Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.
Ülésnapok - 1869-154
gg2 1S4 ' országos Ülés márczius 28. 1070. ne oda jöjön a vasút, hol az a közforgalomnak leginkább megfelel, hanem máshova. Ily tekinteteket a közmunka-minisztérium nem vehetett figyelembe, hanem megmaradt azon terv mellett, melyet saját meggyőződése és a bizottság tárgyalásai alapján a legjobbnak vélt. Itt talán elég volna még csak azon egyetlen egy körülményt fölemlíteni, hogy azon alkalommal, midőn a bizottság tárgyalásai a kikötő és indóház elhelyezése iránt folytak Fiúméban, csak egyetlen egy ember volt, ki elégületlenül hagyta el a tanácskozási teremet, és ezen ember a déli vasúttársaság képviselője volt. (Élénk tetszés jobb felől.) Fölhozott a t. képviselő ur tegnapelőtt ismét egy tárgyat, a melyet már nem egyszer emiitett meg : s ez az, hogy a kormány a déli vasúttársaság kebeléből szerfölött sok tisztviselőt vett át, s azokat itt alkalmazta. Ezt soha senki nem tagadta, nem is tagadja most sem, annak okát már ismételve kifejtettem, s ha elfeledte volna a t. képviselő ur, ismétlem azt. Midőn előttünk állott a nagy munka: akkor történt épen, hogy a déli vasúttársaság a Brennernek kiépítését befejezte. Tudta az egész világ, hogy a Brenneren át vezető vasút első kísérlet Európában az Alpeseken keresztül vezetni a vasutat; azt is tudta mindenki, hogy azok, kik az építés vezetésével ott meg voltak bízva, mint tökéletesen kiképzett mérnökök igazolták magukat a világ előtt. A kormány azt hitte, hogy czélszerüen cselekszik, midőn Magyarországban is a súlyosabb és több nehézséggel küzdő vonalak építésére oly mérnököket szerződtet, kik e tekintetben kellő tapasztalással bírnak. Hogy ezzel a déli vasúttársaságnak barátságot nem tettünk, arról meg lehet győződve a t. képviselő ur, mert nem nagy szolgálat volt az reá nézve, hogy legjobb embereit elvesztvén, azokat a magyar kormány szolgálatába látta átlépni. De a inig ezen emberek kötelességüket becsületesen és híven teljesitik, tagadom, hogy valakinek e házban joga legyen eljárásuk iránt gyanút táplálni, és ezt annyival inkább ismétlem Simonyi képviselő urnák, mert szíves volt a múlt alkalommal fölemlíteni, hogy neki az ellen nincs kifogása, hogy az államtitkai-, a miniszteri tanácsos, vagy az igazgató előbb a déli vasúttársaságnál szolgáltak, hanem csak az ellen van kifogása, hogy tömegesen alkalmaztattak az ily tisztviselők. Én pedig azt mondom, hogy a gyanúsítást még ezen devalvatio után sem íogadom el. Áttért azután Simonyi képviselő ur az offert-tárgyalások birálgatására, és azt monda: hogy azok sok gyanúsításra szolgáltatnak alkalmat, mert nélkülözik a kellő nyilvánosságot. A mi az ofFert-tárgyalásokat illeti, kénytelen vagyok ismételni, hogy én sem törvényt nem ismerek, mely más eljárásra kötelezné a minisztert, mint a melyet követett, sem Európában gyakorlatot nem ismerek, mely eltérne a miénktől. Hogyan történik a dolog? Ha van kiadni való munka, csőd hirdettetik, azaz fölszólittatnak az illetők, hogy zárt ajánlataikat egy bizonyos napra adják be. Miként történik az adjudicatio! összegyűlnek a miniszterek és a hit alatt szolgálatukat teljesítő tisztviselők jelenlétében fölbontják az offerteket és az adjudicatio saját legjobb belátásuk és itéletök szerint végrehajtatik. Erre nézve azon nehézsége van a képviselő urnák, hogy miért nincsenek ott jelen az üzérek vagy iparosok, kik az offerteket beadják % Erre válaszom egyszerűen az : mert az sehol a világon szokásban nincs. {Fölkiáltások bal felől : Tehát kövessük a rósz példát! Zaj.) Es mert nincs is arra semmi szükség. Ha. a vállalkozók zárt ajánlataikat beadják, legyenek öten, vagy hatan, azokat a miniszter fölbontja; az, hogy valakinek offertje legolcsóbb, még nem kötelezi a minisztert, hogy ajánlatát elfogadja. En tökéletesen fölöslegesnek tartom, s nem is tudok a világon példát arra, hogy magok az ajánlattevők jelen legyenek az offertek fölbontásánál. Különben lehetnek e tekintetben eltérők a nézetek, lehet, hogy valaki másként itól a dologról, én megengedem; de határozottan tagadom, hogy ezen eljárás akár a létező szabályoktól eltérést foglalna magában, akár indokot szolgáltatna arra, hogy a végett parlamentáris vizsgálat rendeltessék el. (Helyeslés jobb felől.) Szólott aztán a képviselő ur az érsek-ujvárnyitra-trencséni vasút adj udic atiójánál történtekről és azt monda, hogy igen sok mindenfélét beszélnek erről, s hogy voltak olyanok, kiknek j volt előmunkálati engedélyök, — voltak, kiknek j nem volt, és egyszerre csak valami Stroussberg kapta meg a concessiót. Én nem tudom, hogy ezen fölszólalásával kire czéloz a t. képviselő ur, és fölteszem róla, hogy nem fog neheztelni, ha megmondom, hogy ezen vasút 83,900 írt. garantia mellett adatott ki; de hogy ez eset parlamenti vizsgálatra okot ismét nem szóigáltat; azt már csak annálfogva is hiszem, mert talán a képviselő ur a hírlapokból is értesülhetett, hogy az e vasútra vonatkozó törvényjavaslat és engedélyokmány a tervezet és az egész tárgyalásokról szóló okiratok a ház elé fognak terjesztetni, s lesz alkalma azokról bárkinek tudomást szerezni. És e tekintetből is, azt hiszem, hogy megelőző parlamenti vizsgálatot elrendelni szükségtelen. így már meg fog nekem engedni a képviselő ur, hogy többi tételeit is különösen azon szempontból bonczolgassam, a mely szempontból
