Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-126

; 126. országos illés február 21. 1870 dok; de holnap szólani akarok, és azért holnapra ismét föl fogom magamat Íratni. Huszár István: Elállók. (Éljenzés.) Kállay Ödön: T. ház! Én elismerem, a mit előttem szólott t. képviselő ur mondott, hogy a tanácskozás hosszasan foly; de a részletes tanácskozásoknál nem tartom ápropos-nak elmondani azokat, a miket itt elmondandó vagyok. Két irányát a tanácskozásnak nem követem . Nem követem először azt, hogy a vallási rítusról ós bibliai tételekről helyeseljem itt a vitatkozásokat, azt bátran a theologusokra bizhatjuk ; más részről nem követem azt az irányt sem, hogy elmondjam Angliától Amerikán keresztül egész Spitzbergig minden vallásfelekezet állását: mert azt hiszem, ez az irodalomhoz tartozik ; én csak azokat mondom el, a miket a íölhozottak következtében szükségesnek tartok. T. ház! Több szónoktól hallottam, hogy a kath. vallás államvallás ; ebből azt lehetne következtetni, mintha mi katholikusok bizonyos szabadságot, bizonyos jóllétet élveznénk. En, mint katholikus, kijelentem, hogy én azon vallás tagja vagyok, mely valamennyi vallás közt a legelnyomottabb. Mindazon jogainkat, melyeket kath. őseink élveztek, ugy a hatalom, mint a hierarohia kezet fogva eltulajdonították; nekünk semmibe szólásunk nincs, mi fizetjük a papot, a kit más tukmált reánk; mi oly tűrhetetlen hierarchia alatt élünk, mely hierarchia nem elégszik meg azzal, hogy eddig jogainkat eltulajdonította, hanem ma már józan eszünket akarja megtámadni, (Élénk helyeslés bal felől.) oly badarságokat kivan, hogy elhigyünk , melyeket csak egy Bedlamba került egyén hihet el: értem a csalhatatlanság tanát. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) De ez még nem minden, a mi tőlünk, mint katholikus*októl követeltetik, hogy a tudomány egy részét átkozottnak tartsuk, hogy a szabadság alapját, a suffrage universellet megátkozzuk. Ebből láthatja a t. ház, hogy mi katholikusok valódi rabjai vagyunk a papságnak, és egyedüli reményünk azon mozgalom, a mely jelenleg autonómia alatt ismeretes. (Igaz!) Mi hiszszük, hogy e mozgalom ki fog oda fejlődni, hogy őseink által gyakorlott jogainak visszaadatnak ; ha ez nem fejlődnék oda, és Róma badar követeléseiről le nem mondana, előre láthatjuk, hogy a kath. vallást ujabb reformátió fenyegeti és azt hiszem, hogy ez uj reformátió fogja csak azon balgák szemeit fölnyitni, kik azt hiszik, hogy a modern civilisatiót ledögönyözni, és az emberiséget a középkor sötétségébe visszavinni lehet. (Élénk helyeslés a szélső bal oldalon.) En azt hiszem, t. ház, hogy minden müveit katholikus várva várja azon perczet, hogy a vallás önmagának adassék vissza; várva várja, hogy az államtól meneküljön, meneküljön az államnak azon hivatalnokától is, kit most vallásügyi miniszter nevezet alatt ismerünk, mert mi e hivatalban a hatalom satrapáját látjuk; de várva várja a katholicismus azt is, hogy e tűrhetetlen hierarchiának legnagyobb föntartója, és hazánk ügyeire nagy befolyást gyakorló, eddig a papságnál levő vagyon mielőbbi rendeltetésére fordittassék, nevezetesen a magyar korona keresztyénségének vallás- és közoktatási ügyeire. Én ugy vagyok meggyőződve, hogy a reformátió óta ezen katholikus birtokok csak letartóztatási czimen vannak a papságnál; (Igaz!) királyaink azt az összes keresztyénségnek adományozták, adományozták pedig a királynak nem saját magán vagyonukból, hanem a közvagyonból; a különbség tehát, mely a felekezetek közt létezik, nem okadatolja azt, hogy Magyarország keresztyénsége e javadalmakból kirekesztessék. T. ház! Igen kell dicsérnem azon képviselő urakat, de magát a vallás- és közoktatásügyi miniszter urat is, kik valóban nagy ügyességet fejtettek ki azon tételnek, hogy ezen vagyonok államiak, a jelen tanácskozás elején előhozott intercalaris jövedelmek kérdésénél meggyöngitésében. De biztosithatom a t. képviselő urakat, mind a t. miniszter urat, hogy minden elmélet, melyet akár a jus canonicumból, akár a jus civile-bői merítenek, ezen megérett gyümölcsöt a leeséstől meg nem ment, különösen egy okból nem: mert Magyarország sohasem tudta Európa ihletét kikerülni; anyugotonez már megtörtént, meg fog történni itt is okvetlenül. Es én mint katholikus, mint magyar polgár szívesen fölkérem az ez érdemben szólókat, hogy ne arra fordítsák erejöket, hogy ezen államvagyont e jelen állapotban megtartsák, hanem fordítsák arra minden erejöket, hogy ezen culturalis vagyon az állami papzsáktól megmeneküljön, az az ne forditassék katonásdira és adósságfizetésre, hanem a eulturának maradjon meg. Ez kötelessége minden előrelátó polgárnak, de ez egy ok arra nézve is, hogy ezen vagyont tisztán a katholikusokénak ne mondjuk, hogy érdekelve legyen általa Magyarország minden polgára és egyesült erővel munkálkodjék, hogy a hatalom ezen vagyont ne absorbeálja. T. ház! még csak a tiszteit vallás- és közoktatási miniszter úrhoz van egy pár szóm. (Halljuk!) Tisztelt miniszter ur, mint mindig, fényes tehetségeit bebizonyította; szónoklatában szokása szerint sok szabadelvű mondás fordul elő és ha ezt kívántuk volna a miniszter úrtól, meg lehetnék elégedve; de mi nem ezt kívántuk tőle, azt sem vártuk, hogy az autonómia mellett parentáljon; de kérjük a miniszter urat, hogy azon szép okokat, melyeket az autonómia mellett el-