Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-148

148. országos ülés márczius 19. 1870. 135 addig, mig az élethossziglani eivillistát be nem hozták, azt tapasztalták, hogy még ott is akadtak az uralkodónak minden áron kedvébe járni akaró pártok és udvarouczok, a kik évről* évre szóba hozzák az udvarháztartás költségeinek fölemelését. A másik ok pedig az, mert nem találták helyesnek, hogy épen az uralkodónak udvarháztartás költségei minden esztendőben vita tárgyát képezzék a parlamentben. Nem tartották pedig ezt hely esne k azért, mert nem lehetett alkotmányos szempontból óhajtani, hogy minden ily vita azon — megengedem, legtöbb esetben téves — magyarázatra adjon okot, hogy esak azok, a kik a fölemelés mellett vannak, loyalis tagjai az országgyűlésnek, mig azok, a kik bármely egészen más szempontokból a fölemelést ellenzik , vetnek a fejedelem iránti loyalitás ellen. Én azt gondolom, hogy mindkét indok elég fontos arra, hogy azt mi is tekintetbe vegyük, és épen azért eltérőleg az előttem szólott t. képviselőtársaimtól, én azon indítványt. hogy nem évenkint, hanem törvényileg tiz évre állapittassék meg a civillista, ezen szempontoknál fogva helyeslem. A másik része a kérdésnek az összegre vonatkozik. Egyik 'igen tisztelt képviselőtársam és barátom azt is megrótta, hogy miért nem a quota arányában javasolta a minisztérium^ az udvari háztartás költségeit megállapítani. Én ezt hibának nem tartom. Igen is van hiba ezen eljárásban, de ezen hiba nem abban áll, hogy miért nem a quota arányában állapitatott meg az illető költség ; hanem abban, hogy — miképen a költségvetés tételeiből ki fog tűnni — miért tartotta szükségesnek a minisztérium egyezkedni az iránt, hogy Magyarország és Ausztria egyforma és mily udvarháztartási költséget szavazzanak meg ? Mert én azt tartom, hogy Magyarország saját fejedelmének és királyának még a ma fönálló törvények szerint is függetlenül és önmaga határozza meg. és kell, hogy meghatározza udvarháztartási költségeit; és igy nem követelhetjük azt, hogy ezen költség a quota szerint határoztassék meg: de más felől nem szabad azt sem tenni, meggyőződésem szerint, hogy a mi történt, azzal indokoltassék ezen költség fölemelése, mert igy egyezett meg a magyar kormány az osztrák kormánynyal; minthogy ez semmi egyezség tárgyát nem képezheti. Ezeknek megjegyzése után csak az összegre nézve vagyok bátor pár szót szólani. Azon öszszeg tagadhatlanul főlemeltetik. Ha nem keletkezett volna vita e kérdés alkalmából, kész lettem volna ezt elhallgatni, de ha már keletkezett, meg kell mondanom, hogy én részemről épen a monarchikus elv szempontjából is azt, hogy az udvarháztartás költségei emeltetni javasoltatnak akkor, midőn az ország tetemes deficitnek megy eléje, nem tartom helyes politikának ; (Igás! bal fdől.) de miután ez már megtörtént, hasonlóképen nem tartanám az ellenzék részéről helyes politikának azt, hogy midőn az összeg különben is nem épen valami rendkívüli, a melyiyel szaporittatni szándókoltatik, azt megtagadni akarnók. Nem szándékozom ezt bővebben magyarázni; de épen azon indokok, melyek, mint beszédem elején emlitém, Angolországban arra szolgáltak, hogy oda törekedjenek, hogy hosszabb időre állapíttassák meg a civillista, nehogy az annak ellenében elfoglalt pártállások félrefélremagyarázásokra adjanak alkalmat — mondom, épen ezen okok birnak arra engem, hogy ezen megjegyzéseim megtétele után ezen törvényjavaslatot, az abban foglalt összeggel együtt elfogadjam. (Helyeslés.) Nyáry Pál; T. ház! Azok után, miket Tisza Kálmán t. barátom elmondott, csak egy megjegyzésem van. s ez az, hogy ifjú barátom és képviselőtársam Madarász Jenő ur félelme — és mondhatom, ha aggodalma helyes, igaz volna, igen nagyon fontos pontra nézve kijelentett félelme — tévedésen alapszik. Ha jól értettem beszédét, azért nem kívánja tiz évre megállapítani az udvartartás költségeit, mert attól fél, hogy ha meg lesz állapítva, akkor az osszággyüíé- minden évben gyakorlandó jegfőbb hatóságától, t. i. a budget megszavazási jogától megfosztatik. Ez, véleményem szerint, tévedés. T. barátom Tisza Kálmán Anglia példájára hivatkozott. Angiiában kétfélék a kiadások. Vannak consolidáltak, melyek fölött évenkint nemtanácskozik a képviselőház: a parlament; hanem azok meg levén állapítva, egyforma, nem változó ! összegekben hozatnak be a bndgetbe és ez nem csak a eivillista, hanem itt azt iehet mondani, egy jó harmadrész, vagy talán annál is több az, mi a nélkül, hogy vita tárgyául szolgálna, a bndgetbe behozatik. Nem abban áll az országgyűlésnek bndgetmegszavazási legfőbb alkotmányos joga, hogy minden esztendőben minden pontot meghatározzon; hanem abban, hogy, ha a budgetbe behozott összegek bár consolidáltak, bár törvény által megállapítottak legyenek is, ha egész terjedelmében meg nem szavaztatik a budget, azt követelni senkinek nem lehet. Téves tehát azon következtetés, mintha az által, ha mi 10 évre, vagy talán az uralkodó egész élethosszára a civillistát megszavazzuk: ebből az következnék,