Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-138
138. országos ülés márczius 7. 1370. 341 Pest meggye közönsége sérelmi kérvényében maga beismeri, hogy a kormány az 1848-ki III. törvényczikk alapján a közcsend és biztosság föntartásaért felelős , és hogy rendkívüli r esetekben a rendkívüli eszközökhöz is nyúlhat. Átalánosan tudva van, hogy a képviselőválasztási mozgalmak kezdetén a személy- és vagyonbiztonság és a köznyugalom a legnagyobb mérvben veszélyeztetve volt, melynek föntartása az arra hivatott rendes közegek által tényleg nem eszközöltetett. De ez tőlük nem is volt várható, mert tudvalevőleg a törvényhatósági és községi tisztviselők a választások ügyében pártállásra helyezték magokat. Ily körülmények közt nem csak joga, de kötelessége is volt a kormánynak rendkívüli eszközökhöz nyúlni, és ennek alapján lett kibocsátva a márczius 2-ki rendelet. Ezzel öszszefüggőleg lettek elrendelve a bírói kiküldések és ezzel karöltve jártak a kivételes intézkedések is, melyeknek az volt eredménye, hogy nem csak a választások legnagyobb része folyt le kellő nyugalommal, sok életveszély elhárittatott és a mi az alkotmányos jogok egyik legfőbbike: a választási szabadság is biztosíttatott. A kérvény! bizottság véleménye pedig a következő. (Halljuk! Halljuk!) A kérvényi bizottság a minisztérium válaszát kielégítőnek találván, azt tudomásul vétetni ós az iratokat a levéltárba letétetni véleményezi. Nyáry Pál: T. ház! (Halljuk!) Ha valaki polgártársaink közöl a kérvények tárgyalásán jelen van, bizonynyal nem nagy fogalommal távozik el a házból, annak részvéte iránt, látván, hogy az alkotmányos polgárnak mondhatni egyik leglényegesebb joga, t. i. a kérvényezési, mi eredményre jut e házban. E figyelmetlenség magán-kérdésekről szóló kérvényeket illetőleg is helytelen, de nézetem szerint még helytelenebb akkor, midőn közjogi kérdések forognak fon, ha t. i. e házban nem azért, mivel azon kérdések jogosultságát nem ismerné el, hanem azért, mert nem hallgat reá senki, oly határozatok hozatnak, melyekből később praeeedens képződvén, ez által az alkotmány egyik^ vagy másik része megsértetik. Én ezen alkalommal a t. ház figyelmét egy igen fontos kérdésre hívom föl. Pontos ezen kérdés már azért is, mert legalább tudtomra e házban legelőször kerül szőnyegre és ez : az indemnity kérdése, az indemnity kérdése annak valódi értelmében. A múlt évi márczius 2-án az összes minisztérium aláírásával egy körrendelet adatott ki a választások körül előfordulható bűntények részint megelőzése, részint pedig már az elkövetett bűntények megtorlása tekintetéből, és az szabályokat tartalmazott, mely szabályok az eddigi gyakorlattal, sőt világos törvényeinkkel is ellenkeznek. Pest megye fölterjesztést tett a minisztériumhoz. A minisztérium azonban e fölterjesztésre nem figyelvén, továbbra is elrendelte a szabványok végrehajtását. A megye a végrehajtást teljesítette is, de élvén kérvényezési alkotmányos jogával, a t. ház elé egy kérvénynyel járult. A megye fölterjesztésében nem kevesebbel vádolta a tiszt, minisztériumot, mint 1-ször azzal, hogy megsértette az 1848-ki III. törvényczikk 26. szakaszát, mely így szól: „az ország minden törvényhatóságainak eddigi törvényes hatósága ezentúl is teljes épségben föntartatik;" 2-szór, hogy megsértette ugyanezen törvényczikk 27. szakaszát, mely rendeli, hogy a törvényes bíróságok és ítélőszékek törvényes önállóságukban és eddigi szerkezetökben a törvény további rendelkezéséig föntartandók; 3-szor, hogy megsértette ezzel kapcsolatban a megyei hatóságok ideiglenes gyakorlásáról szóló 1848-ki XYI-ik törvényczikket: 4-szer, hogy megsértette az országgyűlés mindkét háza által elfogadott 1861-ik évi ideiglenes törvénykezési szabályoknak a bűnvádi eljárásról szóló 2-ik részét, mely szerint a magyar büntető törvény és büntető gyakorlat visszaállíttatott; megsértette ezzel kapcsolatban ugyanezen ideiglenes törvénykezési rendszabályok első részének 42. szakaszát is, mely szerint a biróküldósi jogot az illető felek és bíróságoknak is meghallgatása mellett a hétszemélyes tábla gyakorolja; végre hogy megsértette a törvényt az által is, hogy a főispánokat oly hatósággal ruházta föl, mely azokat a megyék fölébe helyezné és a megyéket alárendelné a főispánoknak, s ezzel a megyék autonómiáját is tökéletesen megszüntetné. E fölterjesztés közöltetvén a minisztériummal, ugy látszik, a most fölolvasott nyilatkozatból, hogy a minisztérium ezen törvénysértéseket nem desavouálja, hanem azon elvből indul ki, hogy a miniszter felelős, s felelős 1-ör nem csak azért, hogy ha meg van zavarva a közcsend, közbiztonság, nem él azon törvényes eszközökkel, melyeket a törvény kezébe adott; de másodszor — azt mondja — felelős azért is, ha rendkívüli események közbejöttével nem igyekezett a közbiztonságot rendkívüli eszközökkel is röntartani. Már pedig a választásoknál, — ezt mondja a tisztelt minisztérium nyilatkozatában, — mindegyik részrehajló, a megyék részrehajlók, a tisztviselők részrehajlók; szükség volt tehát a minisztériumnak gondoskodni arról, hogy ezen alkotmányos jog gyakorlatában egyetlen egy polgár se háboríttassák, és azért szükségesnek tartotta ezen rendeleteket kiadni.
