Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.
Ülésnapok - 1869-155
155. országos ülés márczius 29. 1870. 2§7 Én ajánlom határozati javaslatomat. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Elnök: A pénzügyminiszter ur kivan szólani. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter : T. ház! Nem voltam jelen azon szombati nevezetes ülésen; nevezetesnek mondom nem azokért, a mik ott történtek, vagy mondattak, de nevezetes mindenesetre azért, mert azon a parlamentális szokástól eltérő tény adta magát, elő, hogy Simonyi Ernő képviselő ur gyengélkedő egészsége folytán engedélyt nyert arra, hogy a közmunka- és közlekedési minisztérium ellen előhozandó vádakról még 48 óráig gondolkozhassak... Irányi Dániel : Ez Olaszországban szokás. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: Nem voltam jelen szombaton, bizonyára nem mintha ezen idő alatt hevertem volna, és engedelmet is kérek a t. háztól, hogy utazásom alatt meghűlvén, hangom gyöngébb, és el vagyok rekedve. Nem is fogok részletesen, hosszasan szólani, de szombati beszédét a gyorsírók által tett jegyzetek után megtekintvén, láttam, hogy a t. képviselő ur fölhozott vádjaiba engem is belefoglalni szíveskedett; és mintán oly tényt hozott elő, a mely nézetem szerint állításainak sem egyik, sem a másik részében, sem együtt nem áll: kötelességemnek ismerem, a szükséges fölvilágositásokat annyival inkább megadni, miután tegnapi beszédében a közmunka- és közlekedési minisztérium t. államtitkára azt monda, hogy midőn a képviselő ur a kassa-oderbergi tárgyról szólott, rósz helyre ezimezte kérdését, mert erre a pénzügyminisznek kell felelni. En ugyanerre nézve megjegyzem, hogy a vasutakra vonatkozó valamennyi intézkedés első sorban a közlekedési minisztériumot illeti és csak második sorban, t. i. azok pénzügyi oldala illeti a pénzügyminisztériumot ; mindazáltal nem azért teszem e megjegyzést, mintha a solidaritást nem vállalnám el, hanem azért, mert a közlekedési minisztérium államtitkárának mindazon adatok, melyekre hivatkozom, szintén rendelkezésére állottak. Simonyi képviselő ur beszédének két része van, az első részben azt állítja a kassa-oderbergi vasútról: * melyre nézve hangsúlyozni szeretik, hogy nem a magyar, hanem az elébbi kormány müve." Továbbá, hogy: „ez azon terhes szerződés, mely 1867-ben június 22-én a magyar pénzügyminiszternek egyenes beleegyezésével és hozzájárulásával köttetett." — Ez beszédének első része, melyre nézve a fölvilágosítást megadni kötelességem. Arra nézve, hogy valaki, valamely dolog állását megítélhesse, mindenekelőtt megKÉPV. H. NAPLÓ 18ffvu. kívántatik, — hogy mikor a dolog történt — annak minden akkori viszonyát és körülményét ismerje. Midőn a magyar minisztérium kineveztetvén, az átalakulás nehéz, mondhatom, gondteljes napjai bekövetkeztek, akkor nem volt szerencsénk a képviselő úrhoz, külföldön volt és nem csoda, ha az akkor fönforgott körülményeket nem ismerte. Méltóztassanak tekintetbe venni, hogy a kassa-oderbergi vonal engedélyezése még azon időre esik, melyről itt e házban bizonyosan nem igen szívesen hallanak, t. i. az első engedély kiadására a fölhatalmazás a birodalmi tanácstól ered, mikor meg az rendelkezett rólunk, nélkülünk. Méltóztatnak emlékezni, hogy, midőn ezen fölhatalmazás alapján az első szerződés keletkezett, az, az akkori pénzügyi viszonyok közt létesíthető nem volt, s mikor a magyar pénzügymi niszterium átvette a kormányzatot — a közlekedési ügyekre s átalában az 1867-ki törvényekre nézve egyéb támpont nem állott előtte, mint a 67-es bizottságnak még akkor törvény erejére nem emelkedett munkálata; a vasutak tárgyában teendő intézkedéseknél tehát annál óvatosabban kellett eljárni, mivel ezek iránt törvényes intézkedések még nem léteztek. Irányadó csak a 67-es bizottság munkálata volt, melynek 65. §-a így szól: .,A kereskedelem előmozdításának egyik leglényegesebb eszköze levén a vasutak, ugyanakkor, midőn a vám és kereskedelmi szövetség megköttetik, a fönebbi 59. és 61-ik §§. értelmében létesítendő egyezkedés által határoztathatik el, hogy melyek azon vasutvonalak, melyekre nézve mind a két fél érdekében közös intézkedések szükségesek, és hogy ezen intézkedések mennyire terjedjenek." Semmi tényleges törvény nem volt tehát, : s csak az országgyűlés küldöttségének ezen határozata állott a magyar kormány előtt. És midőn a kormányzatot a magyar kormány átvette, gondoskodását e vasutakra is ki kellett terjesztenie. Miután ezen javaslat határozottan azt mondta, hogy a vám- és kereskedelmi szerződés kötése alkalmával állapítandó meg : minő törvényhozási intézkedések létesíttessenek a birodalom mind két felében biztosításban részesített vasutak iránt, s a biztosítandó összegeket minő mérvben és arányban fogja a birodalom mind két felerésze viselni ? stb. Mind ez akkor még meg nem oldott kérdés volt. Tehát arra is figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy azon kérdés, vajon a múltban biztosított vasutak biztosítéki összegei egy bizonyos quota arányában, vagy más és minő arányban j viseltessék? szintén eldöntetlen kérdés volt. így állván a dolog, vajon magára vehette-e a magas minisztérium azon felelősséget, hogy miután a 33
