Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-154

234 154. országos ülés márczins 28. 1870. tűnik, hogy e vasútra esőd hirdetve nem volt. Igen helyesen mondja. A mmiszter ur ismételve megmondta, hogy ez miért nem történt. Nem történt azért, mert a hatvan-miskolczi és zákány-zágrábi vasutaknál történt legelőször, hogy a kormány saját költségén készíttetett vasutat, ebkor a személyes bizalom kérdését előtérbe helyezvén, személyes érintkezés utján fordult azokhoz, a kikről hitte, hogy ezen föladatnak meg felelni leginkább képesek. Ezt a múltra nézve helyeselte a törvény: de eltekintve ettől, a jövőre nézve is tagadom, hogy a miniszter megfosztva legyen azon jogatói, miszerint hasonló esetbena személyes bizalom-kérdést merőben mellőzze. Akkor a felelősséget nem értem, ha aminiszternekerre joga nincsen. (Bal felől ellenmondás. Zaj.) Eltekintve az előzményektől, melyeket ezen vasutak kiadására nézve Simonyi Ernő képviselő ur közelebbről vizsgálat alá vett; ő az eredményekről is szólt. Legelőször azt mondja, hogy őt zavarba ejti a vonalok hossza; azt mondja, hogy ha valamely vasút költségeit megítélni akarjuk: legelőször tudnunk kell, hogy milyen ezen vasutak hossza? Erre nézve igen szívesen fogok neki utbaigazitással szolgálni. (Halljuk!) Az 1868-ki XII t. ez. azt mondja, hogy a két vasút együttesen mintegy 277a mrtfld., de ha a törvény mellett megtekinti a képviselő ur annak alapját, a ház irodájában letett szerződést, meg fog abból győződni arról: hogy a Weikersheim-féle szerződés szól egy vasútról, mely a Drávának túlsó partjáról Dernyétől Zágrábig terjed, így tehát a vonal hosszánál meg kell különböztetni azon 27 Va mrtfldet, melyre a Weikersheim-féle szerződés vonatkozik, azután következik az 1

V* mrtfldnyi szárnyvonal a hatvan-miskolczi fővonaltól Miskolczig ; végre pedig a Va mrtfldnyi vonal Zákánytól a Dráváig. Ez összesen, méltóztassék utána számítani: 2974 mrtfld. A mi költségeinket ezzel összehasonlítva, igaz, hogy az 18fi8-ki költségvetésben esak 2772 mrtfld volt fölvéve, mert akkor az egyes vonalszakaszoknak kiépítéséről még azon költségvetésben gondoskodva nem volt. Következett az 1869-ki költségvetés, s ott a képviselő ur megütközéssel tapasztalta . hogy már 30 mrtfldre volt téve e vonal hossza. Nem kellett volna megütköznie, mert helyesen történt, a mennyiben a vonal minden létrészét összevéve, a mi összeszámításunk szerint e vonalok hossza 31 mrtfldet tett. De utoljára a resultaturn az. hogy midőn véglegesen befejeztetett az építés, lett belőle t 2974 mrtfld. És már most kérdem: ha czélszerü intézkedések folytán ezen vonal hosszából 8

/

4 mrtfldet megtakarítottunk, ez is vád-e a minisztérium eljárása ellen, avagy okul szolgálhat-e parlamenti vizsgálatra? eddig az én fölfogásom nem terjed. (Helyeslés jobb felől.) Véghetlenül megütközött képviselő ur és azt mondta, hogy az már szörnyűség, a minisztérium mily önkényileg jár el: pl. a hatvan-miskolczi vonalat, a helyett, hogy görbén építette volna, egyenesen építette és kérdi, kinek kedvéért tette azt. Nem is kételkedik, sőt czélzatosan azt mondta, hogy ez mulhatlanul valakinek kedveért történt. (Zaj. Mozgás jobb felöl.) Már engedelmet kérek, ha valamely vasútnál valakinek kedvezményt akarunk tenni, akkor azt nem az által szoktuk tenni, hogy lehetőleg egyenes irányban építünk vasutat, hanem az által, hogy azt elhajlitjuk. {Mozgás balról.) Ha pedig ez sem szolgálna elég érvül a t. képviselő urnák, akkor megmondom a forrást, melyből kellő fölvilágosítást szerezhet magának. Méltóztassék a ház irományaiból kikeresni a magyar országgyűlés 1868-ik Julius 27-én tartott 271. ülése jegyzőkönyvének kivonatát. - A 2393. szám alatt megfogja találni a következőt: „A közmunka és közi. miniszter jelenti, hogy a hatvan-miskolczi vasútvonalon teljesített vizsgálat eredménye folytán mind forgalmi, mind pedig költségkímélésre való tekinteteknél fogva sokkal előnyösebb és ezélszerübbnek mutatkozik Gyöngyös város érdekeit, a fővonalnak országgyűlési határozat által föltételesen engedélyezett elhajlitása helyett, a lehetőleg egyenes irányban vezetendő hatvan-miskolczi vasútvonalból Gyöngyösig kiágazó szárnyvonal kiépítése által elégíteni ki, s ennélfogva ezen szárnyvonal kiépítését kívánja elrendeltetni. A tett jelentés helybenhagy ólag tudomásul vétetett." Szükségtelen volt tehát fejét törnie a fölött, kinek kedveért történt a változás ? Itt van az országgyűlési rendelet. (Helyeslés jobb felől.) De menjünk már most át a költségekre, melyek, ugy látszik, szintén némi zavarba hozták a képviselő urat. Ismét a törvény nyomán haladjunk az adatokon végig. A törvény azt rendeli, hogy a Weikersheimféle szerződés szerint mértföldenkint fizettetni fog 339,500 írt. A törvény ismét föl fogja világosítani, hogy ezen költségekben nem foglaltatnak, először : a zákány-dernyei darab ; másodszor: a kisajátítás; harmadszor: az építési fölügyelet ; negyedszer : az átalános vonatozás; ötödször : a forgalmi eszközök; hatodszor: az állomások berendezése. Mindezt hozzászámítva, nézzük, hogy a mi előirányzatunk szerint hogyan állnak a költségek ? (Halljuh!) A hatvan-miskolczi vasútra nézve, mert előreláthatólag ott igen nagy forgalom fog keletkezni, a forgalmi eszközök költségei mértföklenkint 87,000 írtban vannak fölvéve; így tehát mért-