Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-154

154. országos ülés mirczhis 28. 1870. 229 álsát. Simonyi Ernő képviselő ur megragadta az alkalmat és én azt hiszem, hogy ha elmarad a vizsgálat, melyet én is óhajtottam volna, ő ezen hiányt nagy részben pótolta; pótolta, mert a sérelmes eseteknek egész sorát hozta fel hosszas előadásában. Az ő felszólalásával különösen igazolni kivánta azon álláspontot, melyet a közmunka-minisztérium budgetjének tárgyalása alkalmával elfoglalt. Én a t. ház engedelmével ezen szempontból fogom egyenként bírálgatni nz általa felhozott adatokat és aztán a t. ház méltánylására fogom bizni megítélni: mily értékük és mily becsük van az általa felhozott adatoknak. (Halljuk!) Először is felhozta, hogy gr. Mikó miniszter ur tiltakozott Debreczen városa érdemes képviselőjének azon feltevése ellen, hogy a déli vasut-társaság a közmunka-minisztérium részéről bárminemű pártfogó]ásban részesült volna; hivatkozott annak támogatása czéljából arra, hogy a miniszter ujabban is kijelentette, hogy nincs a kabinetnek egy tagja sem, ki a kérdéses szerződést aláirta volna, és ezzel mint ellenmondást szembe állította azt : hogy mikép történhetett mégis, hogy egyszerre mint a levegőből esett le a pénzügyminiszter nyilatkozata a pénzügyi bizottságban ? íme — úgymond — itt van eonstatálva az ellenmondás, ime ilyenek a miniszteri nyilatkozatok." Legkevésbé sem csodálkozom azon, hogy előtte érthetetlen ezen dolog, de meg fogja nekem engedni, hogy én megragadjam az alkalmat lehető világosan szólni a tárgy hoz. (Halljuk !) A dolog egyszerűen következőleg- áll. A déli vasut-társaságnak coneessiója 1858-ban adatott. Később, midőn Veleneze Ausztriától elszakadt, természetesen a déli vasut-társaságnak a velenczei területen levő vonalai is elszakadtak azon kapcsolatból, melyben előbb voltak, és az olasz királyság vette át az azok után járó garantiát. Megváltozott tehát az alap, melyen az eredeti eoncessió állott, megváltozott a pénzügyi alap, mely a részvények és elsőbbségi kötvények öszszegéből állott. Ennek következtében, ámbár a villafrancai békekötés határozatai szerint ezen elválasztás eszközlése egyesség utján czélba vétetett; a tárgyalások, melyek ez iránt folyamat ban voltak, csak 1866. évi február 27-én lettek befejezve. Az okmány, mely erről szól, a hivatalos okmányok között ezen czim alatt fordul elő : „Vorlaufiges Uebereinkommen" ; itt közbevetőleg azt is megjegyzem Simonyi Ernő képviselő urnák — habár igen sajnálom, hogy gyakran jutok azon helyzetbe, hogy állításainak ellent kell mondanom, — megjegyzem — mondom — hogy ezen okmányok nem két ivből állanak, a mint ő állította, hanem a mint szerencsém van ez alkalommal felmutatni, sűrűen nyomott 15 ivből állanak. (Zaj.) Ez okmányokból kitűnik az, hogy azon 1866-ki szerződés, a melyre ő hivatkozott, az én nézetem, valamint közlekedésügyi miniszter urnák nézete szerint 1866-ban perfect szerződés nem volt. Ezt azzal bizonyítom, hogy ezen szerződés Wüllerstorff és Lackenbacher által csak 1867-ki aprií 13-án íratott alá, és pedig következő bevezetés mellett : „In Folge allerhöchster Ermáchtigungen vom 30. Juni 1866. und 9. April 1867. ist auf Grund des vorliiufigen Uebereinkommens vom 27. február 1866 etc. etc. . .* E^ okmányból is kitűnik tehát, hogy a kérdéses egyezmény 1866-ki február 27-én még csak előleges egyezmény volt, a mely Ausztriára nézve még csak 1867-ki april 13-án, tehát a magyar minisztérium alkotása után lett períect-é. Ebből én azt következtetem, hogy ezen szerződés a magyar államra nézve érvényes, és pedig forma szerint érvényes csak akkor lesz, ha a magyar állam képviselője által is forma szerint eífogadtatik. Ezen nézpontot a miniszter ur is mindenkor magáénak vallotta. A másik nézpont, a melyből ugyanezen kérdést megítélni, kell a törvény — még pedig az 1867-ki XII-ik törvényczikknek 65. §-a, — a mely azt rendeli: „A kereskedelem előmozdításának egyik leglényegesebb eszköze levén a vasutak : ugyanakkor, midőn a vám- és kereskedelmi szövetség megköttetik, a fentebbi 59. és 61 -ik §-ok értelmében létesítendő egyezkedés által határoztatik el, hogy melyek azon vasutvonalak, melyekre nézve mindkét fél érdekében közös intézkedések szükségesek és hogy ezen intézkedések mennyire terjedjenek." Ennek értelmében, t. ház, szükséges mindazon vasut-társaságokra és mindazon vasutakra nézve, melyeknek vonalai egyik és másik állam területére is kiterjednek, bizonyos intézkedéseket megállapítani. Ez intézkedések kétféle természetűek; először építési és közforgalmi, másodszor pénzügyi természetűek. A törvény ezen §-a értelmében a magyar minisztérium illető képviselői már 1868-ban érintkezésbe bocsátkoztak a Lajtán túli kormány képviselőivel. Természetes, hogy különösen a megadóztatás kérdése, valamint az államgarantia czimén viselendő terhek megosztásának kérdése bonyolultabb volt. Ezen kérdések a pénzügyminiszter ressortjába tartozván, külön választattak a közmunka-minisztérium ressortjától ugy, hogy a mi Mikó Imre gr ressortjába tartozott, külön egyezmény áltai állapíttatott meg, az azon tul fönmaradt ügyek elintézése pedig a pénzügyminiszterre bízatott. Eddig — ugy tudom — hogy minden hivatalos érintkezésnél a pénzügyminiszter ur is azon íöl-