Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-141

6 141. erszágos iiiés márczius 10. 1870. rencsétlen iránynak, tendentiának tulajdonítom, hogy ott is, mint mindenütt az a szerencsétlen bureaucraticus rendszer uralkodik (Élénk helyeslés bal felől), a melynek gyümölcseit előbb-utóbb érezni fogjuk. Én sajnálkozásomat fejezem ki a fölött, hogy mindenütt az egész országban azt a szerencsétlen hivataloskodási vágyat látom, és a kormány a helyett, hogy ezen vágynak ellent állana, inkább növeli azt (Ugy van: hal felől). Én tehát azt ajánlanám a t. háznak, hogy kezdjük meg a megtakarítást itt mindjárt az első pontnál, s legalább is 20—25- ezer frtot levonván, fordítsuk azt honvédiskolára, (Helyeslés) hol azt sokkal nagyobb haszonnal lehetne alkalmazni. (Helyeslés). Legyen szabad most egy észrevételt tennem azon megjegyzésre, melyet tegnapelőtt Ivánka t. barátom tett. Ez nem tartozik ugyan egyenesen a tárgyhoz, de, mert elmondatott, s mert tegnap el kellett hallgatnom, nem akarván untatni a házat a sok szép tudományos beszéd közepette — legyen szabad erre most felelnem. Ivánka Imre t. barátom gúny tárgyává tette egy polgári egyénnek a honvédelmi minisztériumban alkalmaztatását. {Ivánka Imre : Nem áll! Halljuk!) Megvallom, ezt nem vártam volna t. barátomtól, legkevésbbé oly embertől, ki magát olykor még demokratának is tartja. (Derültség. Helyeslés jobb felől.) Lehetetlen, hogy t. barátom ne tudja azt. hogy Angliában a hadügyminiszter mindig polgári egyén. (Ügy van!) Ivánka Imre (közbe szól): Én is ezt kívánom.. (Helyeslés). Klapka György: Lehetetlen, hogy ne tudja, hogy Amerikában az utóbbi polgár-háború alatt egy polgári egyén, — éspedig nem roszul, — vezette a hadügyet, Schwájznak mindig polgári egyén áll hadügyei élén. (Ui/y van!) És én nemcsak nem roszalom, de sőt szeretném hogy Magyarország alkotmányos szokásaiban gyökeret verjen az, hogy soha más, mint polgári egyén ho&védelmi miniszter ne legyen. (Elénk helyeslés.) Sajnálom, hogy a miniszterelnök ur nincs itt, mert egy kis megjegyzésem lenne az ő nézetére is, mely szerint az amerikai polgárháborúhoz képest a mi honvédelmi harczunk csak gyermekjáték volt. Talán elfeledte a t. miniszterelnök ur, hogy mennyi véráldozatába került az országnak ezen gyermekjáték. (Helyeslés bal felől) De nekem emlékeznem kell reá, mert a véletlen ugy akarta, hogy akkor hadügyminiszter is voltam,és akkor, midőn májusban a hadügyminiszteri tárczát vezettem, már akkor is 50 — 60 ezerre felment a Bánságban lekonczoltak száma,; és a mailett 24 — 25 ezer osztrák foglyunk, köztök 5 — 6 száz tiszt volt ; és mennyire ment még azután a nyári hadjárat alatt'az elesettek és más áldozatok száma! (Andrásy Gyula gr. miniszterelnök belép) Engedje a t. miniszterelnök ur megjegyeznem, hogy ez valóban tréfa nem volt, s az 1848-49M önvédelmi harcz valóban gyermekjátéknak nem mondható. (Helyeslés.) Bátor vagyok javaslatomat még egyszer a t. ház figyelmébe ajánlani. Andrásy Gyula gróf miniszterelnök: T. ház! (Halljuk!) A t. képviselő ur előadásának csak a végét hallottam, de még is eleget arra, hogy fölvilágosítsam a képviselő urat a tekintetben, mit mondtam vala azon óriási nagy harczról, melyre nézve, — ha nem csalatkozom — magánbeszédben a t. képviselő ur ugyanazon nézetben volt irányomban — s nem is lehet másban — hogy t. i. épen az amerikai óriási harcz oly rendkívüli volt, mely meghaladta mindazon harezokat, melyek Európában eddig történtek, miszerint azt mondtam: hogy stratégia s conceptió tekintetében, ahhoz képest a mi harczunk,— megengedem, hogy a kitétel más is lehetett —de hogy csekély volt, ez kétségtelen. Ezt értettem, és máskép érteni nem is lehet. (Helyeslés jobb felől)' Kerkapoly Károly államtitkár : T ház! A központi igazgatás kiadási czimén felvett tétel igazolására engedje meg a t. ház kiemelnem, hogy a múlt év folytán, melynek pedig csak végső felében lehetett az ügyeknek egész erővel fölmerülni, miután a törvény azt mondja, hogy a tavaly először ujonczozottakat mint átalában minden ujonczot is október előtt behívni nem lehet, s igy előbb az ügyeket egész erővel megindítani teljes lehetetlen volt; tehát, mondom, tavaly az év folytán a minisztériumhoz, — mely pedig oly ügyekkel, melyeket a törvény nem hozzá utasítana, épen nem foglalkozik — 43,224 ügydarab érkezett. Ezen 43,224 ügydarab közül 18,356 volt csak az, mely a honvédseregre vonatkozik, tehát a honvédség mértékével mérendő meg; ellenben 24,468 tehát teljes két harmada a beérkező ügyeknek, olyan, melyek beérkeznének, ha a honvédség nem léteznék is, mert a közös hadsereg agendáit tárgyazzák, melyre pedig a t. képv. ur is a védelem súlyát fekteti. A tőrvény akarta ugy, hogy a közös seregre vonatkozó működéseknek és teendőknek nagy része a korkormányzat terén föntartatott a hazai kormánynak, így az összes kiegészítési ügyek, az ujonezozás és mindaz, a mi ezekkel egybefügg: a szabadságolás, végelbocsátás, katonai nősülés, elhelyezés stb. kérdései. Ha tehát a t. képviselő ur az 1848-ikival hasonlítja egybe mostani honvédelmi minisztérium teendőit, azt hiszem méltán nagynak tekintheti az összeget, de ha méltóztatik figyelmezni arra, hogy, a tegnap mondottak szerint, már 90 ezerét megközelítő honvédsereg