Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.
Ülésnapok - 1869-158
330 158. országos U nem a főczél az, hogy az a miniszternek az ország pénzügyeire vonatkozó minden eljárását ellenőrizze. Ezért hiszem, hogy nálunk is be fog következni nemsokára azon idő, melyben azon bűn fog elkövettetni a képviselőház által, hogy törvény által fogja elhatározni, hogy a miniszternek — {Jobb felöl: Szavazzunk!) — méltóztassanak , kérem, kihallgatni, — hogy, mondom, a miniszternek, annak a miniszternek, kiről el lehet mondani, hogy a legnagyobb, legmagasabb helyet foglalja el az államban, egy százforintos utalványára nem fog fizettetni a kincstárból egy garas sem, mig rá nem irja, ez — a t. barátom fogalma szerint csak olyan ötödik kerékforma — számvevőszék is az utalványra a „visát." Kérem, itt nem arról van szó: illik-e vagy nem illik valami? nem illedelem kérdése az ellenőrzés kérdése, és ezért megvallom, nem tudom fölfogni t. barátom Kerkapoly állítását sem, és nem hiszem, hogy elegendő érvnek tekintessék az, a mit fölhozott, hogy t. i. miután meg van az illető miniszterek hivatalnokainak rendes foglalkozása, nehogy abban a számvevőszék által gátoltassék, azért kell a miniszternek előre oda hatnia, hog3 r az illető ugy rendezze dolgait, hogy rendes foglalatosságában ne akadályoztassák, azon esetben, ha a számvevő vagy tanácsosa könyveit megvizsgálni jön. Igen, de t. barátom elfeledte, hogy azon könyvvivőnek szintén oly rendes foglalkozása az is, hogy mindig készen legyen akkor, midőn megjelennek könyveit megvizsgálni. Ez a, munkát nem fogja hátráltatni, és épen azért szükséges, hogy mindig megtörténhessék a vizsgálat; mert ha előre bejelentetik, mi fog következni ? Az fog következni, a mi természetes, hogy előre tudva az illető, hogy meg fogják vizsgálni könyveit, azon mulasztásait, melyek, ha meg nem vizsgálnák, megtörténtek volna, kipótolja. Azt és ápril 1. 1870 mondja tán t. barátom: hogy mindegy, kipótolja. Ez nem ugy áll, mert kivált tisztviselő, ha dolgainak csak csekély részét mulasztotta is, nem érdemes tovább arra, hogy hivatalát folytassa, így tudnék rá példát mondani, mely megtörtént Ausztriában a közelmúlt időben, a hol tökéletesen ugy van, mint t. barátom akarja, hogy mindig a főnöknek jelentetik be, ha valaki vizsgálni megy a hivatalba; megtörtént ugyanis az, hogy 3 évig nem vették észre, hogy hiányzik a pénztárból 30,000 forint, hiányzott pedig azért, mert az illető tisztviselő a pénzzel kereskedett; de miután neki a vizsgálatot előre tudomására adták, oly ügyes volt, hogy a vizsgálatkor a pénzt ideiglenesen mindig visszatette. Én nem akarom tovább untatni a t. házat e tárgygyal, s csak azt mondom, hogy igen nagy hibát követ el a t. ház, ha kivetkőzteti természetéből a számvevőszéki intézményt, s ha még bele is teszi a szövegbe az „előleges" szót: mert úgyis annyi seb van már e javaslaton ütve, hogy valóban ez alapon aligha lesz másnak tekinthető, mint ismételt alkalomnak hogy a kormáirynak tisztviselőket lehessen kinevezni. Pártolom s kívánom meghagyatni az eredeti szöI veget. (Helyeslés bal felől: Szavazzunk!) Tisza Kálmán: Elállók a szótól. Irányi Dániel: {Nagy zaj. Szavazzunk !) , Elállók. | Elnök: A kik a bizottság véleményét | pártolják, méltóztassanak fölállani. {Megtörténik.) | A többség a bizottsági véleményt elfogadja. A holnapi napirendhez bátor vagyok hozzá| adni a vasúti bizottság egy jelentését. Továbbá a napirend előtt Irányi képviselő ur fog szólni a felnőttek taníttatásáról beadott javaslata tárgyában. Az ülés végződik d. u. 2 ] / 4 órakor.
