Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-155

155. országos ülés márcztus 29. 1870. 253 kivül senki e házban szót nem emelt. Nem volt egyetlen egy független tagja a jobboldalnak, a ki azt mondta volna, hogy itt a vizsgálatnak nincs helye ; hanem fölkeltek az érdeklett felek, fölkelt a miniszter és fölkelt az államtitkár azon minisztériumból, mely vádoltatott, s a kiknek minisztériuma ellen kívántatik a vizsgálat. (Igaz ! Ugy van! bal felől.) Azonban végre is a t. háznak bölcseségétől függend: véglegesen határozni e tárgyban. Én, mint mondom, néhány megjegyzést akarok csak tenni, a melyeket, mintegy mellőzhetleneknek tartok, a melyekre mintegy fölbiva voltam Hollán Ernő képviselő ur által. Azt mondja többi között a fiumei vasútról szólva : „De ha Simonyi képviselő könyedén odavetve azt álíitja, hogy ezen munkánál 6 — 8 milliót lehetett volna megkímélni, akkor kérdem, micsoda forrásból merítette adatait?" En már többször mondtam, és tegnap is ismételtem, hogy legtöbb adatomat az országgyűlési tárgyalásokból merítettem. A fölhozottakat merítettem 1868-ban mondott beszédeiből Radics Ákos és Gubody képviselő uraknak. Az ezekben fölhozott adatok nem voltak megczáfolva, a mi pedig ezen házban mondatott és meg nem czáfoltatott, azt jogosítva vagyok mint alaposat fölhozni. En arra nézve Hollán képviselő úrral épen ellenkező véleményben vagyok, hogy ezt a vizsgálat kideríteni nem fogja. Én azt hiszem, épen arra való a vizsgálat, hogy ezt kiderítse. 0 azt mondja, hogy 60 mérnök egy évig dolgozott, s erre nem vizsgálat, hanem ismét 60 mérnök kell. hogy kiderüljön: jó-e vagy nem 1 Már engedelmet kérek, ez az én logikámmai össze nem fér. En azt hiszem, hogy ha 160 mérnök dolgozott is, utoljára is a munka végleges megbirálására egy ember van hivatva, és nem 160 mérnök; és egy parlamenti bizottság, szakértők meghallgatása mellett tökéletesen azon helyzetben lesz, ítéletet mondani a fölött, hogy vajon helyes volt-e ezen. akár 160 mérnök munkálata, vagy nem % A fiumei indóházról szólva, azt mondja Hollán Ernő képviselő ur, hogy ugyan kevés szakértelem kívántatik meghatározni azt, hogy a kereskedelem érdekében az indóházat közvetlenül a tenger mellé kell építeni. Ezt én soha kétségbe nem vontam. En nem voltam Fiúméban, hanem láttam a tervet, és azt állítom, hogy a városnak másik oldalán szintén közvetlenül a tenger mellé terveztetett az indóház, közvetlenül a meglevő kikötő mellé, mely kikötő, mint én értesülve vagyok, most is képes 600 hajót magába fogadni, ez pedig Fiume kereskedésére több évig elégséges lesz. Ellenben azon a helyen, hol az indóház terveztetik, hogy az használható legyen, a kikötőt kell meghosszabbítani, mi ismétt 5—6—8 millióba fog kerülni, miről természetesen most még szó nincs, a mit azonban még is meg kell majd tenni, mert azon kikötőben a legkisebb szélvész is összetöri a hajókat ugy, mint a diót. Azt monda azután az államtitkár ur, szólva a déli vaspályától átvett hivatalnokokról: „az egész világ tudja, hogy a Brenneren átvezető vasút az első kísérlet volt Európában az Alpeseken átvezetni a vasutat. Azt is tudja — ugy mond — mindenki, hogy a kik itt az épités vezetésével megbízva voltak, mint tökéletes mérnökök igazolták magukat a világ előtt." A t. képviselő ur igen szeret a Brenner vaspályára hivatkozni. En e tárgyról nem szólottam volna, mert nem a mi föladatunk a felett vitatkozni ; hanem alig van vasutakról vita e házban, hogy Hollán Ernő föl ne hozná a Brenner vaspályát és azt, mint a világ nem tudom én hányadik csodája, ne állítaná elénk. En, t. ház, megengedem, hogy ez az első kísérlet volt az Alpeseken keresztül vinni a vasutat, hanem ezzel még semmi különös; rendkívüli dolog nem történt, — mert a munka nem volt nehezebb, mint a milyen volt vasutat a Simmeringen, az Appenineken keresztülvezetni, nem volt nehezebb, mint a Pyreneusokon át Spanyolországba vezetni a vasutat. Én tehát a Brennerben semmi rendkívülit nem látok, legalább semmi olyat, melyre előzmények ne lettek volna. Méltóztassanak nekem megmondani, vajon nines-e épen a német technikus világban e vaspályának az a hire, hogy az technikus képtelenség, „Ein teehniseher Unsinn." • így nevezik azt és pedig azért, mert az építészet á-b-c-je ellen vétett. Következéseit látják minden nap, panaszok jönnek, hogy egyes részei ledőlnek, egyes leomló részein javításokat kell tenni mindenütt, pedig ennek egyszerű oka az: hogy a szaktudósok nem tudták, merre kellett volna vezetni a vasutat, a mit pedig minden kecskét őrző pásztor képes lett volna megmondani, hogy ne a hegy északi oldalán vezettessék, mely nedves, hanem a délin, mely szárazabb. Épen ugy jártak ott ezzel, mint a Baudirectió az általa a vasúti töltés alá helyezett őrházakkal. Ezek is nedvesek, semmi épités rajtok állandóan nem marad. Ennyit akartam megemlíteni azon hires építésre, melyre itt minduntalan hivatkozás történik. Az ellen nekem nem volt kifogásom, a mint mondám, hogy a minisztériumban németek alkalmaztatnak; de az ellen már több kifogásom volt, hogy tömegesen alkalmaztatnak : különösen volt pedig kifogásom az ellen, hogy az építészeti igazgatóság egészen az ő kezükbe adaik, ugy hogy a magyaroknak ellenőrzésre és ta-