Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-126
126. országos ttlés február 21. 1870. , 3;. 1 „Magyarországnak, különösen alvidéke, a most építésben levő vasút vonala és a Duna folyamát kivéve, alig bír még csak megemlíthető oly egyenes összeköttetéssel fővárosával, melylyel íőleg az oda gravitáló kereskedését kivált nyári időszakban teljesen biztosithatná. Az alföldi vasútnak inkább a megye felső részére terjedt vonala az úgyis drága vasúti szállítást nagy kerülete végett kétszeresen alkalmatlanná teszi, a Duna folyamának pedig nagy rendetlensége, annak tökéletes elhanyagolása, a szakadozó partokkal, lehullott százados törzsek, és főleg ezek által okozott elzátonyolás következtében történt számtalan szállító eszközök sülyedésével, nyári időben leginkább bekövetkezni szokott apadásokkal a hajózás forgalmát csaknem lehetetlenné teszik; ott, a hol a víznek ereje magának némi utat tör. számtalan malmok által lépetik el, melyek a közlekedést még inkább alkalmatlanná teszik úgyannyira, hogy most már az eddig vállalkozott társulatok közül nincsen egy sem, mely sekély vízállással, mindenhol a folyamot elfoglalt malmokon okozott károkért évenkint tetemes kártalanítást ne fizetne. Mennyire veszélyesek'és károsak ezen vizi malmok a Duna folyamára, elég tanúságul szolgál azon körülmény, hogy már a múlt század felében Mária Terézia uralkodása alatt egy udvari rendelettel, épen a Duna, midőn eliszapolása miatt hatóságilag megtiltatott, nemcsak uj dunai malmok építése vagy ezek szaporítása, hanem még a meglevő és megroncsoltaknak nagyobbszerü kiigazítása is betiltatott. Midőn az 1856-ki párisi nemzetközi szerződés a Duna folyamát a kereskedésre nézve szabaddá tette, mindenikünk azon hitben volt, hogy végre ezen folyam mint nemcsak Magyarország fő életereje, hanem maga a világkereskedés egy nagy fő tényezője, nemzetközi egyezmény által fog rendeztetni. Azonban mindeddig, legalább látszólag, mi sem történt, és a Duna folyama naponkint mind a közforgalomra, mind magánosokra nézve veszélyesebb, mert mig a kereskedésre kis vizzel csaknem használhatatlan, addig rendetlen és változó folyása miatt egyeseknek és ezáltal az országnak számithatatlan károkat okoz; fel lett volna jogosítva e háznak minden egyes tagja kérdést intézni a kormánjmoz : tett-e! és minő lépéseket,hogy az 1856. szerződéssel, a világkereskedelemre nézve szabaddá lett Duna szabályozása a szerződést garantirozó felek kölcsönös megállapodása által valahára foganatba vétessék ? vagy tett-e és minő lépéseket, hogy Oroszország által a Duna torkolatának már régóta czélba vett szántszándékos eliszapoltatása miatt Magyarország uj, közvetlen, az osztrák birodalom és a dunaparti hatalmasságoknak a fekete tengeren vizi és ugy olcsó összeköttetése ellen irányzott törekvései valahára megszüntessenek; de ismerve egyrészről ezen kényes állást, melybe kormányunk a kül diplomatiával szemben áll, talán a remélt czélra nem vezetne, de más részről, miután tudva van, hogy az idei 1870. i évvel a már emiitett párisi szerződés a Dunaszabályozására nézve lejár, azért gondoltam czélszerübbnek egy interpellatióval a miniszterelnök úrhoz az ügyet arra a térre átvezetni, hogy határzott válaszával a kezdeményezésre szorítva, az 1856-diki nemzetközi szerződés alapján az egyezményt biztosított hatalmakkal egyetértve, ezen ! nagy munkát valahára foganatosíthassa." Magát az interpellatiót következőleg rövidre szorítom: „Az 1856-iki párisi szerződéssel a Duna, folyama a kereskedésre nézve szabaddá tétetett, a nélkül, hogy azóta, ha e folyó 1870-ik ! évvel ezen szerződés érve a folyam rendezésére nézve lejár, látszólag legkevesebb is történt volna a Duna szabályozására. A miért kérdeni vagyok bátor a t. miniszterelnök urat: „1) Tett-e, és minő lépéseket, hogy a Duna folyam szabályozása, az 1856-iki párisi szerződést garantirozott hatalmakkal egyesítve, eszközlésbe vétessék I „2) Szándékozik-e a miniszterelnök ur az összes minisztérium elhatározásával egy törvényjavaslatot a ház asztalára letenni, melylyel a múlt század utolsó felében Mária Terézia uralkodása alatt a Duna folyam iszapolásának gátlására kiadott udvari rendelet, határozott törvény által újólag érvényre emeltessék, és a Dunán malmoknak nemcsak szaporítása gátoltassék jövőre, hanem törvény által megállapított móddal gondoskodva legyen, hogy a már fenálló malmok mily módon és eszközökkel leendő eltávolítása sikeresittessék. * Elnök : A miniszerelnök úrral közöltetni fog. Irányi Dániel 1 T. ház! Határozati javaslatot van szerencsém bemutatni, mely ekképen szól. (Olvassa;) „A vallás- és közoktatásügyi miniszter oda utasittatik, hogy a néptanítók és népiskolák segélyezésére megszavazott összeg hova fordításánál az országnak azon vidékére legyen kiváló figyelemmel, a hol arra az iskolák hiánya vagy rósz karban léte miatt legnagyobb szükség van. Továbbá utasittatik, hogy az 1868: XLIV. t. ez. 17 —18. §-a értelmében állítandó középiskolák szaporítása iránt még ezen ülésszak alatt terjeszszen. elő javaslatot. Beadják : Irányi Dániel, Kiss János, László Imre, Hens/.elmann Imre, Csanádi Sándor, Németh Albert, Csiky Sándor, Deáky Lajos, Kállay Ödön, Schvarcz Gyula.* Kérem a házat, méltóztassék e határozati javaslat kinyomását elrendelni, tárgyalását ak-
