Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-148

í48. országos Blét márczius 19. 1870. 13S szággyülés érdekében működnek és kik azon teen­dőket végzik, melyek az országgyűlés körül előfordulnak; hanem egyszersmind, hogy anya­gilag módot nyújtson ujabb erők kiképezésére; mert más terünk nincs, hol gyorsírókat képez­hessünk : ennek következtében a gazdasági bizott­ság véleményét a t. ház partfogásába ajánlom. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak elfogadni? (Elfogad­juk!) Ha ez elfogadtatik, azt kérdem a t. ház­tól : mely időtől fogva tegyük folyóvá a fizetést ? (Felkiáltások: April l-jétől!) Meghalt egy gyorsíró s helyet ezek pótolták januáristól fogva, kik mostan kinevezetetnek: méltóztassanak tehát az elnökséget, melynek, körébe tartozik, fölhatal­mazni, hogy azok fizetését januártól kezdve te­tehesse folyóvá. (Elfogadjuk!) Tehát elfogadtatott. Következik a 172. számú törvényjavaslat: ő felsége legmagasb udvartartási költségeiről. Széll Kálmán jegyző olvassa a 172­számu törvényjavaslatot.) Urházy György előadó (olvassa a központi bizottság jelentését.) Elnök: Méltóztatnak elfogadni? (Elfogad­juk ! Fölkiáltások a szélső hal oldalról: Nem fogad­juk el!) Csanády Sándor: Tárgyalni kívánjuk. (Zaj.) Elnök: Nincs senkisem fölírva. Én kér­deztem : elfogadtatik-e a törvényjavaslat ? és senki sem jelentkezett, szólásra. Henszlmann Imre; A tárgyalásra kitűzött törvényjavaslat igen tanulságos nemzeti jellemünk egyik oldalának fölismerésére: értem fényűzési hajlamunkat, mely, mivel csekély Íz­léssel (Zaj) — hogy a művészetet ne is emiit­sem — jár: inkább a faj múlt idejének és keleti hazájának, semmint a jelen kornak és az euró­pai magasabb polgárosodásnak felel meg. Idézhetnék itt több példát, u. m.: a mú­zeum és az akadémia fényesebb külsejét cseké­lyebb benseje ellenében ; de elég lesz a tárgyunk­hoz oly közel álló koronázásról pár szót mon­danom. Az 1867-ki koronázási alkalommal a ma­gyar az utógondolat nélküli őszinte kibékülést törekedvén jelezni, különös fényben akart föl­tűnni a világ előtt; de szerencsétlenségére ugyan­azon időben Európa egész figyelmét a párizsi világkiállítás foglalta el s ezen egymás mellett két esemény hatásának összehasonlítása világosan kimutatta, mennyivel magasabban áll korunkban az emberi szellemnek munkálkodása, semmint a múlt Iszázadok jelentőségét vesztett ünnepé­lyessége ; sőt mondhatom, hogy a kiállítás láto­gatóit sokkal inkább érdekelte még nyers ter­ményeink szemlélése is, mint az akkori buda­pesti festivitas, melyet alig hallottam érintetni egy-egy szóval. A külföldre czélzott hatás tehát ezúttal egészen el volt tévesztve. És méltán, mert a fényűzés mai nap esak J is ugy engedhető meg, ha tapintattal és ízléssel párosulva, a polgárosodás egy-egy elért fokát jelezni képes. Másutt is rögtönöznek deszka- és papir- de­coratiót, de ezt a ceremónia bevégezte után ép oly rögtön el távolítják; ellenben nálunk még mindig ott áll a Dunaparton, legdíszesebb terün­kön az építészeti omladék- és hulladékból össze­hordott úgynevezett koronázási domb, (Zaj. Rend­re!) a hol tőrtént a középkori négy kardvágás, mint reméljük, semmi tájfelé hódítási vagy visszaszer­zési szándéknak jelentőségével, hanem csakis mint puszta fényűzési actio. De a puszta fényűzés, mi a mondottnál sokkal nevezetesebb, igen messze áll a demokra­tiától is, melyet, mert ez korunknak jeligéje, e ház túlsó részén is hangoztatnak, minő jogon? nem vitatom ezúttal ; hanem annyit mégis sza­badjon megjegyezni, hogy a demokratia az álla­mot alólról fölfelé, —nem pedig megfordítva— (Zaj) szervezi és construálja s e szerint az egész né­pet oly közel illető és érdeklő igazságszolgálta­tásra és köznevelésre több figyelmet fordít, ezekre tehát természetesen és következetesen sokkal többet költ is, mint a csak egyes személyként ott álló fejedelem udvartartására. (A tárgyhoz!) A szóban levő törvényjavaslat tehát inkább a már szinevesztett 1848. előtti rendi, semmint saját korunk demokrata alkotmányosságán alap­szik. Mindemellett el kell ismernem, hogy az elszokás többnyire épen oly nehezen esvén, mint a megszokás, e körülmény tehát másokkal együtt mindkét részt kölcsönös engedékenységre késztet­het; minek folytán kinyilatkoztatom készségün­ket az udvartartás még tetemesebb költségeihez is járulni; de egyúttal fölkérjük a túlsó tábort, ne emelje föl ezt azon összegig, melyet a mi­nisztérium javasol és mely, anyagi körülményein­ket tekintve, aránytalan, valamint nincsen kel­lőleg mérve más alkotmányos országok ebbeli költségeikhez sem. Elnök: Képviselő urat figyelmeztetem most elnökileg, méltóztassék a kitűzött tárgyhoz szólni, t. i. a budgetnek megajánlásához. (Helyes­lés jobb felől; bal felől: A tárgyhoz tartozik!) Henszlmann Imre: Kérem alásan elnök urat, én a fényűzésről szólok. . . . Elnök: Nincs napirenden, tessék a tárgy­hoz szólani. (Jobb felől: Eláll') Henszlmann Imre: Mert hiszen a vi­lág leggazdagabb országának, Angliának, civillis­tája sem több 500,0000 forintnál és a hatalmas porosz királyé is csak 4,000,000 tallérnyi, míg az

Next

/
Thumbnails
Contents