Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-139

364 139. orszáros Ülés márczius B. 1870. keresni, épen ugy mint ezelőtt, és meglehet, hogy ugy járunk, mint az osztrákok Csehországban, hol tudvalevő dolog, hogy mig az osztrák hadsereg tisztei között alig lehetett látni a csata-térnek egy jó térképét, a porosz tiszteknél és altiszteknél az volt bőségben; sőt többet mondok, azok az elrontott hidakat és vasutakat rögtön helyreállitották azért, mert, magokkal hozták azoknak rajzait, s oly tökéletesen birtokában voltak a helyzet ismeretének, hogy tudták a hidak hosszát, sőt azok eonstructióját is. Hja! a porosz kormány igen előrelátó, mint bebizonyította ezt Nagy Frigyes óta, és én igen szükségesnek látnám, ha mi is némileg előrelátóbbak lennénk. Tudvalevő dolog az, hogy a poroszok az oroszokkal a legjobb entente cordialeban élnek, s az is tudvalevő dolog, hogy mi a vasúti összeköttetéseket keressük Przemysl, Stry, Tarnow és Czernovitz felé, és hogy e vonalokon kutatások történnek,de arra, hogy vajon kiteszi ezen kutatásokat ? ugy látom, sem a honvédelmi, sem a közlekedési minisztériumban senki sem gondol, sőt azt hiszem, hogy a honvédelmi minisztérium még az iránt sem gondoskodott, hogy az összegyűjtött adatok egy-egy példányát hozzá beterjeszszék. hogy azt archívumába letegye. Nem csodálkoznám, ha megtörténnék az, mit Fadijew megjósolt, hogy az oroszok sokkal jobban fogják ismerni a magyar szorosokat, mint mi magunk, sokkal inkább tudni fogják a helyi viszonyokat, mint a magyar honvédelmi minisztérium, melynél ily csekélységekkel — ugy látszik — senki sem foglalkozik. Az én meggyőződésem szerint, — mint már ismételve bátor voltam kifejezni, s el fogom mondani addig, mig csak teljesedni nem fog, — mert csak ily ismétlések után fogja a többség türelmét valahára elveszíteni és rendelkezni, — az én meggyőződésem szerint a várak és erődítések azon országnak elvitázhatlan tulajdona, melyben állanak, és nem tartoznak más alá, mint azon ország honvédelmi minisztériuma alá. Ezt nem lehet elég gyakran elmondani. Nem lehet elég gyakran elmondani, hogy Erdélyben és felső Magyarországban erődített fegyverhelyekre van szükségünk, mert meg fognak bennünket lepni az események; ezt is a honvédelmi minisztérium teendői közé sorozandónak vélem. Meggyőződésem szerint, a honvédelmi minisztérium hatásköre alá tartozik a határőrvidék is, akár föloszlattassék az, akár nem, mert a sorhadtól teljesen eltérő, s a honvédelmi institutióval ha nem is azonos, de mindenesetre rokon intézmény. En meg vagyok győződve, hogy minden olyan kérdésben és követelésben, a melyet a kormány saját tekintélyének emelésére, vagy az ország integritására nézve bárki irányában intézni fog, az összes ország és az ellenzék támogatására is bizton számithat. Utoljára is, t. ház, ki kell mondanom, hogy a honvédelmi minisztériumnál a dolgok nem a legrendszeresebben mennek, vagy legalább nem ugy, a mint én azt helyesnek találom. (Fölkiáltások : Az már más /) Igen nagy áldozatot hoztunk a honvédtörvényért; részt vettünk egy nagy adósságban, mely minket nem terhelt, részt veszünk a közös hadseregnek költségeiben, de a magyar állam államiságának biztosítására szerintem még igen kevés garantiát nyertünk. Valóban nem tudom magamnak teljesen megmagyarázni, hogy ki viszi a dolgokat a honvédelmi minisztériumnál ? A miniszterelnök - honvédelmi miniszter ur —nem; mert hiszen ő, mint miniszterelnök, egészen más, sokkal fontosabb dolgokkal van elfoglalva; tudjuk, hogy már azzal is elég baja van, hogy rendbe hozza azt, hogy a reichenbergi képviselő minduntalan kirúg a hámból. (Derültség.) Tudjuk, hogy elég teendője van, visszautasítani azon nem jogosult beavatkozást, a melyet a szomszédminiszter urak a régi szokásból még Magyarországra gyakorolni kivannak. Mindebből az következik, hogy a miniszter urnák nem igen sok ideje van a honvédelmi minisztérium teendőinek részleteivel foglalkozni. Viszi tehát a dolgokat, természetszerűleg az államtitkár. (Derültség. Halljuk \) Kerkápolyi Károly igen t. barátom igen értelmes, energicus ember. {Derültség.) Midőn az első delegátióhoz fölmentünk Bécsbe, Klapka György barátom ott nem igen kedvelt egyéniség levén, a többi katona-viselt emberek pedig mind ellenzékiek voltak, természetes, hogy kellett valakit a referádára keresni, a kinek gyors fölfogása, fényes tehetsége, de mindenekelőtt bátorsága is legyen oly dolgokra vállalkozni, melyekhez tulaj donképen mit sem ért. {Nagy derültség.) Ugy járt ő majdnem egészen, a mint körülbelől én jártam a vasutammal. (Derültség.) Bécsbe fölmenve, összeállott a Kerkapoly-, Bethlen Farkas- és Schweinicz-féle trió és tartották azon előadást, melyet a Würth főkriegs-commissárius elébök terjesztett Kuhn meghagyásából és elhitették magokkal, hogy az eredeti eompositio. (Derültség.) Midőn engem megválasztottak vasúti igazgatónak, azt ugyan tudtam, hogy mire való a vasút... (Közbeszólás jobb felől: Járt is rajta!) igen is jártam is rajta, és tudtam, hogy miből áll az körülbelől, de annak benső ügyeiről igen laza fogalmam volt. Azóta tanultam, okoskodtam, gondolkoztam (Közbeszólás jobb felől: Még azt is!) és íme néha egy szó oly tág tért világított be előttem, mely azelőtt homályba volt borítva. Ilyenkor — mint Henszlmann képviselő ur nem rég megjegyezte, midőn