Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-154

154. országos ülés márczius 28. 108. 24 őszintén, azt hittem — mert magam is ember vagyok, — hogy híremen, tudtomon kivül történnek olyanok, melyek nem helyeselhetök; mert a miről tudomásom van, arra nézve nyugodt vag}

r

ok. (Jobb felől helyeslés: bal felől zaj.) A mint mondám, óhajtottam a vizsgálatot magam is, de a mennyire óhajtottam azt előbb — megvallom őszintén — a Simonyi Ernő ur által fölhozott ezen egész sora a tényeknek bennem tökéletesen más meggyőződést keltett; (Zajos ellenmondás bal felől; helyeslés jobb felől) én azért sem fegyelmi, sem parlamenti vizsgálatot indokolva nem látok. (Helyeslés jobb felől.) Atalában bátor vagyok őt arra figyelmeztetni, (Halljuk!) hogy üres vádakat el lehet mondani akárkinek, de a ki a miniszter fölszólitására vonakodik, sőt méltóságán alólinak tartja, a fölhozott vádak mellé a kibánt és szükséges bizonylatokat fölhozni, engedje meg a képviselő ur, én szerintem, az nem vádol, hanem gyanúsít. Megengedem, hogy vannak nézetek, a melyek politikai czélokból a gyanúsítást is igazolt fegyvernek tekintik; de én e nézetben nem osztozom, és azt hiszem, hogy nincs erkölcstan a világon, a mely a gyanúsítást az erények közé sorolná. (Helyeslés jobb felől.) Azt mondta múltkor Simonyi Ernő képviselő ur, hogy a miniszternek egyoldalú előadásai reá nézve semmi értékkel nem birnak. Bocsánatot kérek, én azt hiszem, tiszt. ház, tartozunk egymásnak azon tisztelettel, miszerint föltegyük ezen háznak minden tagja felől, hogy, ha mond valamit, valót mond. (Csernatony Lajos közbeszól: A vizsgálat által azt akarjuk!) Simonyi Ernő képviselő urnák derogál, mint képviselőnek részt venni a fegyelmi vizsgálatban, melyet a miniszter elrendelni kész volt. (Zaj. Halljuk!) Azt hiszem, hogy ezen büszkeségével elkésett, miután nem derogált neki silány és minden komolyabb alapot nélkülöző tárgyakkal fárasztani a házat. (Zaj.) Megengedem, hogy mindezt a legjobb szándókból és legjobb meggyőződése szerint tette, de ha minden bukott speculáns, minden ambitiosus egyén, ki számításaiban csalódik, benne kész védelmezőre talál, akkor az egyszer megkezdett utou könynyen eljuthat azon határig, melyen túl többet árt a hazának, mint használ: mert pártfogása alá veszi az erkölcsi feslettségét, rehabilitálja a bűnt és jogosultságot vindikál oly eljárásnak, milyet a tisztességes társaság minden időben kizárt a maga köréből. (Élénk helyeslés és taps a jobb oldalon.) Patay István: Mig csend nem lesz, addig nem szólok. (Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek. Patay István: Kénytelen vagyok előrebocsátani, miszerint én sem mulattatni, sem sérteni senkit nem akarok. De igen is két irányban kérést KEPV. H. XAPLÓ. 18ff VII. fogok intézni. Első kérésemmel a miniszter úrhoz fordulok. Tudjuk mind a házon kivül, mind belől mindnyájan, olvastuk az újságokban is, hogy gyanú létezik. (Jobbról: Nem halljuk!) Sajnálom, mert akkor süket; ezt csak süket ember nem hallja. (Nevetés.] Mondom, hogy létezett gyanú az irodalom terén; de tegnapelőtt óta Simonyi Ernő t. barátom által oly tények hozattak a ház elé, melyekről tudomást szerezni a háznak kötelessége. (Halljuk!) Kötelessége igen is, és épen az előttem szóló államminiszter árnak, (Hosszas zajos nevetés) vagyis államtitkár urnák, (Nevetés) — meglehet, hogy ezúttal készakarva siklott meg a nyelvem — (Zaj) államtitkár ur hosszú, erőtetett, be nem bizonyított állításokkal teljes beszéde épen arról győzött meg engem, hogy nagy szavakkal a megrendített bizalmat helyreállítani nem lehet; és én épen a miniszter ur és hivatalnok-serege érdekében arra kérem a miniszter urat, hogy maga kérje a vizsgálatot. (Helyeslés a szélső balon.) Ez egyik kérésem. A másik kérésemmel azon férfiakhoz fordulok, kik tegnapelőtt, midőn Simonyi Ernő t. barátom a közlekedési miniszter által megkezdett tárgyalást a szabályok értelmében folytatni kívánta, igen lármás fölkiáltásaikkal őt a szólásszabadságban gátolták; de — fájdalom, hogy az elnök ur helyre nem utasította őket — azon heves férfiakhoz, kik miután a miniszter ur beleegyezett a tárgyalásba, — a mit, ha jól emlékszem, elnök ur — talán csak nyelvhibából — végzésileg kimondott, t. i., hogy a miniszter ur beleegyezése folytán folytattatik a tárgyalás, azon heves urakhoz, kik ekkor, mondom, nagyon egyszerre meghülének és hallgatnak vala, miként az hal. (Hosszas zajos nevetés. Fölkialtások: Dologra! Zaj.) Ezeket kérem, hogy képviselői magasztos állásukat megbecsülvén, az afféle alárendelt hivatalnokokhoz illő eljárással ne méltóztassanak elhomályosítani, mert akkor újra föl kellend szólítanom a házat, — mint már kétszer tettem, — hogy valahára törvény által tisztíttassák meg e ház az alárendelt hivatalnokok seregétől, (Derültség) és miután e két kérésemet újra tiszta szivemből, (Nevetés jobb felől) igen is tiszta, őszinte, jó szivemből őszintén megujitanám, és miután érdemes követtársam Zsedényi hősiesen megretiráltfHosszan tartó derültség) követtársam Tisza Kálmán határozati javaslatában pedig sértő kifejezéseket nem találván, én azt pártolom. De ha valaki abban ily sértő dolgokat találna, szívesen járulok Simonja Ernő képviselőtársam módositványához. (Helyeslés bal felől.) Csiky Sándor: T. képviselőház ! (Szűnni nem akaró zaj. Felkiáltások: Halljuk! Helyre! Elnök nem képes a csendet helyreállítani]) Ha van tü31