Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-158

312 158. országos ülés áprfl 1- 1870 az : hogy az általam bemutatott kezelési kimutatás nem egyezik meg a bécsi legfőbb számvevőszék által fölállított zárszámadással. Már a múlt alkalommal eléggé kifejtettem, hogy miért nem is egyezhetik. Nem egyezhetik a kezelési kimutatás a bécsi legfőbb számvevőszék zárszámadásával azért, mert a magyarországi alkotmányos fogalmak szerint és az ország érdekében más az én fölfogásom, mint a bécsi legfőbb számvevőszéké azon összegre nézve, mely mint felesleg, a még akkor törvényhozásilag meg nem állapított közös költségek födözésére az 1867-dik évre az előirányzatban Magyarország terhére íratott. Ugyan mit mondott volna képviselő ur, ha a magyar pénzügyminiszter a tőle távol álló, idegen, tehát Magyarország érdekeit védeni nem tartozó bécsi legfőbb számszék zárszámadásait fogadta volna el minden tekintetben irányadókul ? Bizonyára súlyos váddal illette, és méltán illethette is volna a magyar pénzügyminisztert, ha azon idegen és — mint mondám — Magyarország érdekeit nem is védhető számszék rendeleteit tartotta volna magára nézve irányadóknak. (Élénk, helyeslés jobb felöl.) A második észrevétel, melyet ezen 1867-iki kimutatásokra tesz, azon alapszik, hogy a többi tételekkel nem együtt, egyszerre és egy sommában mutattam ki az országos ós földtehermentesitósi alapok bevételeit és kiadásait; pedig épen beszédének elején azt mondja, hogy az 1867-dik évi február vagy márczius hóban ő fölsége elnöklete alatt mindkét állam minisztériumának közbejöttével minisztertanács tartatott, és abban elhatároztatott, hogy az 1867. esztendei állami pénzügyi kezelés mindenben az ő fölsége által az 1866. évi deezember 28-án helybenhagyott, költségvetés szerint kezeltessék és számoltassák el. Már pedig jól tudja t. képviselő ur, hogy 1867. előtt a föld tehermentesítési és országos alapok, mint külön alapok a birodalom költségvetésében helyet nem foglalhattak, és mert a kezelési kimutatás is csak az 1866-ik év deezember 28-kán megállapított előirányzat szerint készülhetett — épen azon elv szerint, melyet képviselő ur idézett, — nem történhetett az elszámolás ugy, mint most kívánja. Azonban ezen kezelési kimutatásban mind a fökltehermentesitési, mind az országos alapnak 1867. évi állapota csakugyan kimutattatott, a mint hogy annak alapján volt szíves képviselő ur, a számok idézése iránti előszeretetével, az összes sommázatot is összeállítani. Azon szándékból teszi pedig ezen összeállítást, hogy minden lehető módon kiokoskodj a, miszerint az 1867-ki kezelés nem volt kedvező ; és hogy ezen kedvezőtlen eredményt kihozhassa, minden habozás nélkül egyszerre elfogadja a Magyarország érdekeitől távol álló, idegen, bécsi legfőbb számvevőszék által hibásan követelésbe tett, de általam soha el nem ismert 1,383,000 frtnyi öszr szeget. De talál még egyebet is. Azt mondja, hogy a dohány készletek iránti leszámolásnál 314,000 frt a két minisztérium közt még mint számolási különbözet fönáll. Ezt is levonja, és jogosultnak elismeri, csak azért, hogy a kedvező eredményt valóban kedvezőtlennek tüntesse föl. így végre azon következtetéshez jut, hogy csak 600,146 frt 37 7

2 kr lehet legfölebb azon összeg, melyet mint az 1867-ki maradványt lehetne tekintetbe venni. De nem elégszik meg t. képviselő ur azzal, hogy a velünk leszámolási viszonyban állók minden lehető követelését föltétlenül elfogadja, — kutat másutt is, a hol csak lehet s ha valami kedvezőtlent talál, azt önmegelégedéssel idézi; de ha a kedvező mellette fekszik, azt idézni a világért sem fogná. így megemlíti, hogy a hetes bizottság jelentéséből kitűnik, hogy 1867-ben az országos alap kiadásai annak bevételeit meghaladták, s ezen túlkiadás 511.028 frt 49 V

2 krt tesz. Ha a földtehermentesitésnél ezen kedvezőtlen körülményt szives volt idézni, miért kerülte ki figyelmét oly gondos vizsgálónak az, hogy a kezelési kimutatás 13-ik lapján az áll, hogy 1867ben a földtehermentesitési adósságból 2.178.791 frt és, — miután képviselő ur oly szívesen idézi, a krajezárokat is, — 92 krajezár valóságos tőketeher törlesztetett; azaz: az ország adóssága több mint 2 millió forinttal — ezen nézete szerint annyira rósz pénzügyi eredményű évben— kevesebb lett. Mielőtt átmenne az 1868-iki zárszámadás elemezésére, még bejelenti a háznak, hogy birtokában van a bécsi legfőbb számvevőszék Magyarországra vonatkozó egyik táblázatának, és ebből látja, hogy azon különbségen kívül, melyet a hetes bizottság is kiemel, a bécsi zárszámadás és a kezelési kimutatás közt még más különbség is létezik : jelesül a valóságos bevételekre nézve; ez irányban azonban észrevételt nem tesz, csak átalánosságban jegyzi meg, hogy a hetes bizottság erre nem figyelmezett. — Jól is tette, ha nem figyelmezett, de tudja meg képviselő ur, hogy én sem figyelmeztem, és higye el, hogy a mire oly nagy súlyt fektet : hogy a bécsiek mik épen kivannak velünk elszámolni 1 azt én igen jól tudom ; de azon álláspontot, melyet a bécsiek elfoglalnak, s mely álláspontot képviselő ur igen nagy fontosságúnak tart — anynyira, hogy annak méltánylatát a hetes bizottságtól elvárta volna, én nem vehetem figyelembe, s különösen a bevételekre nézve sem fo-