Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.
Ülésnapok - 1869-150
150. országos ülés márczius 22. 1870. 171 előttem; annál váratlanabb: mert csak nem rég Hollán Ernő ur, a közlekedési minisztérium államtitkára azzal dicsekedett a ház előtt, hogy a magyar kormány volt az, mely egy átalánosan elterjedt balitéletet megdöntött, az által, hogy államköltségeken épitetett vasutakat. De csodálkozom azért is, mert maga a t. pénzügy miniszter ur a házban dicsekedett azzal, hogy az állam vaspályák tavaly 9%-ot jövedelmeztek. Én tehát bátor vagyok e tárgyban a következő kórdóseket intézni ugy a t. pénzügyi, mint a közmunka és közlekedésügyi miniszter urakhoz: „1. Igaz-e, hogy a t. pénzügyminiszter uraz államvaspályákat akár el, akár haszonbérbe adni szándékozik? Ha igaz : 2. Mi okon akarja azt tenni, s kinek és milyen föltételek alatt ?" Széll Kálmán jegyző (olvassa Irányi Dániel interpellálté ját.) Lónyay Menyhért pénzügyminiszter : Már nem egyszer, de több izben kérést intéztem a t. ház azon tagjaihoz, kik egy vagy más pénzügyi tekintetben fontos kérdésben interpellatiót kivannak hozzám intézni, méltóztassanak különösen oly tárgyaknál, melyek iránt, mint a t. képviselő ur is emiitette, az általam, előbb e háznál mondottak épen ellenmondanak a szárnyaló híreknek, előbb magán utón intézni kérdést hozzám, a mely esetben én a szükséges fölvilágositásokat bizonyára megadván, oly fölszólalás által, minőt a t. képviselő urmost hozzám intézett, és mely sem egyik, sem másik tételében nem igaz, a t. ház ideje nem vesztegettetnék. (Helyeslés jobb felől.) Nem egyszer emeltem ki a t. ház előtt és azt hiszem, a tapasztalás igazolni fogja, hogy épen azon vasutvonalak, melyek az állam által fölvett kölcsönből eddig építtettek és jelenleg építtetnek — minő például az éjszaki vasútvonal — hazánk vasutvonalai legjövedelmezőbbjei közé tartozik.és kérdem: képzelheti-e a t. képviselő ur azt, hogy ón, ki a képviselőház elé terjesztettem a kölcsön iránt javaslatot, ki a kölcsönösszegnek hováforditását illetőleg a jövedelmezőbb vonalaknak az állam által leendő kiépittetését hoztam javaslatba — most mindjárt ezek eladását terveztem volna ? Ez szándékomban soha sem volt. Honnan meríti képviselő ur informatióját. azt nem tudom. Részemről kijelenthetem, hogy sem én, sem minisztertársaim eladást soha szóba nem hoztunk. Mi a második kérdést illeti, azt : szándékában van-e a minisztériumnak az államvasutakat bérbe adni, azt felelem, hogy bérbeadásról a minisztérium kebelében nincs szó, de igenis jelenben folynak az iránt tárgyalások és azt hiszem a minisztérium csak kötelességét teljesiti, ha fontolóra veszi azt, vájjon az-e az államra nézve a legjövedelmezőbb, ha az állam saját tisztviselői által folytatja az államvasutak üzletét, avagy nem volna-e czélszerübb, a mi másutt annak bizonyult — az üzletvitele iránt bizonyos időre és bizonyos föltételek alatt szerződni ? Ez a végrehajtó hatalom köréhez tartozik, és a minisztérium kötelessége oda törekedni, hogy minden az állam tulajdonát képező ilynemű vállalata lehető 'egtöbb jövedelmet hozzon. (Helyeslés.) Ha ez iránt a tárgyalások be lesznek fejezve, a minisztérium bizonyára kötelességének fogja ismerni ezen irányban tett intézkedéseiről a t. háznak jelentést tenni. Szolgáljanak ezek a t. interpelláló ur fölvilágositásául. (Helyeslés jobbról.) Irányi Dániel: A t. pénzügyminiszter ur fölakadt azon, hogy én a kérdések közé azt is iktattam : vajon nem akarja-e eladni a vaspályákat ? De méltóztassék megtekinteni, ott van mint második kérdés az is vajon nem akarja-e haszonbérbe adni 1 Méltóztassék megengedni, hanem több helyről voltam ez iránt értesülve, bár meglehet, hogy hibásan; de hogy mégis van valami a dologban, a pénzügyminiszter ur is bevallotta. Lónyay Menyhért: Az üzlet más. Irányi Dániel: Lehet, hogy talán nem épen azon kifejezés használtatik a miniszteri irodákban, melyet én használtam, t. i. nem bérbeadás, hanem az üzlet kezelésének átengedéséről van szó, és ez a dolgon lényegesen nem változtat : mert végre mégis arról vau szó, hogy az államvaspályák más kezekre bízassanak, mint az államéira ; s azért azt gondolom, hogy a kérdés nem volt oly felesleges, mint a milyennek azt pénzügyminiszter ur bélyegezni méltóztatott. Én részemről megvallom, hogy miután azt méltóztatott mondani, hogy a salgó-tarjáni vasútvonal az állam kezelése alatt 9°/ 0-ot jövedelmezett, nagyon csodálkozom, hogy annak üzleti kezelését mégis másokra akarja bizni. Mi okon akarja ezt tenni 1 az iránt is kérdést tettem s azt méltóztatott mondani, hogy tárgyalás csak az iránt foly : vajon nem lehet-e más utón nagyobb jövedelmet kihozni ? Itt azonban más kérdések is tekintetbe,veendők igy például, hogy „ki" hajlandó nagyobb jövedelem mellett is bérbe venni ? Nem-e a déli vaspálya valamely megbízottja, ki álnév alá bújva a déli vaspálya-társaság kezére játszaná ezen a vonalat, mi neki nagyon előnyére válnék, miután az emiitett vonal mintegy folytatását képezi a déli vaspályának ? Ennélfogva azt gondolom, hogy a kérdé nem volt oly fölösleges, mint azt mondani méltóztatott, és az 22*
