Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-153

153. országos ülés márczius 26. 1870. 197 dőn a ház saját jogával élvén, ogyik tagjának igazolása végett ezt az enquetet elrendeli. Ennek folytár én a t. házat arra kérem, hogy ez indítványomat tárgyalás alá venni méltóztassék. Tisza Kálmán: T. képviselőház! (Halljuk !) Ha reménylenem lehetne, hogy a t. ház a szóban forgó indítványokat tárgyalni fogja, sokkal rövidebben szólhatnék ; de miután nagyon meglehet, hogy a házszabályok által kétségtelenül adott jognál fogva ki fogja a többség mondani, hogy ez indítványokat nem akarja tárgyalni, kéaytelennek érzem magamat saját indítványomat most ezen alkalommal kissé bővebben indokolni, indokolni pedig annyival inkább, mert már a múlt vita alkalmával itt e házban és a sajtó utján és mindenütt politikai körökben oly vádak és kifogások tétettek az ellen, a melyek ellenében azt igazolnom kötelességem és melyek ellen azt igazolnom — meggyőződésem szerint legalább — nem is nehéz. (Halljuk!) Mielőtt ezt tenném, legelőször is pár szóval azt óhajtom megmondani, hogy mért nem tartottam én és tartom Zsedényi igen t. képviselőtársunk indítványát kielégítőnek, mért nem fogadom el azt én sem, és miért tartottam szükségesnek r annak ellenében saját indítványomat beadni? En nem fogadhatom el Zsedényi t. képviselő ur indítványát legelőször azért, mert én nem látom annak logikai igazoltságát, hogy a képviselőház először kimondja: hogy a gyanú vagy vád, melyről szó van, ráfogás és azután vizsgálatot rendeljen, {TJgy van! hal felől.) mert valamely vádra nézve sem azt, hogy igaz, sem azt, hogy ráfogás, kimondani, ha vizsgálatot akarunk rendelni, nem lehet. Mert a vizsgálat föladata épen azt kitüntetni: hogy ráfogás-e vagy pedig igaz. De nem fogadhatom el másodszor azért sem, mert azon indítvány egyes egyedül az államtitkár ur személyére és egy bizonyos eseményre vonatkozik és itt én is vagyok bátor a történtekre hivatkozni. Sem Simonyi t. képviselőtársam és barátom, ki ez ügyet először szóba hozta, sem én, ki az indítványt beadtam, Hollán képviselő úrra vonatkozó azon vádakat egyátalában nem emeltük ; mi nem Hollán képviselő urat támadtuk meg, de megtámadtuk az eljárást, mely a közlekedési minisztérium kebelében divatozik. Es Simonvi t. barátom azon átalános tiszteletnél fogva, melylyel mindenki a miniszter ur jelleme irányában viseltetik, kivételt tett ugyan, az az megjegyezte, hogy egyátalában bármit leszen is mondandó, távol van tőle azon gyanú, mintha a miniszter ur maga tett volna olyanokat, melyek megrovás alá esnek; de mindamellett is az államtitkár ur személyét, mint kit a megrovások illetni fognak, ki nem jelölte. A vita további folyamában — tökéletesen igaz — szó volt Hollán államtitkár ur személyéről és irányában a sajtó utján emlegetett és a sajtóbiróság előtt is lefolyt ügyről; de hivatkozom a t. ház emlékező tehetségére, hogy maga azon képviselő ur, ki ezen ügyet szóba hozta, épen oly modorban hozta szóba, mely modor által az államtitkárt nem vádolni, hanem kimenteni igyekezett, és hivatkozom arra is, hogy a t. államtitkár ur ez alkalmat fölhasználván, e tárgyban nézeteit itt kifejtette. Hogy mintegy öntudatlanul, önkénytelenül a t. 'államtitkár ur személye lépett e vitáknál előtérbe, annak két oka van. Az egyik: mert csakugyan nagyon elterjedt hit az a közvéleményben, hogy a legtevékenyebb részt a közlekedési minisztérium teendőiben ő veszi. Másik oka az, hogy az akkor kifejlett vita folyamában ő vette magának az oroszlánrészt ; azonban, miután az egész vitának menete, ezen meidens kivételévei, nem a személy ellen és nem azon bizonyos esetre vonatkozólag volt in! tézve. hanem igenis volt intézve azon visszaélések ellen, melyek — távol legyen tőlem, hogy állítsam — hogy léteznek, de a melyek létezése iránti hit, pártkülönbség nélkül el van terjedve az országban, azt, hogy akkor a vizsgálatot egy bizonyos ügyben, bizonyos személy ellen intézni a nélkül, hogy intéztetnék a minisztérium eljáI rása ellen is, igazoltnak nem tartom. Ezek azon I okok, melyeknél fogva én Zsedényi t. képviselő| társunk indítványát el nem fogadhatom. Az én indítványom azt ezélozza, hogy megvizsgáltassék a közlekedési minisztérium keblébeni ügykezelés, és kijelöli egész átalánosságbau azon három főteendőjét a minisztériumnak, melyekre ! nézve a gyanú főleg tápláltatib; jelesen a vasúti engedélyezések körüli eljárást, a déli vasúttársaság érdekeinek túlságos pártfogolását, és a közutak építésének helytelenségül kezelését. Ezen indítvány ellenében már akkor hallottam fölhozatni épen ugy, mint Zsedényi képvitelőtársamé ellen, hogy a háznak ily átalánosságban tartott, nem specifikált és adatokkal nem bizonyított vádak ellenében vizsgálatot elrendelni nem lehet. Én azt tartom, hogy ezen állítás tévfogalmon alapul. Meggyőződésem szerint, ha a miniszter ellen van bizonyos concret esetekre vonatkozó, okmányokkal igazolható vád. akkor az ellen vagy bizalmatlansági szavazat, vagy vád alá helyezés inditványoztathatik ; de vizsgálat nem eszközölhető: ha pedig egy ily concret esetekre vonatkozó s okmányokkal igazolható vád vagy gyanú — nem maga a miniszter által, de a minisztériumban követett eljárásra — vonatkozik, akkor ez vagy a miniszter megvizsgálása alá, vagy a törvény-