Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-148

148 148. országot Efás márcziiis 19. 1870. tetése volt Magyarország elvesztésére törekedni. (Igaz Igás!) Ezen okoknál fogva tehát t. ház, én a közös nyugdijakról szóló törvényjavaslatot még a részletes vita alapjául sem fogadhatom el. Figyelmeztetem a t. házat, sok veszély érte már hazánkat, sok veszély érheti még, bár ne adja Isten, hogy érje; de mindig föl tudott ez ország emelkedni, és föl is fog a jövendőben is emelkedni, meg vagyok győződve, — mindig, mig a nemzeti önérzetet ki nem ölik. De ha ki lesz ölve a nemzeti önérzet, nem lesz hatalom többé, mely, ha csapások érik e hazát, erőt adjon ismét fölemelkednie. Már pedig ha egy nemzet oda kényszeríttetik, hogy hálátlan legyen azok iránt, a kik érte küzdöttek, és jutalmazza azokat, a kik életére törtek: azon nemzetből ki lesz ölve az önérzet. (Élénk helyeslés hal felöl.) Nyáry Pál : T. ház! A múlt alkalommal sokan figyelmeztették a baloldalt, hogy ne beszéljen a szívhez, hanem szóljon az észhez. Nekem különben sem szokásom megkülönböztetni az észt a szívtől, mert azt hiszem, hogy e kettőnek harmóniája az, ami megkülönbözteti az embert a többi állatoktól. En tehát most előre kijelentem, hogy tisztán igénybe veszem nemcsak az észt, hanem a száraz észt, és ahkoz fogok szólni. Midőn a honvédek segélyezéséről volt szó, két érvet hallottunk hangoztatni. Ez érvek egyike volt, hogy 1861-ben a nemzet maga sem követelte azt, hogy a honvédek segélyeztessenek. A másik érv pedig az volt, hogy a törvényhozásnak két tényezője van; s bár nem tagadjuk is. hogy az 1848-iki törvényhozás határozatot hozott a megcsonkított honvédek, azok özvegyei s árváikoak segélyezésére. miután a törvényhozás másik tényezője, a király, e határozatot nem szentesitette, nem lehet kövefelni semmit. Jól tudva, hogy azon törvényjavaslatok, melyek most a ház asztalára letétettek, elő fognak fordulni, akaratlanul is eszembe jutott azon ismeretes mondat :„köszönöm zsidó, hogy e szóra megtanítottál.'

1 Már most nemcsak az észhez szólva, hanem a legszárazabb észhez szólva, azt kérdem: micsoda követelés lehet az, midőn mi azt mondjuk, hogy 1867-ben minden, a mit követeltek tőlünk, előterjesztetett; azt kérdem, vajon azon pontokban ben van e, vajon követeltetett-e tőlünk azon pontokban, hogy mi a közös nyugdijakat megszavazzuk % Szó sem volt róla. Most visszafordítva azon érvelést, a mit a napokban hallottunk : vajon nem ugy van-e, hogy most olyat követelnek tőlünk, a mi nem volt tárgya a kiegyezésnek? (Helyeslés bal felől.) megfordíthatjuk a másik argumentumot is. A képviselőháznak 1848-ki határozata nem érvényes, — mondják, — mert azt érvényességre a törvényhozásnak csak második factora emelhette volna. Most egy kicsit meg van fordítva a dolog. Most az a másik factor tett olyat, a minek érvényére hiányzik, hogy ez a factor, t. i. a törvényhozó, beleegyezzék. Miután erre múltkor oly nagy súly fektettetett, én is erre fektetem most a legnagyobb súlyt, azt mondván, hogy miután a törvényhozásnak egyik factora azoknak az egyéneknek megjutalmazásáról, a kik bizony nem igen kötelezték le sem Magyarországot, sem Ausztriát arra, hogy irányukban hálát nyilvánítsanak, a törvényhozásnak csak egyik íctctora gondoskodott, most azonban felhivatik a gondoskodásra a másik factor is, t. i. e törvényhozás, mint ennek egyik tagja., én egy fillért sem szavazok meg számukra. (Helyeslés hal felől.) Patay István : T. ház! A mit ezen törvényjavaslat ellen el lehetett mondani, az előttem szólottak már elmondották. Én csak lelki örömömet fejezem ki a fölött, hogy a túlsó oldalról egy bátor férfiú sem akad e törvényjavaslat védelmére. (Helyeslés. Derültség bal felől.) De ha mégis a pártfegyelem velők a törvényjavaslat' mellett szavaztat, számoljanak lelkiismeretökkel; az enyém azt parancsolja : hogy ezen törvényjavaslatot még csak a részletes tárgyalás alapjául sem fogadjam el. (Élénk tetszés lal felől.) Elnök: A szólásra feljegyezve senki sincs, e szerint felteszem a kérdést a szavazásra: Elíogadja-e a t. ház a volt központi kormány közegeinek nyugdijairól szóló törvényjavaslatot a központi bizottság jelentése szerint átalánosságban a részletes tárgj

f

alás alapjául: igen vagy nem? Két oldalról névszerinti szavazás kívántatván, azt kell teljesíteni a szabályok értelmóbeo. Most kihúzom a betűt. (Kihúz egy betűt.) A szavazás az L betűnél kezdődik. Az ülést 5 perezre felfüggesztem, azután kezdődik a szavazás. (5 pereznyi szünet -múlva:) Méltóztassanak helyeiket elfoglalni: a szavavás megkezdődik. Széll Kálmán Jegyző: (olvassa a képviselők névsorát, mely alkalommal:) „Igen"-nel szavaztak : Láng Gusztáv. Latinak Ruelolf, Lázár Dénes, Lemihardt Károly, Lindner Uusztáv, Lónyay Menyhért, Lónyay József Madocsányi Pál, Majláth István, Maniu Aurél, Melas Vilmos, Mihályi Péter, Molnár István, Muzslay Sándor, Nedeczky István, Olgyay Zsigmond, Ónossy Mátyás, Ordódy Pál, Orosz Mihály, Orsics Ferdinánd gr., Őry Sándor, Paczolay János, Papp József, Pászt Vilmos, Petrovay Ákos, Plachy Lajos. Pejacsevics László gr., Rannicher Jakab, Rónay Lajos, ifj. Rudics József br., Rud/nay István, Rhédey István, Samassa József, Somossy Albert, Sem-