Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-137

320 137. országos tilos márczius 5. 1870. azok az életben kifejlődő jogi viszonyok kifeje­zései, azok formulázása. (Helyeslés.) A mi az előttünk fekvő javaslatot magát illeti, én nem hiszem, hogy parlamenti minisz­ternek kelléke, hogy akár az egész törvényhozás­nak terén, akár a maga szakmája körében ő Jegyen az ország legelső törvénytudója A mi­niszter egy bizonyos politikai iránynak képvise­lője a parlamentben és kormányban; lehet azért igeu jeles, de lehet igen gyarló codifieáló. Azt sem hiszem, hogy azon egyének, kik a közigaz­gatási teendők rendszeres vitelére hivatottak, egyszersmind szükségkép legilletékesebbek legye­nek arra, hogy az idő szerint a kor színvonalán álló s a viszonyoknak leginkább megfelelőtörvény­javaslatokat dolgozzák ki. En nem hiszem, hogy oly egyének, kik a hivataloskodásnak ösvényein élnek, kik a szolgálati idő szerint előléptettetnek, kik nyugalmazhatási igényekkel hivatalban ma­radnak, azon képességgel bírjanak mindenkor s kiválólag : hogy élőnkbe a legczélszerübb törvény­javaslatokat hozhassák. Hanem én azt tartom, hogyha mi azt kívánjuk, hogy az európai viszo­nyoknak megfelelő, az Európaszerte jelenleg divó törvényhozás számbavételével, ezélszerü és jelesen kidolgozott törvényjavaslatok kerüljenek a ház elé, akkor szükséges: hogy akár a ház­ban, akár azon kívül levő szaktekintélyeket föl­kérjünk és azok közreműködését igénybe vegyük. (Helyeslés.) Ezen czél elérésére pedig én azon összeget, mely jelenleg az előirányzatban ki van téve, elégtelennek s azon eljárást, mely e rész­ben eddig követtetett, nem tartom tökéletesen kielégítőnek. De én azt hiszem, hogy ez nem csak kizárólag az igazságügyminiszter érdeke, mert ámbár minden törvény formulázása ter­mészetesen az igazságügyi tárczával van össze­köttetésben, mégis mind azon törvények, melyek a ház elé hozatnak, nem az igazságügyminiszter által terjesztetnek elő, nem az ő firmája alatt készülnek, hanem az összes minisztériumnak szol­gál a codifieáló osztály és azon működés, mely ezen 15.000 frt segítségével lesz előállítandó. Sőt találunk más minisztériumok költségveté­sében szintén idevágó tételeket: így a miniszter­elnökköltségvetésében találunk bizonyos összeget, mely a külföldön szerzendő adatok és kön} r vek be­szerzésére és más hason czélokra szavaztatott meg. En épen azért, mert ugy hiszem, hogy nem a ház feladata a miniszternek irányt adni arra nézve, mikép kell eljárni, hanem igenis a ház feladata csak az lehet, megvitatás által azon hiányra utalni, melyet észlelt és azon kívánság­nak kifejezést adni, miszerint ezen, a jelen tör­vényhozási körülmények közt igen fontos szak­mát nagyobb mértékben fejtenők ki, pártolom az előttünk fekvő javaslatot. (Helyeslés.) Halász Boldizsár: T. képviselőház! Én mindamellett, hogy a szőnyegen levő tárgy véghetetlen fontos, igen röviden csak azon kér­déshez fogok szólani, mely elvi kérdés, vajon a 15,000 frtot utasítás mellett szavazzuk-e meg a miniszternek? vagy pedig mellőzve a minisztert, országos bizottságot küldjünk-e ki? 'Előttem a kérdés igen egyszerű. Mind a pénzügyi bizott­ság, mind Hodossy Imre képviselő nr utasítás mellett akarja megszavazni a 15,000 frtot. Én, t. ház, mióta a miniszteri felelősség életbe lépett, minél ritkábban kívánom a mi­nisztert utasítani, mert annál nagyobb az ő felelőssége, és nekem annál nagyobb jogom van megbírálni, a mit tett. Hodossy Imre képviselő ur nem akarja ugyan kivenni a miniszter kezé­ből a eodifieatió jogát, hanem azt mondja, hogy mellé bizottság adassék. En azt gondolom, hogy miután a tisztelt miniszter ur, ha valamivel megörökítheti nevét, akkor csak egy tökéletes eodifieatió val teheti ezt, és különben is eléggé szakértő e téren, hogy ezt tehesse, s azt hi­szem, mindent el fog követni, hogy minél keve­sebb hibát találjunk codexeiben. Én tehát utasí­tás nélkül szavazom meg neki ez összeget, any­nyira, hogy a pénzügyi bizottság utasítását sem pártolom. Mit mond a pénzügyi bizottság % Azt mond­ja, hogy küldjön ki a külföldre egyéneket, kik az esküdtszéki intézményt, szóbeliséget, a bün­tetőügyet stb. tanulmányozzák. Már a ki azt akarja: hogy codexünk ne legyen, az csak ily utasítást adhat. Hiszen a büntető- és polgári ügyekre vonatkozólag annyi codex van és annyi jogtudományi munka, hogy nem is kell utazás­ból megtanulnunk, vajon melyik a jó codex; legfölebb a börtöűrendszert kell gyakorlatilag is szemlélnünk, de itt is theoriák vannak már. Itt egyedül arról lehet szó, hogy hazánk jelleme, történelme — a jogtörténetet is ideért­ve — mit kivan 1 hogy ezen theoriákat mikép alkalmazzuk? En tehát még annyi utasítást sem adnék, mert messze elvetne a czél elérésétől. A mi Irányi Dániel képviselő ur indítvá­nyát illeti az országos bizottságra vonatkozólag, azt ismét ugyanazon elvből nem pártolom, mert felelős minisztériumunk van. Igaz. more patrio, a régi időben mindig országos bizottság külde­tett ki nagyobb munkálatokra, — de ezt a, practicus téren nem tartom tökéletesen czélhoz vezető intézménynek. Miért ? mert bár e bizott­ságok 50 tagból álljanak is, utoljára is egy em­ber szokta a munkát kidolgozni, a többiek csak revideálják. A mi codexünket bárki csinálja is, ón nem ellenzem, sőt ha a miniszter ur töb­bet szükségei, én az összeget meg is kettőzte­tem, hogy jutalmakat adjon azon szaktudósok-

Next

/
Thumbnails
Contents