Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-148

148. országos Qlé faetjük az alkotmányosságnak minden üdvös létét; nagyon sajnálom azokat, a kik azt hiszik, hogy a 48-at folytatják. Csalódnak. Azon vidáman repeső genius, mely 800 éven keresztül alkotmányunk őrangyala volt, a világosvári fegyver lerakása után bekövetkezett zordon télen bekötötte magát, és többé mint Phönix hímvából fel nem támadott, hanem bábkérgéből 1850-ben kifejlődött azon hernyóknak sokasága, mely a 1848-iki lelkes hazafiak által százados mohától és penészétől megtisztított alkotmányos fának újonnan zöldelő leveleit és gyenge hajtását lerágta. A megsatnyult fa kiszáradt, és helyébe kinőtte magát sok százgallyu törpe eserjebokor, mely hazánkra a közös ügyes törvények táplál ék-tartalmatlan gyiim jlesét termi. Nyugdíjazzuk jövendőre azokon kivid, kik 1818-ig hazánknak becsületesen szolgáltak, egyedül azokat, a kik ápolni fogják ezen eserjebokrot, és vigyázni fognak arra, hogy ez a nemzetnek rus toxicodendron-ná ne váljék; azon, a ház asztalán fekvő vastag könyvben elsoroltakat pedig utaljuk épen arra a kegyelet sovány kenyerére, melyre a t. ház beleegyezése folytán a hazának védői utasíttattak. Ha ekképen járunk el, bármit rejtsen méhében a jövendő, Isten és a világ előtt tisztán fogunk állni: mert az osztó igazság szerint cselekedtünk, a politikai immoralitás gerjedezését megakadályoztuk, melylyel boldog haza nem lehet. (Éljenzés a bal oldalon.) Csanády Sándor: T. ház! Jogos és megnyugtató reményt fűzött a nemzet a jelenlegi kormány tagjainak működéséhez, a haza és a nemzet jövőjét illetőleg, midőn ők 18 szenvedésteljes év után a miniszteri tárczákat az 1848-iki törvények alapján átvették. Jogosult volt a nemzet reménye, mert nagyobbrészt e hazának azon polgárai vették kezeikbe és tartják jelenleg is az ország kormányzatát, a kik elöharczosai voltak az 1848-iki törvényekbe foglalt politikai jogegyenlőség és szabadság eszméjének; kik a világosi gyalázatos árulás következtében a megszűnt önvédelmi harcz után —mert részt vettek a 1848-iki törvények alkotásában, és az ezt követett eseményekben — több éven keresztül érezték a száműzetés kinját; kik alkotói voltak az 1868-ik évi országgyűlés második föliratának, a mely fölirat tiltakozik minden jogföladás ellen, mely fölirat határozottan kimondja, miszerint a nemzet alkotmányos jogainak rovására alkudozni hazaárulási bűn ; kik az önkényuralom alatti korszakban a nemzetre rótt vér- és vagyonadókat elviselhetleneknek, a nemzet szellemi és anyagi erejét megsemmisítőknek mondották; kik — még az 1868-ik évi országgyűlés kezdetén Magyarország önállásának, függetlenségének visszaszerzésétől föltételezték az KÉPV. H. NAPLÓ. 18f§ vn. máreiius 19. 108. |^.g t önkényuralommal való kiegyezkedést. Megnyugtató volt a nemzet reménye : mert hitt a szavaknak, mert hitte, hogy a jelenlegi kormányférfiak vezérlete és közreműködése alatt el fog jutni a szellemi és anyagi jólét tetőpontjára. Azonban, t. képviselőház, a mint a tapasztalás bizonyítja, meggyőződésem szerint a nemzetnek e reményei meghiúsultak. Ugyanis alig hangzottak el ajkaikról a honboldogító ígéretek, adott szavaikkal, az 1861-ki országgyűlés második főiiratában kifejezett elveikkel ellentétes irányban kezdtek működni. Ugyanis a helyett, hogy kormányra jutásuk után visszakövetelték volna Magyarország alkotmányát,, önállásat, függetlenségét és az 1848-ki törvényeket: az alkudozások sikamlós terére lépve, a közösügyes alap elfogadása által az eddigi önálló, ínggetlen Magyarországot osztrák tartomány nyá alj ásították; (Paczolay János közbeszól: Az osztrákok sem hiszik azt!) a helyett, hogy az önkényuralmi korszakban a nemzetre rótt, már akkor is elviselhetetlenné vált, sőt általuk is annak nyilvánított vér- és vagyon-adókat leszállították volna: azokat megkétszerezték, a nemzetet annak elviselésére képtelenné tették az államadósságok egy részének elfogadása által, melyek Magyarországot jogosan nem illethették volna ; a nemzetet, Magyarországot, a végelszegényedés szélére taszították; szóval, — meggyőződésem szerint — a jelenlegi kormány-férfiak méltó utódai a múlt Bach és Schmerling kormányrendszer hivatalnokainak: mert mig a nemzeti erényt üldözik, a politikai bűnt jutalmazzák. Állításom bizonyítására szolgáljon a jelenleg tárgyalás alatt levő nyugdijtörvényjavaslat, melyben a kormány a nyugdijak megszavazását kéri a muszkavezetők, a hazaárulók, a Bach és Schmerling kormány-hivatalnokok részére, azon hivatalnokok részére, kiktől a nemzet utálattal, megvetéssel fordul el! Talán Lónyai pénzügyminiszter ur megfeledkezett az 1861-iki országgyűlés 2-ik föliratának végszavairól ; pedig ha emlékezetem nem csal, ő maga is annak elfogadása mellett nyilatkozott, mely fölirat tiltakozik az önkényuralom korszaka alatt szolgáltak ellen, és az akkori hivatalnokokat a törvény súlya alá esőknek nyilvánította. Én t. ház! szeretem hinni, hogy maga Lónyai pénzügyminiszter ur sem fogta föl törvényjavaslatának horderejét, mert különben aligha terjesztette volna a képviselőház elé. Hiszen uraim ! midőn a miniszter ur a nyugdijak megszavazását kéri a muszkavezetők, a hazaárulók és a népporoszlók részére, ezen eljárása által nemcsak elismerését nyilvánítja, hanem mint polgári erényeket megjutalmazásra, kitüntetésre méltóknak itéli. Én e törvényjavaslatot a közerkölesiség elleni merényletnek tekin19