Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-157

290 157. országo ülés márczius 31. 1870. hallatlan. Bizonyára azon kormányrendszert nem mondhatjuk helyesnek, mely mellett egy év alatt a birodalom egyik felében — ez pedig szegény hazánk — az adó behajtására 120,473 katona és büntető küldött alkalmaztatott, 1.023,831-szer ingóságok vétettek el zálogul, s 18,439-szer fekvő birtok tétetett zár alá. Ha valami, ugy ezen számok a legrnegkövesültebb lelkű börzeüzért is meggyőzhetnék arról, hogy a monarchia pénzügyi eljárásának elveit lényegesen meg kell változtatni. " Kérdem, ki változtatta meg, és vajon jobbra változtatta-e 1861-óta, midőn e szavak írattak? És hozzá tévé az akkor még csak adófizető, nem egyszersmind fizettető t. polgártársunk, jelenleg igen t. pénzügyminiszter ur : „Valóban, a sorstól megérdemlenők, hogy sem mi, sem utódaink ezen múlt rendszerrel újonnan megismerkedni többé ne lennénk kénytelenek." Én, t. ház, ezen adatok fölidézése után csak azt óhajtottam volna még, hogy: ha már kormány hatalmilag decretáltatik az alkotmányos közjólét a magyar hazára, legalább is pontos statistikai adatok szolgáljanak annak igazolására: de sem & közgazdászat, sem az ipar terén nem látom. Azt igen, hogy mily sokan vannak, kik a nemzetgazdaságra inproductive fogyasztják az adózó köznép keresményét anélkül, hogy munkájokkal járulnának a nemzeti tőke gyarapításához. Elmellőzöm itt, t. ház, a számadásra vonatkozólag azt, hogy midőn e nagy kötetből a végösszegeket sorról-sorra nézi az ember, minden egyebet megtalál benne, a mire van, avagy nincs szükség, kivévén egy kérdést, mi legtöbbet jelentene : hogy ezen alkotmányos boldogság korában, az 50-es 60-as években divott túlterhelő adózási rendszer mellett nem lehetett gyarapodni a nemzetnek, hogy tehát ezen fi7 — 68-as alkotmányosság idejéből azon tömérdek milliókat tevő jövedelem- és kiadási hátralékkal szemközt, mennyi a positiv megtakarítási összeg ? Ez kitéve sehol sincs az egész kötetben, mely a zárszámadást 1 868-dik évről tartalmazza. Összeállította az igen t. hetes bizottság az ő munkálataiban, hat millió néhány százezerre tévé, és megtanította arra a közönséget, hogy ezen összeg ugy állítható elő a zárszámadásból, ha valaki az 1867-ről maradt megtakarított őszszeget — ugyanazt, a mit én bemutattam vagy hatféle különböző alakban hozzáadja az 1868-ik évi államvagyon kimutatásába foglalt legutolsó tételhez, a hol 2 millió néhány százezer forint van kitéve a tiszta cselekvő államvagyonnak összege gyanánt. T. ház! A z államszámadásoknak ilyen nemcsak megvizsgálatlan, hanem voltakép, mondjuk ki, megvizsgálhatatlan állapota a legtermészetesebb a legnépszerűbb fölfogás szerint: államgazdászati kórtünet. És kétségtelen visszahatást gyakorol az alkotmányossági állapotra mind a közjogi, mind a magánjogi életben. Lehet ugyan sajátszerű nagy érdeke a tanulmányozóra nézve, a ki t. i. a passiv érdekeltségnek körén kívül esik; hanem annál fájdalmasabb magára a nemzetre és annak képviselőire nézve, a kik ezen operationak tárgyai. En nem bírom azt megegyeztetni egymással, hogy midőn az 1867-ik évi X-ik törvényczikk 6-ik szakaszában kimondja a törvényhozás, miszerint a kiadások fedezésére a megajánlott összegek erejéig hatalmaztatik föl a minisztérium, akkor bemutattatik a 4-dik szám alatti kivonat a bizottsági jelentés mellékletében, a mi több millióra menő összegekről szól, melyeknek czime: „előirányozva nem volt." T. ház! Az én fölfogásom szerint nagyon hasonlít az ilyen igazolás féle kísérlet ahhoz, ha aranyozási munkával akarnák földisziteni a lánezokat, a melyek azonban csakugyan vasból vannak és emésztik a nemzet életerejét. Ezen sorvadás bizonyára nem fog kigyógyulni az által, hogy a vaslánezok aranyozva lesznek. Legfölebb ha azt tüntetnék föl a világ előtt, hogy az a nép, a mely annyira disziti, talán bizony szereti ama bilincseket, talán bizony nem képes, nem érdemes arra, hogy megszabaduljon azoktól. En, t. ház, a tegnap szőnyegre hozott 2-ik indítványra nézve csak egy föltétel alatt volnék képes szavazni, s ez azon föltétel volna, hogy tétessék ki nyíltan az indokolás, a mely most csak alatta értetik, miszerint: a magyar képviselőházban mától fogva a miniszteri, először mindenhatóság, másodszor csalhatatlanság elve osztrák-magyar alkotmányos nemzetgazdászati elvvé szentesittetik. Ezen föltétel nélkül én kénytelen vagyok Ghyczy Kálmán t. képviselőtársam indítványához járulni, megjegyezvén még végül csupán azt, hogy ha ezen kérdés szavazás által fog eldöntetni, ama szavazatok nemcsak szám, de érték szerint is mérlegeltetni fognak a közvélemény által, a midőn egy-egy független népképviselő szavazatára, hogy annak egyenértéke meglegyen, 10. nemfüggetlen képviselőé fog .számíttatni. En tehát bátor vagyok ajánlani a t. háznak keg3^es pártfogásába az általam is elfogadott indítványt. (Helyeslés bal felől.) Gajzágó Salamon: T. ház! (Halijuk!) Azok után. miket az 1867-ki kimutatások és az 1868-ki államzárszámadásra, illetőleg azoknak országgyűlési megvizsgálására nézve, Komárom városának érdemes képviselője elmondott, csakis kettő lehetséges. Vagy az, hogy a kiküldött bizottság föladatát csakugyan nem fogta föl jól: vagy az, hogy a kiküldött bizottságnak eljárása