Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-155

246 155. országos üfés márczius 29. 1870. Miután mindaz, a mi felhozatott egyik miat másik részről, mind Simonyi Ernő t, képviselőtársam részéről, ki ez által a vizsgálat szükségét indokolta, mind pedig az államtitkár s a miniszter ur részéről, kik ez által a vizsgálat szükségtelenségét akarták indokolni, mindaz, — mondom — a mi a vizsgálat mellett, vagy ellene felhozatott, határozottan a vizsgálat szükségét indokolja. (Helyeslés bal felől.) De különben is én azon meggyőződésben vagyok, hogy nem a szerint, hogy egyes részletben kinek van vagy nincs igazsága ? kell azon kérdést eldönteni: hogy van-e helye a vizsgálatnak; hanem igenis el kell dönteni a szerint, hogy mind az, a mi felhozatott, elég fontos s komoly-e arra nézve, hogy ha bebizonyulna a ház részéről, roszalást vagy netalán még komolyabb intézkedést tenne szükségessé, s hogy más felől, a mik itt felhozattak, egyes embernek gyanúi vagy vádjai-e? vagy pedig olyanok, melyek a közvéleményben és pedig pártkülönbség nélkül elterjedve vannak, melyekre nézve tehát az intézkedés már ezen oknál fogva is szükséges? Különben a mi az előttem szólók nyilatkozatait illeti, Hollán Ernő t. államtitkár ur igen meleg hangon visszautasította az emelt vádakat s gyanúsításokat, — mint ő nevezé, — s valóban, ha az által, hogy valaki az erős meggyőződés hangján azt mondja, hogy határozottan állítom vagy határozottan tagadom, bizonyítani lehetne, igen sokat bizonyított volna, mert igen sokszor s mindig emeltebb és emeltebb hangon hangsúlyozta ezt. Azonban megengedi a t. ház, hogy ez: állítás és tagadás; de nem bizonyítás, s épen azért, mert az egyik állit egyet, a másik állit egy másikat, (Zaj, nyugtalanság jobbról Halljuk! balról.] s azért, mert miként az államtitkár ur maga is monda, föl kell mindenkiről a házban tenni, hogy csak azt állítja, a mi igaz, vagy helyesebben: miután két szembenálló állítás igaz nem lehet, mindenki azt állítja, a mit igaznak tart; hogy melyik aztán valósággal az igaz, csak a vizsgálat fogja kideríteni. (Igaz! balról.) Különben, midőn erősen kikel azok ellen, kik ily módon önző czélokból vádakat emelnek, s kik politikai fegyvert akarnak a gyanúsításokból kovácsolni, tehát ő azokat, kik e dolgokat szóba hozták, vádolta, gyanúsította azzal, hogy ezeket önző czélok és azon czél is vezeti, hogy e gyanúsításból politikai fegyvert kovácsoljanak. En azt tartom, t. ház, hogy az, hogy valaki a létező gyanúkat és vádakat, a melyek alaptalanok lehetnek — és én szivemből kívánom, hogy a jelen esetben olyannak bizonyuljanak — szóba hozta a házban, de szóba hozta azon egyenes és határozott kívánattal, hogy azok megvizsgáltassanak : azt azzal vádolni, hogy itten önzési czélok vezetik, és azzal vádolni, hogy a gyanúsításból fegyvert akar kovácsolni, nem lehet; (Jobb felől: Be lehet!) nem lehet pedig azért, mert a ki a gyanúsításból politikai fegyvert akar kovácsolni, az nem fogja maga követelni azon eljárást, — mely ha megtörténik — ezen fegyvert kezeiből kiveheti; (Helyeslés bal felölj hanem igenis esik a gyanúsítás vádja alá, melylyel a t. államtitkár ur bennünket illetni akart, egy oly vád, midőn az mondatik, hogy valakit önzési czélok vezetnek, melyek nem tényekről, de intentiókról szólva, a vizsgálat általi kiderithetés lehetőségót kizárják. (Igás! bal felől.) Megrótta az államtitkár ur Simonyi t. képviselőtársamat azért is, hogy ő neki, mint monda, derogál a fegyelmi vizsgálat előtt bizonyítékokat fölhozni, s egyátalában ott megjelenni. Én azt tartom, hogy azon stádiumban, melyben a dolog jelenben van, teljesen és tökéletesen igazsága van; mert ma már a fegyelmi vizsgálat ezen dologban értelmét vesztette. A fegyelmi _ vizsgálatot lehetett volna elrendelni régebben, lehetett volna elrendelni akkor, midőn a napisajtónak egy tekintélyes orgánuma 1868. deezember havában, akkori főmunkatársának neve aláírásával a minisztert figyelmeztette a közlekedési minisztériumban történtekre. Azonban mi történt akkor ? Az igen t. miniszter ur fölszólította az illető lap szerkesztőségét egy férfias levélben, hogy vagy sajtó utján mondja meg : mik tehát azok ? vagy mondja meg magán utón. Rögtön megjött a felelet, nyíltan ugyanazon lapban, melyben nyilatkozott, hogy sajtó uLján követelni nyilatkozatot, követelni szemben a sajtóbiróságokkal nem lehet, de hogy minden perczben kész, midőn fölszólittatik, magán utón a miniszter úrral közölni, a mi tudomására van. A dolog ottan maradt, a miniszter ur soha föl nem szólította. (Csernatony: Soha!) Akkor volt és lett volna helye a fegyelmi vizsgálatnak; de nincs annak helye ma, midőn már a dolog a ház elé kerülvén, és midőn a vizsgálat szüksége a minisztérium eljárása iránt éreztetvén, miként a múlt alkalommal is kifejezni bátor voltam : bár mennyire meg legyünk és meg vagyunk is győződve az iránt, hogy az igen t. miniszter urnák sem jelleméhez, sem hazafiságához a gyanúnak még csak árnyéka sem fér ; mindazáltal a miniszteri felelősség elvénél fogva, ő egy ily vizsgálatnál biró többé nem, hanem csakis fél lehet. (Helyeslés bal felől.) A t. államtitkár ur nagyon csodálkozott azon, hogy a vasúti engedélyezések körüli eljárásra nézve némelyek vizsgálatot tartanak szükségesnek, és azt kérdezte, hogy miután a vasutengedélyezési eljárás alapján már több vasút kiépítése iránti rendelkezését törvénybe igtatta, vajon saját ténye ellen akar-e a ház vizsgálatot ?