Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-125
36 125. országos ülés február 19. 1870. mondana igen sok képviselő e házban, ha azon vakmerő állítást tenném, hogy azért, mert egynémely protestáns iskola erdélyi fejedelmek által megadományoztatott, hogy azok már azért azon természetöket, azon minöségöket, a melyet az adományozás előtt bírtak, elvesztették és az adományozás következtében államintézetekké lettek. (Helyeslés jobb felől.) Ugy hiszem, t. képviselőház, hogy valamint ez nem áll, ugy nem áll Komárom városa t. kéjjviselőjének ugyancsak hasonló esetekből vont következtetése sem. T. képviselőház! Tekintsük meg az 1848-iki XX-ik törvényczikk 3-ik §-át, és azt fogjuk látni, hogy ezen §. nem is ismer az országban más intézeteket, mint felekezeti intézeteket, mert világosan azt mondja, hogy a felekezeti iskolák a közalapokból adományoztassanak; holott, ha lettek volna nem felekezeti iskolák is, akkor a törvényhozás, mely a felekezeti iskolákra kiterjesztette figyelmét, bizonyosan kiterjesztette volna figyelmét az állam közös iskoláira is, de minthogy ilyenek nem léteztek, igen természetes dolog, hogy ezekre figyelmét nem terjeszthette ki. Tegnap Zsedényi Ede képviselőtársam az 1723. évi LXX-ik törvényezikkböl akarta kimagyarázni azt, hogy a katholikus intézetek, vagyis inkább a katholikus alapítványok a status kezelése alatt állanak vagyis állottak. En a t. képviselő urnák ezen nézetét alaposnak el nem ismerhetem ; nem ismerhetem el pedig alaposnak azért, mert Zsedényi képviselő xir, mint egykori tagja a volt kormánynak, bizonyosan tudhatja, hogy a helytartó-tanács a közalapítványokat egészen elkülönítve kezelte azon alapítványoktól, a melyek az egyes hitfelekezeteket illették, és pedig a közalapítványok kezeltettek a helytartó-tanács felügyelete alatt mint publieo-politico fundationalis ügyek; a katholikus felekezetnek alapitványai pedig egy különösen e czélra alakított commissio ecelesiastica által, a mely eommissio ecclesiasticának a prímáson kivül még mindig legalább egy egyházi személy is volt tagja és ő felsége legfőbb felügyeleti jogát csak a fölött gyakorolta, vajon az a commissio ecelesiastica az alapokat és az alapítványokat azon czélra forditja-e, a mely czélra azok az alapítók által rendelve voltak. Az 1723. LXX. törvényczikk rendeletét én a katholikus hitfelekezetüekre szives örömmel érvényesnek és valónak elismerem és annak érvényét nem tagadom ; de nem tagadhatják annak érvényét é valóságát protestáns hitfelekezetü polgártársaink sem, mert ha megtekintik az 1790-ik évi XXVI-ki törvényczikk 12-ik §-ának végszavait, meg fognak arról győződni, hogy ő felségének ugyanazon felügyeleti joga volt a protestáns hitfelekezetüek alapitványaira nézve, a mely volt a katholikusokéira, mert az 1790-ik XXVI-ki törvényczikk ! 12-ik §-ának végszavai ekkép szólanak: „superI inspectione regia ut hae íundationes ad mentem ; fundatorum administrentur et dispensentur, ad | easdem quoque extensa." Ha törvényeinkben más I intézkedés nem lenne, kérdést nem szenved, hogy | akkor a törvénynek ezen kifejezése „ad easdem ! quoque extensa" helytelen lenne, hanem ezen ki\ fejezés „ ad easdem quoque extensa" azért haszj náltatik, mert már előtte van törvényes intézkedés, hogy ő felsége mikép gyakorolja főfelügyeleti jogát. Ezek szerint, t. ház. ha az országgyűlésen i részletes szám vételt és előirányzatot, költségveI test követelnek azon jognak gyakorolhatási tekin| tétéből, vajon az alapítványok az alapok és alaI pitók véleménye szerint kezeltetnek-e, vagy nem'? | — miután ugyanazon törvényes intézkedés által j a protestáns alapokra nézve is — kérdést nem ! szenved, hogy akkor azok is ép ugy tartoznának | az országgyűlés elébe terjeszteni költségvetései' ket és számadásaikat, mint a katholikus feleke| zetüek, {Helyeslés) a mit a protestánsok bizo| nyara nem óhajtanak. A mondottakból nem azt következtetem, ! t. ház, hogy a vallás- és közoktatási miniszter nem tartozik számolni; igenis, számolni tartozik annyiban. vajon más czélokra nem költött-e semmit; ele tagadom, hogy a t. háznak jogában volna megállapítani azon czimeket és tételeket, a mely czimek és tételekre a katholikusok alapjaiból összegek lennének fordítandók. T. ház! Én ugyan nem kétlem, sőt határozottan, nyilvánosan beismerem Miskolcz városa érdemes képviselőjének fényes szónoki tehetségét, mindazonáltal kénytelen vagyok tanácsait visszautasítani, azon, ugy hiszem, nem szerénytelen indokból, hogy fölteszem a katholikusokban azon értelmiséget és érdekeiknek ismeretét, hogy ők magok fogják legjobban megítélhetni, mennyire lehessen önkormányzati rendszert megalkothatni, vagy nem, (Helyeslés jobb felől) a nélkül, t. i., hogy megszűnnék lenni katholikus. (Élénk helyeslés.) Tovább megyek, t. ház, nem tartom méltányosnak, sőt nem ismerem és kétségbe merem vonni a képviselőház azon jogát, melyet részére Mocsáry t. képviselő ur követel, hogyt. i. az országgyűlés a mi autonómiai bel szervezetünkbe beleszólhasson ; kétségbe merem vonni épen a jogegyenlőség, és a jogviszonosság alapjainál fogva, mert valamint ezen 1729-ik 23-ik törvényezikkben mind a két protestáns hitfelekezetnek megállapittattak ugyan minden jogai, de az országgyűlés magának a szervezetnek mikénti keresztülvitelét nem tárgyalta és ezt egyedül csak a hitfelekezetek belátására és intézkedésére
