Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-139
372 139. országos illés márczius 8. 1870. ne értene abban, hogy e honvédség teljesen érdemesnek igazolta magát az emiitett országgyűlés azon gondoskodására, melyet annak előrelátó szelleme törvénybe iktatni czélszerünek látott, valamint abban is, hogy itt az ideje immár, hogy azon csonka, béna, aggság által képtelenné vált embertársaink, testvéreink, kik a jog és szabadság érdekében e hazának másfél század óta kétségkívül a legnagyobb szolgálatot tették, midőn annak védelmére ezerenkint sorakoztak a legszentebb harcz zászlaja alá, és midőn verőkkel öntözték azon magasztos eszmék csiráit, melyek megfogamzása óta a tisztább jogérzet, s ezzel kapcsolatban az emberiség erkölcsi értékének illő méltánylása egy szebb időszakot számit, hogy azok, mondom, kiemeltessenek végre azon véghetetlen nyomorból, melybe a kor, a viszonyok viszontagsága folytán süly esztettek. (Helyeslés.) Nincs mivelt nemzet a földön, t. ház! mely méltó elismerés helyett dicstelen közönynyel sújtaná rokkant bajnokait, ős idők óta kiváló tisztelet és kegyelet tárgyai ők minden nemzetnél. Francziaország világhírű palotát épített számukra, hová történelmi emlékű eseményed évnapjain a népek megszámithatlan sokasága szokta meghozni kegyeleti adóját. Anglia egy nagylelkű királynéja saját fényes palotáját ajándékozá oda örök időkre, hogy a La Hogue előtt győztes hajóraj sérült tengerészei gondos ápolást, állandó lakhelyet és szinte a fényűzésig terjedő ellátást nyerjenek. Csak a szegény magyar honvéd legyen-e hát azon fájdalmas sorsra kárhoztatva, hogy embertársai könyörületéhez legyen kénytelen íolyamodni, ha éhen halni nem tud; a magyar honvéd legyen-e bát kényszerítve a lelkesebbek filléreit koldulni össze, hogy végelnyomorodására legalább menhelyet alkosson magának ; csak a magyar honvéd bolyongjon-e továbbra is elhagyatottként e hazában s midőn alamizsnáért kopogtatna a dúsak ajtaján, azon tűnődjék : vajon szent hazafiúi kötelességét teljesítette-e, midőn a haza függetlensége és szabadságának megtámad ói ellen annyi győztes csatát vívott? vagy forradalmár volt, forradalmár azon gúnyos értelemben, melyet a szűkkeblűség szeret e kifejezésnek tulajdonítani? Csak a magyar honvéd esdekeljen-e továbbra is, és esdekeljen mind hasztalan, szolgálatainak erkölcsi elismeréseiért 1 (Tetszés a balon.) T. ház! Ezen, mindén elfogulatlan kebelben mély megilletődést keltő állapot súlyos vádként emelkedik föl előttünk. Siessünk e vádat eloszlatni, mielőtt káros viszhangra találna a külföldön ; saját becsületünk kívánja ezt egy részről, mert, mint egy előttem szóló elvtársam megemlítette, a ránk rótt kötelmek pontos teljesítése mindig erkölcsi értékünk gyarapítására szolgál; másrészt tanúságot teendünk arról, hogy immár mivelt nemzetek színvonalára emelkedünk, midőn elődeink kegyeletes hagyománya iránt tiszteletet tanúsítunk, és a nemzet szine előtt s a nemzet nevében tett fogadalmunkat hiven teljesítve, megadjuk a hazafiúi erénynek megérdemlett jutalmát. Már is a mulasztás hibájába estünk ! Siessünk ezen mulasztást mihamarabb jóvá tenni, és ne engedjük, hogy egy indokolhatlan gyengeség tovább is akadályozzon minket e mulasztás pótlásában. Gondoskodjunk az előterjesztett határozati javaslat szellemében azokról, kiktől ezen gondoskodást megtagadnunk nem is lehet, hacsak az utókor méltó vádját önmagunk ellen fölidézni nem akarnók. Valóban nem tudok semmit fölemlíteni, mi e tekintetbeni munkálkodásunk elé lényeges akadályokat gördíteni képes volna, sőt a kérdés fi| nanczialis oldala is, csak azok előtt látszik nehézségekbe ütközni, kik a kérdéssel tüzetesen nem ismeretesek. Engedje meg t. ház, hogy ezen aggodalmakat is eloszlathassam azon kijelentéssel, hogy az általunk gyüjCtt, és megvallom, még tüzetesb szigorlatot megengedő adatok folytán a 1848-49-iki honvédrokkantak nyugdíjazási czimén igénybe veendő összeg nem fog 200 ezer írtra emelkedni, mi tekintve az ügy magasztosságát és rendkívüli fontosságát, kétségkívül oly jelentéktelen kiadás, hogy annak fedezése, — hitem szerint, — minden komoly nehézség nélkül leszen eszközölhető. Nem kívánom én, t. ház, hogy ezen fedezet megkönnyítése tekintetéből levonások tétessenek a költségvetésnek még nem tárgyalt azon tételein, melyek az általunk szorgalmazott ellátással 1 drastieus ellentétben állanak, és melyek nagy részére háztartásunk jogilag tán nem is köteleztethetik ; és ha ezélravezetőbb mód hiányában azon felettébb kellemetlen föladat esnék osztályrészemül, hogy e czimen a közadó fölemelése mellett kellene sorompóba lépnem, szívesen tenném azt is t. ház; tenném pedig azon benső meggyőződés által ösztönöztetve, miszerint ha . agy kívántatnék, valamint e ház minden tagja pártkülönbség nélkül, ugy a nemzet legszerényebb közpolgára is bizonyára a legkészségesebb jóakarattal fogna megtakarított filléreivel ezen kiválóan hazafias ezél megközelítéséhez járulni. Én nem kétlem, t. ház, sőt erős hitem, hogy azon átalános érdekeltség, mely az építendő honvédmenház iránt az ország minden vidékén és a nemzet minden rétegeiben egyiránt nyilvánul, a benyújtott határozati javaslat iránt a t. ház minden tagját is rokonszenves indulatra, s ebből folyólag, az általunk kért ellátás megszavazására fogja buzdítani. Ezen ellátás nem foglalván
