Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-127

127. országos Illés február 22. 1870. 83 kevés kivétellel ilyenek vagy olyanok, hogy a kor igényeinek nem felelnek mt-g, hogy a haladással nincsenek egy színvonalon, hogy ebben vagy amaz irányban nem tesznek eleget kötelességöknek, mondom, hogy ezekre 'észrevételt nem tennék, hanem a t. képviselő ur egyszerré az egész osztályt, az egész rendet mintegy elitéli, lenyakazza, és ezután azt kívánja, hogy uszályhordozói legyünk és vele járjunk. Szeretem hinni, hogy e vádak nem az erkölcsi romlottságra vonatkoznak, hogy a képviselő ur nem ezekről szólott, és nem is akarom hinni, hogy coneret esetet kívánt volna fölhozni, és ezáltal a házat szennyes ruha tárlatává változtatni. Ezt megengedni nem lehet, mert akkor lesz ehronique de nem lesz méltóság, lesznek pikáns dolgok, de nem lesz komolyság, s megköszönnék utódaink, hogy az időt ilyenekkel töltjük. Szeretem hinni, hogy ama kéjsviselö ur a politikai romlottságot értette (Bal felől •• Ed értette!), inert mindjárt indokolta is, hogy ezen oldal mellett agitálunk és agitáltunk a választásokkor. Ez tehát a mi vétkünk; ez a mi romlottságunk, hogy itt a jobb oldalon ülünk, hogy a jobb oldalt támogassuk. Egész osztályt politikai romlottságról vádolni és elitélni merész dolog. A t. képviselő ur hivatkozik a történelemre: én is tudnék analóg eseteket a történelemből itt idézni, és ily fellépéseknek következményeit rajzolni; de nem, én is a történelemre hivatkozom és a képviselőház kegyes engedelmével emléket akarok emelni egy férfiúnak, ki hirszerint mindenek előtt ismeretes volt. E férfiú az ötvenes években egész 66-ig menhelyet nyitott a magyar ifjúságnak, a magyar szokásnak, a magyar szellemnek, a magyar nyelvnek, és hogy e menhely jövendőjét biztosítsa, 200,000 ftnyi alapítványt tett; e férfiú körül sereglett a hazafiak zöme; ezen férfiú volt az, ki azon időben, midőn moczczani sem mertünk, bátran megállt a fejedelem előtt és a haza ügyét, a hogy tudta, védelmezte. E férfiú egy aggastyán főpap volt. Ez azon politikai romlottság, melyről főpapjaink vádoltatnak, most, midőn a külföld elismeréssel van irántok. Az élőkről a történelem fog Ítélni; de ha valamikor a történelem azon képviselő úrról, ki bennünket elitélt, említést fog tenni, bizonyára e képviselő ur mellett a jobboldalt, ünnepelt vezérét, magát a felvilágosodott ministereket és tán a főpapokat is meg fogja említeni. Párvonalt fog akkor húzni és ítélni fog a történelem, és én ezen Ítélettől nem félek. (Helyeslés.) . Szenvedélyekről is vádol bennünket; vannak még más szenvedélyek is, melyekről a római iró azt mondja: Populare decus laureasque et thymia thura quaerentes, quibus gratum monstrarier digito et dicier hic est. (Helyeslés, derültség.) Obscurant ismusról vádol bennüuket. Bizony nimia lux tenebrae; s a ki nagy világosságtól megvakul, azt sötétbe tesziii; (Derültség.) mert a nagy világosság csakúgy megvakít, mint az áthatlan sötétség. (Helyeslés.) Különben mint olvasott és tudományos férfitól vártam volna, hogy ne szorított volna bennünket oda, hol azután letörte a hidat előttünk, ugy hogy azután az egyezkedésnek helye sincs. Még egy észrevételem van. Egy oldalról hangoztatva volt, hogy mi az absurdumot azért hiszszük, mivel absurdum ; credo quia absurdum. (Derültség.) Én azt mondom : eredére ex motivis eredibilitatis, eredére, mert az ész, positiv kinyilatkoztatás, a hagyomány, a közmegegyezés ugy hozzák: magokkal nem absurdum, hanem non eredére és nihil eredére : absurdissimum absurdum. (Élénk hosszas derültség.) Különben csak egy alázatos kérésem van a képviselőházhoz: méltóztassanak intézkedni, hogy senkinek vallásos érzülete itt meg ne sértessék. (Helyeslés.) Midőn nemzetekről, midőn nemzetiségekről, midőn polgári felsőbb osztályokról, főpapokról van szó, azon okmányokat, melyeken multjok alapul, azon okmányokat itt nevetség tárgyává tenni, azt tartom, nem parlamentalis ildorn; (Helyeslés) annál kevésbé lehet oly eljárást helyeselni, melylyel a felekezetek századok, évezredek óta tiszteletben tartott szent könyvei nevetségtárgyává tétetnek. Az izraeliták szintúgy mint a jjrotestánsok, a katholikusok az ó-szövetségi könyveket szenteknek vallják, és ezen ó szövetségi könyvek csupa mythosból állóknak rajzoltattak s nem azon komolysággal tárgyáltatott a dolog, melylyel kellett volna tárgyaltatnia, csali mint episod oda tétetett, mint játék tárgya oda állíttatott. Én részemről tisztelem a vallási meggyőződést. Akármelyik vallás szolgájával találkozom, megszorítom kezét, mert hiszem, hogy van létünkön túl még egy lét, és van minden észnél fenségesb, a legmagasabb ész, melyet nekünk el kell ismernünk. Akármily vallást követ valaki, az az ő dolga; hanem hagyjon meg minket annál, a mi nekünk szent, hagyja meg a csa- ládokat tüzhelyöknél, hagyja meg a híveket templomuknál, hacsak jobbat állitani nem képes. Én tehát mindent elmondtam, amit elmondanom kellett, miután nem találkozott senki, ki a papságot némikép védelmezte volna. Átalánosságban pártolom a! költségvetést. (Zajos helyeslés jobb felől.) Eötvös József b. közoktatási mi niszter % T. ház! A pesti áru- és értéktőzsde 11*