Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.
Ülésnapok - 1869-158
158. országos Biés ápril I. 1870. 323 ság kiszámította, 149 millió és néhány ezer forintra. Hivatkozom a hetes bizottság jelentése 24k számú mellékletének 6 ik rovatára, hogy ezen összegben benfoglaltatik azon 22 millió írt készpénz is, mely a vasúti kölcsönből befolyt az állampénztárba. Levontam e bevételekből min' den valóságos kiadást, levontam tehát azon észszegeket is, melyek a vasúti kölcsönből 9 millió és egynehány százezer frt erejéig vasúti czélokra elköltettek, s a pénztárban megmaradt összeget 2fS millió frtot, mint -a magyar állam háztartásának activumát mutattam ki; ebben természetesen már benne foglaltatik azon 12 millió frt is,, mely a vasúti kölesönböl el nem költetvén — megmaradt. Gajzágó Salamon képviselő ur azt kívánja, hogy én most ezen 12 millió frtot másodszor is irjam az államháztartás aetivái közé, mert ez történnék, ha levonnám e 12 millió frtot azon valóságos adósságból, moly a magyar államot jelenleg is tényleg terheli, azon 22 millió forintból, melylyel a magyar állam azoknak, kik a kölcsönt adták, jelenleg is tartozik. És itt egy különös körülményre hivatkozik Gajzágó Salamon képviselő ur, mely körülmény azokat, kik mélyebben nem gondolkoznak a dologról, könynyen tévútra vezetheti. Azt mondja, t. i. hogy a vasúti kölcsön nem is az országos pénztárnál, hanem a földhitelintézetnél kezeltetik. Igenis, 1869. évi Julius l-jétől kezdve: de mi az 1868. évről szólunk, ezen 1868-ik évben pedig, amint a zárszámadás világosan mutatja, mindazon öszszegek, melyek a vasúti kölcsönből befolytak és megmaradtak, az állampénztárban voltak s igy a Gajzágó képviselő ur által fölemiitett 12 millió frt is az állami pénztárban a fönebbi számítás szerint megmaradott 23 millió forintban benne foglaltatik. Másik észrevétele Gajzágó Salamon képviselő urnák az volt, hogy miután a beruházásokat fölszámitottam a hetes bizottság jelentésének 5-ik számú melléklete szerint : miért nem vettem számításba azon 3.351,789 frtot, mely az 5-ik számú melléklet szerint mint készpénz, Gajzágó képviselő ur tegnapi nyilatkozata szerint mint megtakarítás 1868-ik év végével az állampénztárban megvolt. Ezen 3.351,789 frt, megvallom, nekem igen sok galibát okozott és abban csakugyan igaza van Justh képviselő urnák, hogy e részben fáradságot voltam kénytelen magamra vállalni, mert láttam, hogy a 6.083,000 frtnyi megtakarítás kiszámítására ezen 3.351,000 frt okvetlenül szükséges; de — a t. bizottság engedelmével legyen mondva — annak, hogy ez összeget mikép és miért számította ki épen 3.351,789 frtra, se hogy nyomára jönni nem tudtam; többször átlapoztam a zárszámadást és a hetes bizottság jelentését, de annak, hogy ezen összeg hogyan fejtetett ki, honnan eredt, semmi nyomára nem akadtam. Bocsásson meg tehát Gajzágó Salamon képviselő ur, hogy miután én mindazt, a mi készpénzben megmaradt az állampénztárban, számításaimba fölvettem : egy oly tételt, melynek sem eredetéről, sem kiszámításáról, sem helyességéről semmi adat előmutatva nincs, másodszor is az állami kincstár, illetőleg megtakarítási ősszeg javára számításba nem vehettem. Azt mondja végre Gajzágó Salamon képviselő ur, hogy akkor, midőn az állam minden szükségére előirányzott kiadások födözhetök voltak . . . (Jobb felől zaj.) A pénzügyminiszter urat nagy figyelemmel végig hallgattam, nem kívánom, hogy figyelmezzen előadásomra, hanem csak arra kérem, hagy előadásomban meg ne zavarjon. (Bal felől helyeslés.) Azt mondja Gajzágó képviselő ur, hogy akkor, mikor az állam minden -szükségére előirányzott kiadások födözhetök voltak, minden mellékes hitel-müveleten kívül, egyszerűen azért, mert az állam jövedelmei és bevételei az előirányzatnál kedvezőbb eredményt mutattak: akkor azt állítani, hogy ez években deficit és nem megtakarítás mutatkozott, oly vállalat, melynek logikáját fölfogni nem képes. En már ismételve elismertem, hogy az 1868. esztendő lefolyása alatt az állam jövedelmei nagyobb mértékben folytak be, mint a pénzügyminiszter ur előirányozta; csak azt tagadom, miszerint az, hogy az államnak minden Kiadása födözhető volt, egyszerűen s egyedül ezen jövddelem szaporodásának volna tulajdonitható. Mert előbb is megemlítettem már, hogy mennyi segédforrás állott a minisztériumnak rendelkezésére, melyek a pénztárba szintén befolyván, az államköltségeinek födözését lehetővé tették. Ha Gajzágó Salamon ur ezen segélyforrásokat s azokból folyó külön jövedelmeket figyelembe méltóztatott volna venni, akkor csakugyan fölfogná azon logikát melynek világa mellett kitűnik, hogy mindamellett, hogy a jövedelmek megszaporodtak s mindamellett, hogy az államköltségek mindig födözhetök voltak, s igy pénztárilag az állam a fizetésekre nézve fön nem akadt, mégis zárszámadási tekintetben hiány csakugyan volt lehetséges; őszintén megvallom azonban, hogy azt: miből áll ez ? valósággal hiány vagy némi megtakarítás van-e ? nem merem a számok ezen tömkelegében biztosan állítani. De czélom nem is az volt, hogy e tekintetben biztos számeredményeket mutassak elő, hanem czélom volt ez alapon kimutatni, hogy a hetes bizottság számításai nem helyes alapokon 41*
