Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-127

127. országos Ülés február 22. 1870. 81 Részemről, a mennyire ón tudom, az egyház mindig szabad vala, mert a szabadságot kivívta magának három század alatt vérével. Ezen századok alatt az egyháznak egy feje sem múlt ki természetes balállal, aztán az állam karjaiba vette, legyezgette és igy aztán tovább és tovább fejlődött ki, a mint méltóztatnak is tudni a történelemből •— végre az állami gondnokság alá jutott, és azután elérte azon szabadságot, melyet katb. világi urainknak is igénybe kell venniök most, midőn már az állam nem akar í'öiöttünk uralkodni, midőn az állam nem őrködhetik többé fölöttünk, miután a vallásegyenlőség és jogegyenlőség ki van mondva. Vannak bizonyos tanok, melyek állítják, hogy az egyházra nézve jó, ha az állam gondot tart reá, mint pl. Prancziaorsz igban, Poroszországban stb.; ezen államok csak oda törekesznek, hogy valami rothadt békét föntartsanak az egyházzal, ott coneordatumot kötnek, de sem az egyik, sem a másik rész rneg nem tartja, és igy nincs concordia.. Hanem volt egy állapot, melyet nekünk nem szabad elfelednünk, a hol az egyház az állam gondoskodása alait állott, és itt oly állapotok merülnek föl, hogy a pap a tanításra és eultusra nézve szabad volt, de bizonyos dolgokban nem volt szabad, és ez a legfontosabb. Méltóztassanak az egyházi jószágokat elkobozni, de az az alkotmányosság rovására fog történni : mert akkor az állam, legyen az akár mindenható parlament, akár mindenható monarchia, az állam fogja az egyházat vezetni s nem lesz alkotmányos szabadság, a mint akár a nagy előre haladott Prancziaországban, vagy Poroszországban valóságos alkotmányosság és szabadság nincs (Fölkiáltás: Hát Rómában!) Rómára nézve mindjárt felelek. Az egyház mindig szabad volt, ezen szabadságot vérrel szerezte meg magának,mert három század alatt az egyháznak egy feje sem múlt ki természetes halállal, mind elvéreztek a szabadságért, a tan, cultus és kormányzat szabadságáért : ez a hierarchia szabadsága. En más vallásszabadságot értek, itt más értelemben veszem az egyház szabadságát, mint azt a szabadságot, inebyet senki tőle el nem vehet. A ki magát alá akarja vetni, az teheti, a ki nem veti magát alá, azért még nem szűnt meg mindjárt katholikus lenni. Hiszen méltóztatnak jobban érteni a törvényt mint én, a törvény szabályai szerint pedig valaki csak akkor léphet ki az egyházból, ha megteszi az illető a formasági lépéseket. Vagyis: ha valaki még tévelygő, azért nem záratik ki mindjárt az egyházból, nem lehet rázuditani, hogy infídelis, addig, mig formaliter ki nem jelenti, hogy az egyházat el akarja hagyni. KÉPV H. NAPLÓ 1854 VI. Hogy az állam e tekintetben mindig szabad volt, az áll, és noha elmondja néha, hogy anathema sit, de azért kérem azt mondani valakinek, hogy te nem lehetsz üdvözülve ezen az utón, ez még nem annyi,mint azt mondani valakinek : hogy bolond, esztelen, hogy a haladásnak ellensége, a sötétségnek barátja, szóval minden ily dolgokkal lepiszkolni. Már bocsássanak meg, hogyha bennünket mindjárt ezzel kezdenek legyezgetni: akkor oly álláspontra szoríthatnak, a hol azután vége van az egyezkedésnek. Rómára nézve meg kell jegyeznem, hogy a ki csak valamennyire ismeri a katholika egyház szervezetét, be kell ismernie, hogy hierarchiai szervezés nélkül kath. egyházat képzelni sem lehet. A hierarchiának a tanra, eultusra nézve szabadnak kell lennie. Arra nézve, — a mi jeleztetett, hogy a hierarchia soha sem fog beleegyezni, hogy az autonómia létrejőjön, distinguálni kell: mert qui bene distinguit, non semper bene docet, sed tamen docet. (Derültség.) Én tehát distinguálok. Különbséget kell tennem itt a protestáns autonómia és a létrejövendő katholikus autonómia közt. Oly értelemben, a mint méltóztatott jelezni, hogy a protestáns autonómiát átültessük a kath. egyház terére, az teljes lehetetlenség, mert a hierarchia föntartja magának a jogot, in doctrina, in cultu; ellenben az autonómia azon formában, hogy csak más dolgokra terjedjen, az autonómia in rebus circa sacra non in sacra, erős hitem szerint létre fog jönni, meggyőződésem, hogy ennek létre kell jönnie. Ezt csak jelezni akartam, miután itt a, hierarchia is említve volt. Én az autonómiát ugy fogom föl: vannak iskoláink, vannak, kormányzati szokásaink, vannak patronatusi jogok, vannak alapítványok, vannak más, a belső kormányzathoz nem tartozó dolgok, olyanok, a melyek a lelkiismeretet nem illetik, p. o. a választások stb., ezek körül fog forogni a kérdés. Egyébként van is e körben elég teendő,akár évtizedig, akár 50 évig, I és nagyon jó lesz, ha mi a kath. világiakkal I együtt belenyulunk, mert ennek az lesz eredmé| nye, hogy a papság kénytelen lesz vegyülni a | világiak közé, a papság kénytelen lesz azon I ügyekben, melyek eddig kizárólag az ő kezökbe | fektettettek, osztozkodni a világiakkal, és ebben í én legszebb és legüdvösebb eredményt látok és reménylek is. (Helyeslés.) Az autonómia, a mint Wahrmann igen t. képviselőtársam igen jól megI magyarázta, az avrög vófiog-t, de van a.utokratia is, és a mi ezt illeti, ez a hit dolgaiban a hierarchiát illeti, ellenben in rebus circa sacra a világi I urakat is illetheti. Az mondatott, hogy Róma az autonómia 1 létrejöttének ellene állna, a mint Mocsáry kép11