Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-154

154. országos illés márczias 28. 1870. 227 Meglehet, — mert ugy hallottam, — hogy vannak némelyek, kiknek a határozati javaslat szerkesztése ellen van kifogásuk, az t. i., hogy egy-két sértő és mintegy roszalást magában foglaló kifejezést is tartalmaz. Semmi sem fekszik annyira lelkemen, mint az, hogy ezen tárgyak fölvilágosittassanak, hogy ezen ügy egy kimerítő, kielégítő parlamenti vizsgálat által véget érjen. Ha tehát volna valaki, ki az indítványt az érintett kifejezések miatt ellenzené; — bár részemről egész kiterjedésében pártolom Tisza Kálmán képviselőtársam határo zati javaslatát, s arra is fogok szavazni, — de ha a t. ház nem fogadná el azon határozati javaslatot, bátor vagyok egy másikat benyújtani, mely egészen tárgyilagos, senkit nem vádol, semmit nem roszal és kivetkezőképen hangzik : „Határozati javaslat: Küldjön ki a ház egy 7 tagú bizottságot, a mely szakértők és tanuk meghallgatása mellett a közlekedési eszközök létrehozása körül követett eljárást minden tekintetben megvizsgálván, a vizsgálat eredményéről a képviselőháznak véleményes jelentést tegyen." (Helyeslés bal felől.) T. ház! Ebben senki nem vádoltatik, senki nem sértetik, semminek roszalása nem történik : csupán tárgyilagos megvizsgálás, kimeritő vizsgálat kívántatik ; senki ellen nincs irányozva, hanem a tárgyra vonatkozik egyedül. Czélja ezen határozati javaslatnak: eloszlatni azon kételyeket, melyek a közlekedési eszközök kezelése körül támadtak; czélja rendezett szabályokat hozni be a közlekedési eszközök létesítése körül a jövőbe; czélja megnyugtatni a közvéleményt, helyreállitani a kormány tekintélyét és megszilárdítani az ország hitelét. (Helyeslés bal felől.) Ez egyedüli czélja a határozati javaslatnak, ez volt egyedüli czélja azon fölszólalásomnak is, melyet én a költségvetés tárgyalása alkalmával tettem. Hogy igazolva volt azon föllépésem akkor, hogy igazolva van most is, hivatkozom a t. ház magatartására: mert, akkor 15 napi vita folytán a ház egy részéről sem hallottunk egyetlen egy roszaló szót sem, sőt a ház mindkét részéről emeltettek panaszok a közlekedési eszközök mimódon kezelése iránt. .Nekem igazolásul szolgál ezenkívül azon halmaz levél, melyet az ország minden részéből kaptam, s a melyek föllépésemért köszönetet és elismerést szavaznak. Én t. ház, mindezeket képviselői kötelességem teljesítésének érzetében tettem, felkérem a t. házat, méltóztassék a kormány érdekében, méltóztassék a haza hitelének érdekében elfogadni e határozati javaslatot, kiküldeni a vizsgáló bizottságott, mely a kételyeket eloszlatni s a közvéleményt e tekintetben megnyugtatni fogja (Bal felől élénk helyeslés.) Széll Kálmán jegyző (olvassa Simonyi Ernő határozati javaslatát) Halász Boldizsár: T. képviselőház! Meg fogja nekem engedni, ha csak igen röviden e kérdésnek elvi oldalát kívánom felderíteni. Nem kevesebbről van itt szó, mint a miniszteri felelősségre vonatkozó 1848-ki III. t. ez. 32. §-nak elkalmazásáról. Az igen t. miniszter ur nem győződvén még meg a költségvetés tárgyalása alkalmával arról, hogy azon vádak, melyek minisztériuma, illetőleg annak egynémely tagjai ellen emeltettek, eléggé speciíicálva vannak. Most a legközelebbi tárgyalás alkalmával azt méltóztatott kijelenteni a t. miniszter ur, hogy ő még mindig hajlandó—ha azon panaszok speciíicálva lesznek — saját részéről a fegyelmi vizsgálatot elrendelni. Már most, t képviselőház, én csak e szempontból szólaltam föl : mert Simonyi Ernő t. barátom annyira specificálta a panaszokat, hogy azok nem léte kétségbe sem vonathatik (Jobb felől: Ohó! Nem áll!) és én részemről köszönetet szavazok Simonyi Ernő képviselőtársamnak azon szorgalomért, a melylyel ezen panaszokat specificálta. Most már csak az a kérdés: hogy a miniszteri felelősséget lehet-e ugy értelmezni, hogy, ha a minisztérium ellen panasz vagy vád fordul elő. a minisztérium maga rendeli el maga ellen a fegyelmi vizsgálatot ? Ugyan t. képviselőház, ha visszaemlékezünk ! az elmúlt időkre, látni fogjuk, hogy a feudális ! korszakban történtek ily dolgok, midőn a földes ur, ha ellene jobbágyának panasza volt, uri széket tartott, ha neki tetszett, azon praesidiált, az úgynevezett „fogott bírákat'

1 (convocatusokat) odahívta, és ugy hozatott maga ellen, lehet képzelni, mily részrehajlatlan ítéletet. Én azt hiszem, hogy ezen kérdés legközelebb érdekli az összes hazát, azután az összes minisztériumot, végre pedig a jobb oldalt legkiválórag: mert a jobb oldal és a minisztérium egy erkölcsi személy. (Jobb felől száj, mozgás. Halljuk!) Én t. képviselőház, azt vártam, hogy az fog történni most is, a mi történt az 1836-iki és utána következő országgyűléseken, a midőn a protestánsok vallásszabadságáról volt a szó, s a midőn a protestánsoknak ugy szólván alig volt okuk vitatkozni: mert a katholieusok maguk i vivták ki számukra a vallásbeli szabadságot. ! Én azt hittem, hogy épen azon oldalról fog kö1 veteltetni a vizsgálat. (Jobb felől mozgás, zaj.) Egy miniszter igen magasan áll. kire alj kalmazni lehet azon mondást, hogy „proeul a I Jőve, proeul a fulmine". De épen azért, mert 29*