Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-153

153. országos ülés márczius 26. 1870. 203 ur határozati javaslata ez iránt eligazodást nem nyújtván, a vádat azokbau kell keresnem, a mik itt a házban költségvetésem tárgyalásakor többek által elmondattak. (Halljuk!) Hallottam fölhozatni azt, hogy a déli vasúttársasággal a kormány az államra nézve káros szerződést kötött volna; hogy jelesen a magyar kormány 1866-ik évben kelt és az 1867. év april 13-án Bécsben megerősített szerződést Magyarországra nézve is kötelezőnek elismerte volna. Újra is ismétlem, hogy a magyar kormány ezen társasággal sem káros, Kem előnyös szerződést soha sem kötött, ily szerződést sem én, sem a magyar kormánynak más tagja alá nem irt. — Atalában én a déli vasúttársaságnak a magyar államhoz való viszonyán semmiféle szerződés által soha semmit sem változtattam, s igy ezen társaságot nem is pártfogolhattam. Azt hiszem, ezen előadásom elég határozott, és világos arra nézve, hogy minden kételyt elhárítson: minélíogva ünnepélyesen tiltakozom minden gyanúsítás ellen, melyek e czimen a minisztérium ellen fölhozattak. (Élénk helyeslés jobb felől.) Nem egyszer halottam továbbá itt azt is fölhozatni, hogy a kormány a déli vasúttársaság érdekében szándékosan késlelteti és hátráltatja az alföld-fiumei vasút kiépítését. (Halljuk.!) E vádra nézve ismétlem, a mit már a hozzám intézett interpellátlókra adott válaszaimban több izben kijelentettem, hogy miután a ház, a kormány előterjesztése folytán 1867-iki Julius havában utasította a minisztériumot, hogy a károlyváros-flumei vasút kiépítésére szükséges intézkedéseket megtegye : olykép intézkedtem, hog}?e vonalon már ugyanazon évi október havában, a mérnöki hivatalok fölállítva s a kellő személyzettel ellátva voltak, a külső munkálatok, fölmérések egész télen át folytattatva, tavaszszal elkészültek. A részletes tervezetek és a belső irodai munkálat még néhány hónapot vettek igénybe. Voltak, kik gyanakodó fontolgatásra találtak okot már abban is, hogy a kormány miért fordított annyi időt és pénzt ezen tervek készítésére, holott egy belga társulat, sőt az osztrák kormány is saját közegei által kidolgoztatta volt e vonal terveit ? T. ház! a ki az ily természetű munkáknak csak némi ismeretével is bir, az tudja s nekem igazat fog adni abban, hogy a gondosan s lelkiismeretesen készített előmunkálatok sem pénzben, sem időben soha veszteséget nem okoznak; s ha már ennélfogva remélhettem, hogy méltányoltatni fognak a károlyváros-fiumei vasxit kiépítésére vonatkozó előintézkedéseim, bizonyára nem gondolhattam arra, hogy találkozzék valaki e házban, a ki megrovásra méltó okot, talált volna abban, hogy felelőséggel terhelt kötelességérzetemnél fogva a lehető legnagyobb gondot fordítottam azon vonal előmunkálatainak készítésére, melynek költségei előreláthatólag az államkincstárra súlyosan fognak nehezedni. {Igaz! jobb felől.) És ha volt mód az államkincstárt lehetőleg megkimélni ezen amúgy is drága vonalnak fölösleges költségeitől, ugy e mód — nyíltan merem állítani — abban állott, hogy e vonalat a legkiprobáltabb mérnökök által mérettem fel, s a terveket a leggondosabban dolgoztattam ki. (Helyeslés jobb felől.) A mint e tervek elkészültek, az építési munkák kiadása végett 1868 évi november 10 én nyilvános oífert-tárgyalást tartottam, melynek eredménye nem volt kielégítő; miért is az adjudicatio jelesen két okból fölfüggesztetett; először, mert a vállalkozók ajánlataikat igen magasra tették; de másodszor azért is, mert egy külföldi vállalkozó társulat által egy oly ajánlat is volt a többi között beadva, mely e vonalat a Feli-féle rendszer szerint, a többiek által kívánt 25 — 23 és 22 millió helyett 11 millió írtért ajánlkozott kiépíteni, még pedig azon határozott kijelentéssel, hogy az ezen rendszer szerint kiépítendő vasút bírni fog egy világ forgalmi vasút kellékeivel. A dolog ily állásában t. ház, lehet-e képzelni oly felelős minisztert, a ki ily esetben, hol az állam részére 11 millió megtakarításról volt szó, ne tartotta volna elutasithatlan kötelességének : alapos meggyőződést szerezni magának arról, hogy ez lehető-e vag_y nem ? (Helyeslés jobb felől.) Ez pedig nem történhetett máskép, mint elfogulatlan tekintélyekből egybeállított bizottság által, ezen rendszer czélszerü vagy czélszerütlen voltát a helyszínén — a Mont-Cenis-en, hol ezen rendszer épen azon időben vétetett alkalmazásba, s ennélfogva arról tapasztalati adatok rendelkezésre nem állottak, — behatóan megvizsgáltatni; és ez esetben annyival inkább, minthogy az adjudicatio, a vállalkozók által kért magas árak miatt amúgy is el volt halasztva. A míg e bizottság egybeállittatott, a helyszínére kiszabhatott, beható vizsgálatát ott megtehette,és eljárásáról készült kimerítő terjedelmes jelentését beadhatta, hónapokat vett igénybe. A vizsgálat eredménye pedig az lőn, hogy az ajánlott rendszer egy oly világforgalmi vasút igényeinek — mint a fiumei — nem felel meg. Újra fölvétetett tehát a nyilvános offert tárgyalás fonala, melynek eredménye az lett, hogy míg első izben a versenyzők száma csak három volt, most nyolez ajánlat adatott be, és az építési munkák, melyek 22 millió száznegyvenezer forintban voltak iolszámitva, 19.870,000 írtért lettek kiadva. Igazolva lőn tehát a kormány eljárása az adjudicatio elha26*