Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.
Ülésnapok - 1869-149
]_5($ '**• orsiágo* fiiéi márczhis 21. 1870. Széll Kálmán jegyző (olvassa az államadóssági járulék szükségletét.) Elnök: Méltóztatnak elfogadni? (Elfogadjuk!) Ennélfogva az államadósági járulék szükségletét a ház elfogadja. Széll Kálmán jegyző (olvassa a földíehermentesitési adósság szükségletét.) Urházy György előadó : A pénzügyi bizottságnak észrevétele nincs. Elnök: Méltóztatnak elfogadni? (Elfogadjuk!) Tehát elfogadtatik. Széll Kálmán jegyző (olvassa a közösügyi kiadások szükségletét.) Várady Gábor: T. ház! Jól tudom, hogy az összeghez nem szólhatunk, jól tudom, hogy ez oly fizetési meghagyás, a mely ellen nincs fölebbezés; ez oly név becsűlésbőli elfogadás, a melyet, mig a törvény megváltoztatva nincs, teljesítenünk kell. Olyan örökség ez t. ház, melyet az 1867-ki országgyűléstől „absque benefieio inventarii" fogadtunk el és viselnünk kell ezen örökség terheit még akkor is, ha népünket azért nyomor fenyegetné, viselnünk kell e terheket, még a törzsvagyon föláldozásával is, mig a törvény megváltoztatva nincs; Az összeghez tehát nem szólhatok; azonban, miután most először kerül a költségvetés rendszeres és rendes tárgyalás alá: engedje meg nekem a t. ház, hogy ezen megállapított összeget továbbá a delegatióknak ezen megállapításnál követett eljárását néhány adattal megvilágosítsam ; miután éhez a törvény értelmében világos jogom van. T. ház! Itt, 21.000,000 frtot meghaladó, összegről van szó és ez, az államadóssági járulék ide nem számításával, a mi költssgvetésünknek körülbelül egy ötöd részét képezi, megérdemli tehát, hogy néhány percznyi időt szenteljünk ezen tárgynak. Ez összeg ránk nézve, miután már megszavaztatott, meghalt; illő, hogy irjuk meg annak legalább biographiáját és sírverset. Az 1868-ki első delegatió igen sok reformjavaslatot hozott indítványba és a közös minisztérium ezen javaslatokat nagyobb részben elfogadta. Az 1868. évi első magyar delegatió a határozatnak egész sorozatát hozta ugy a külügyre mint a közös pénzügyre, valamint a hadügyre vonatkozólag és mindezen határozatok reformjavaslatokat tartalmaznak, a mely refermok legfőbb czélja a megtakarítás volt. Nem akarom ezen határozatokat a t. ház előtt elősorolni. Időkímélés tekintetéből is szorítkozom főleg a hadügyre és a hadügynél is csupán az 1868-ki delegatió márczius 16-án hozott határozatát említem föl, sőt még ezen határozatból is csak néhány tételt érintek. Meghatároztatott a többek közt, hogy a határőrvidék közigazgatása sem katonainak, sem közösnek nem tekinthető, továbbá, hogy a határőrvidék jövedelme mint a magyar korona országainak tulajdona a magyar országgyűlés rendelkezése alatt áll; hogy a Ludovicea academiai épület melyről a múlt alkalommal részletesebben szóltam és az ezen intézetre tett alapítványok, Magyarország kétségtelen tulajdonául tekintendők, és igy a magyar kormány által kezelendők, következőleg a hadsereg szükséleteire nem fordíthatók. Ezen kívül a katonai főparancsnokságok, katonai bíróságok, intendaturák, az élelmezési és fölszerelési raktárak, nyugdijak, katonai nevelő intézetek, ugyszinte a hadmérnöki igazgatóságok tárgyában igen ezélszerü refoormja sasiatok tétettek. Ezek el is fogadtattak; elrendeltetett a katonai administratio decentralisatioja, egyszerűsítése, a területi divisiók alakítása és hogy a hadesapatok toborzási helyeikben tartassanak meg. Ezeken kívül több ezekhez hasonló üdvös intézkedés tétetett és határozat hozatott. Megtartattak-e ezen határozatok ? foganatosittattak-e a kilátásba helyezett reformok? megbirálták-e a delegátiók, hogy a közös kormány mennyiben tett az ez iránti ígéreteknek és határozatoknak eleget •• mindezeket nem akarom részletesen taglalni, különben is az ide vonatkozó adatok, t. i. a delegatió iratai a t. képviselők kezeiben vannak. Hogy időt kíméljek, s hogy lehető legrövidebb legyek, csak számokra hivatkozom; az itt fölvetett kérdésekre ám feleljenek maguk a számok. A külügyre nézve következően áll a költségvetés. Az 1868-évi első delegatió a külügyminisztérium rendes s rendkívüli költségeire megállapított 4.263,221 frtot; az 1868-ik évi második delegatió a külügy rendes költségeire 4.081,959 frtot, a rendkívülire 101,481 frtot, összesen 4.183,430 frtot szavazott meg. Az 1869iki delegatió 1810-re a rendes költségre 4.024,171 frtot, a rendkívülire 90,300 frtot, összesen 4.114,471 forintot állapított meg. Ezt az igazság érdekében említem föl, mert e téren, a külügyminisztérium költségvetését illetőleg, habár nem jelentékeny de mégis megtakarítás mutatkozik. Itt csak sajnálatomat kell kifejeznem a fölött, hogy többet ne mondjak, miszerint a magyar consulatosok fölállítása, a keleti akadémián magyar ifjak neveltetése iránt kifejezett óhajtások, az ezek iránt adott ígéretek, sőt részben határozatok is mai napig várnak a teljesülésre. A közös pénzügyminisztériumra nézve az 1868-ki első delegatió megállapított összesen 223,000 frtot, a második delegatió rendes szűk-
