerencsém válaszolni, hogy az érintett vasút kiépítésére nézve a nyert előmunkálati engedély alapján már kész tervek is nyújtattak be vállalkozók által, engedélyezésével azonban mindaddig várni kellett, mig a szerb vasút létesítése — melyhez ezen pályának csatlakoznia kellend — nem biztosíttatott, s nevezetesen mig a vonal csatlakozási pontja meg nem állapíttatott; miért is a vonalat illető eddigi intézkedéseim főképen annak, a már beérkezett átalános tervek alapján eszközlött előtanulmányozására szorítkoztak. E tanulmányozások a kormányt oly állapotba helyezték, hogy mihelyt a szerb vasút létesítése biztositatni és a csatlakozási pont megállapitathatni fog : azonnal képes leend e vonal engedélyezése iránti törvényjavaslatát a törvényhozás elé terjeszteni. Egyébiránt ezen vonal engedélyezését a kormány annál is inkább kötelességének ismeri, s lehetőleg előmozdítja, minthogy az a tervezett magyarországi vasúti hálózatban benfoglaltatik. (Helyeslés.) Huszár Imre : T. ház ! Köszönettel tartozom a közmunka- és közlekedési miniszter urnák ezen fölvilágositásokért, a melyeket épen most adni méltóztatott a kikinda-becskerek-pan| csovai vasút tárgyában, a melynek stádiuma ! fölött — fájdalom — eddig a legnagyobb homály lebegett. El voltak sorolva az okok azon előterjesztésben, melyet a miniszter 1867-ben a ház elé terjeszteni méltóztatott, hogy e vonal nemcsak helyi, hanem országos szempontból is rendkívül fontos; de mindamellett, hogy ez idő óta csaknem 3 év múlt el, az ország és különösen az ottani vidék lakossága tájékozhatlan volt az iránt, hogy e vonalt illetőleg a kormány körében mi történt : mert _ugy tudom, hogy egy nagybecskereki kereskedők és földbirtokosokból álló consortium engedélyt kért annak elkészítésére, miután ez már előbb más két consortiumnak megadatott; a nevezett consortium folyamodása ellenben azzal utasíttatott vissza, hogy e vasút fontossága csak másodrendűnek tekintetik, és a kormány alig merné magára vállalni, hogy azt az országgyűlésnek kamatbiztositás iránt ajánlja. Azonban megnyugvást meritek miniszter ur előadásából, hogy a kormány mindenesetre nagy fontosságúnak tekinti a vonalt és kiépítése iránt a ház elé javaslatot fog majd terjeszteni akkor, mikor e vasútnak csatlakozási pontja Szerbiával biztosítva lesz. Erre nézve bátor vagyok azt a megjegyzést tenni, hogy e tekintetben tökéletesen osztozom azon nézetekben, melyeket a közlekedésügyi minisztérium budgetjének átalános tárgyalásánál Somssich Pál igen tisztelt képviselő ur kifejezett, hogy az ily internationalis vonalaknál, az ő véleménye szerint — melyhez tökéletesen csatlakozom — mindenesetre igen szükséges dolog volna az, ha a kormány az initiativát kezébe venné és a vonalnak traceirozásánál a csatlakozási pontot a mi érdekeink szemmel tartásával állapítaná meg ; mert ha ez nem történik, hanem beváratik, mig a szomszéd állam határozza meg a csatlakozási pontot, ez a szomszédosság érdekeinek meg fog ugyan felelhetni, kérdés azonban, ha a mi érdekünknek megfelel-e % {Helyeslés.) Mondom tehát, megnyugvást merítettem a miniszter ur ezen nyilatkozatából, mivel a mint már január 24-én benyújtott interpellatiomban bátor voltam kiemelni, Torontálmegye 132 négyszög mértföldnyi területén az őszi, téli és tavaszi évszakban csak alig bir egy járható úttal, Temesvár és Szeged között, mely az idén is csaknem járhatatlan volt; azon része pedig, melynek ipara és kereskedelme emelésére okvetlenül szükséges lenne, hogy jó úttal bírjon, teljességgel nem bir járható úttal, ugy annyira, hogy a vasút és Nagy-Becskerek, e jelentékeny kereskedelmi város és megyei szókhely közt télen — a mint bizonyára a kereskedelmi miniszter urnák tudomása van róla — nem egyszer meg volt akadva mindennemű közlekedés. Ezen vidék érdekében tehát óhajtom, és várom a kormány