Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-144

102 144. országos ülés márczius 14. 1870. besül, bebörtönöztetik, ma csak főhadnagyi pensióban részesül, mig a bajtársa, a ki mindenben csakúgy részt vett, csakúgy elitéltetett, mint ő, de szerencsés volt egészséges maradhatni, visszahelyeztetik őrnagyi rangjába és összes jogaiba ? Vagy van-e abban logika, hogy két vitéz közül, kik Budát együtt rohanták meg, az egyik, a ki sebesülten lerogyott, ma is bajtársainak könyöradományaiból él, mig a másik épen azon czimen, mert honvéd volt, hivatalra alkalmaztatik? Vagy van-e logika abban, hogy az egyik honvéd, a ki Temesvárnál megsebesült, az osztrákok által fölfedeztetvén,- a kórházban fölgyógyulván, most patentális jövedéket buz, mig a másik, a ki szintén sebesülten rejtve .maradt és föl nem fedeztetett, ma is nyomorékul koldulva jár házról-házra ? És igy folytathatnám a hasonlatokat tovább is. Mélyen tisztelt barátom, kinek nemes lelke előtt meghajlom, gróf Eszterházy Pál első pendítette meg e házban és vitte az ügyet a humanitás terére, s ide követték őt Jókai Mór, Domahidy és többen. En szintén hajlandó vagyok e térre lépni szükségből, még pedig oly értelemben, mint azt Sztaneszku képviselő ur jelentette ki ; de. hogyha most határozati javaslatunk mellett nyilatkozom, teszem én és teszszük azt mi, nem egyedül mint képviselők, hanem mint az 1848 — 49-ki honvédség azon öttagú bizottsága, melynek föladata a honvédség érdekeit mindenfelé, minden módon, de törvényes utón és csakis törvényes eszközökkel pártolni és előmozdítani, s ezen törvényes úttól el nem térni soha. Teljesítem képviselői köteleségémet, midőn a haza nevében, melyet Nyáry Pál t. barátom oly szépen kiemelt, fölkérem önöket, vegyék figyelembe kérésünket és gondolják meg: hogy bármit mondjanak a legjobb indulatból az illetők, az önérzettel biró egyén előtt nem mindegy az, hogy országosan segély eztetik-e. vagy alamizsnát kap. T. ház! En soha nem kértem magam részére semmit sem, sem most, sem 1848-ban; de kérek, könyörgök most szerencsétlen bajtársaim részére; kérem önöket, ne feledkezzenek meg róluk akkor, midőn a legfelségesebb uralkodó pár oly nemes példával járt elő. A miniszterelnök úrral együtt én is azon nézetben vagyok, hogy a rokkant honvédek, ezek keresetképtelen özvegyei és keresetképtelen árváinak ellátása nem pártkérdés; visszaemlékezem és visszaemlékeztetem önöket azon időre , midőn hasonló fontosságú és közérdekű kérdéseket nem pártszempont és árnyalat szerint, hanem közös egyetértéssel intéztünk el: vajha ily módon járnánk el most is! De ha ezt a tisztelt ház többsége el nem fogadná: kénytelen vagyok továbbra is ajánlani s föntartani határozati javaslatunkat, mert ekkor egyedül azt tartom a jelen perezben elfogadhatónak. (Helyeslés a bal oldalon?) Gajzágó Salamon: T. képviselőház! Azon jogot, melyet nekem a házszabályai nyújtanak, nem akarom fölhasználni arra, hogy mint t. Ivánka barátom, az 1848-ki történelmet előadjam, mert azt hiszem, hogy mindenki közülünk igen hiven és igen részletesen emlékszik még (Közbeszólások bal felől: Nem látszik !) mindazokra vissza, nem akarom, ismétlem, fölhasználni erre, de még arra sem, hogy mindazon állításokat, melyek indítványom ellen fölhozattak, megczáfoljam, vagy azok czáfolatába csak ereszkedjem is ; mert én is azt vélem, mit Deák Ferencz mélyen t. hazánkfia egyszer mondott: hogy az ország jövője nincs azért koczkáztatva, ha egyik vagy másik szónok ellen fölhozott némely vélemény részünkről nem is czáfoltatik meg. (Ugy vanl) Különben is, t. ház, alkalmuk lesz mindazoknak, kiket ez ügy érdekel, észrevételeinket és kifejezéseinket egymás mellett látva összehasonlítani és figyelembe venni, és azokból következtetést vonni: ha vajon ugy, és azon szempontból állitottam-e némelyeket első beszédemben, a mely szempontból és a miként azokat a túlsó oldalról sok képviselő fölfogta. — Csakis kettő van, a mit megjegyzés nélkül nem hagyhatok. — (Halljuk, !j Az első az, miszerint igen sok képviselő által az mondatott, hogy én a jelen vita folyamába a koronás király ssemélyes érzelmeit elegyítettem. En ezt tagadom t. ház. — Én csakis átalánosságban szóltam azon tekintetekről és azon kötelességekről, melyeket szem elől tévesztenünk az állami lét biztosítása érdekében a tényleg fönálló viszonyok közt egyátalában nem szabad. Én ő felségének a jelen esetre vonatkozható érzelmeiről nem szóltam mitsem; de nem is szólhattam : miután nincs szerencsém azokat ismerni. A másik pedig az, hogy az mondatott, miszerint a nemzetiségi kérdést bele elegyítettem a vita folyamába. {Igaz! hal felől.) Az igazságérzetnek csak oly mennyisége mellett is, a menynyivel a politikai pártok egymás iránt viseltetni szoktak, méltán megvárhattam volna, hogy azon képviselők kik engem megrovásra érdemesnek találtak azért, mert a nemzetiségi kérdést e vitába beleelegyitettem, ne engem rótak volna meg, ki ezt csak fölvettem és folytattam, hanem róták volna meg azon képviselőt, ki ezt először megemlítette, ki a positiót e tekintetben elfoglalta : Várady Gábor képviselő urat. (Helyeslés jobb felől. Ellenmondás bal felől.) A nevezett t. képviselő ur lesz bizonyára