Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-137

320 137. országos tilos márczius 5. 1870. azok az életben kifejlődő jogi viszonyok kifejezései, azok formulázása. (Helyeslés.) A mi az előttünk fekvő javaslatot magát illeti, én nem hiszem, hogy parlamenti miniszternek kelléke, hogy akár az egész törvényhozásnak terén, akár a maga szakmája körében ő Jegyen az ország legelső törvénytudója A miniszter egy bizonyos politikai iránynak képviselője a parlamentben és kormányban; lehet azért igeu jeles, de lehet igen gyarló codifieáló. Azt sem hiszem, hogy azon egyének, kik a közigazgatási teendők rendszeres vitelére hivatottak, egyszersmind szükségkép legilletékesebbek legyenek arra, hogy az idő szerint a kor színvonalán álló s a viszonyoknak leginkább megfelelőtörvényjavaslatokat dolgozzák ki. En nem hiszem, hogy oly egyének, kik a hivataloskodásnak ösvényein élnek, kik a szolgálati idő szerint előléptettetnek, kik nyugalmazhatási igényekkel hivatalban maradnak, azon képességgel bírjanak mindenkor s kiválólag : hogy élőnkbe a legczélszerübb törvényjavaslatokat hozhassák. Hanem én azt tartom, hogyha mi azt kívánjuk, hogy az európai viszonyoknak megfelelő, az Európaszerte jelenleg divó törvényhozás számbavételével, ezélszerü és jelesen kidolgozott törvényjavaslatok kerüljenek a ház elé, akkor szükséges: hogy akár a házban, akár azon kívül levő szaktekintélyeket fölkérjünk és azok közreműködését igénybe vegyük. (Helyeslés.) Ezen czél elérésére pedig én azon összeget, mely jelenleg az előirányzatban ki van téve, elégtelennek s azon eljárást, mely e részben eddig követtetett, nem tartom tökéletesen kielégítőnek. De én azt hiszem, hogy ez nem csak kizárólag az igazságügyminiszter érdeke, mert ámbár minden törvény formulázása természetesen az igazságügyi tárczával van összeköttetésben, mégis mind azon törvények, melyek a ház elé hozatnak, nem az igazságügyminiszter által terjesztetnek elő, nem az ő firmája alatt készülnek, hanem az összes minisztériumnak szolgál a codifieáló osztály és azon működés, mely ezen 15.000 frt segítségével lesz előállítandó. Sőt találunk más minisztériumok költségvetésében szintén idevágó tételeket: így a miniszterelnökköltségvetésében találunk bizonyos összeget, mely a külföldön szerzendő adatok és kön}

r

vek beszerzésére és más hason czélokra szavaztatott meg. En épen azért, mert ugy hiszem, hogy nem a ház feladata a miniszternek irányt adni arra nézve, mikép kell eljárni, hanem igenis a ház feladata csak az lehet, megvitatás által azon hiányra utalni, melyet észlelt és azon kívánságnak kifejezést adni, miszerint ezen, a jelen törvényhozási körülmények közt igen fontos szakmát nagyobb mértékben fejtenők ki, pártolom az előttünk fekvő javaslatot. (Helyeslés.) Halász Boldizsár: T. képviselőház! Én mindamellett, hogy a szőnyegen levő tárgy véghetetlen fontos, igen röviden csak azon kérdéshez fogok szólani, mely elvi kérdés, vajon a 15,000 frtot utasítás mellett szavazzuk-e meg a miniszternek? vagy pedig mellőzve a minisztert, országos bizottságot küldjünk-e ki? 'Előttem a kérdés igen egyszerű. Mind a pénzügyi bizottság, mind Hodossy Imre képviselő nr utasítás mellett akarja megszavazni a 15,000 frtot. Én, t. ház, mióta a miniszteri felelősség életbe lépett, minél ritkábban kívánom a minisztert utasítani, mert annál nagyobb az ő felelőssége, és nekem annál nagyobb jogom van megbírálni, a mit tett. Hodossy Imre képviselő ur nem akarja ugyan kivenni a miniszter kezéből a eodifieatió jogát, hanem azt mondja, hogy mellé bizottság adassék. En azt gondolom, hogy miután a tisztelt miniszter ur, ha valamivel megörökítheti nevét, akkor csak egy tökéletes eodifieatió val teheti ezt, és különben is eléggé szakértő e téren, hogy ezt tehesse, s azt hiszem, mindent el fog követni, hogy minél kevesebb hibát találjunk codexeiben. Én tehát utasítás nélkül szavazom meg neki ez összeget, anynyira, hogy a pénzügyi bizottság utasítását sem pártolom. Mit mond a pénzügyi bizottság % Azt mondja, hogy küldjön ki a külföldre egyéneket, kik az esküdtszéki intézményt, szóbeliséget, a büntetőügyet stb. tanulmányozzák. Már a ki azt akarja: hogy codexünk ne legyen, az csak ily utasítást adhat. Hiszen a büntető- és polgári ügyekre vonatkozólag annyi codex van és annyi jogtudományi munka, hogy nem is kell utazásból megtanulnunk, vajon melyik a jó codex; legfölebb a börtöűrendszert kell gyakorlatilag is szemlélnünk, de itt is theoriák vannak már. Itt egyedül arról lehet szó, hogy hazánk jelleme, történelme — a jogtörténetet is ideértve — mit kivan 1 hogy ezen theoriákat mikép alkalmazzuk? En tehát még annyi utasítást sem adnék, mert messze elvetne a czél elérésétől. A mi Irányi Dániel képviselő ur indítványát illeti az országos bizottságra vonatkozólag, azt ismét ugyanazon elvből nem pártolom, mert felelős minisztériumunk van. Igaz. more patrio, a régi időben mindig országos bizottság küldetett ki nagyobb munkálatokra, — de ezt a, practicus téren nem tartom tökéletesen czélhoz vezető intézménynek. Miért ? mert bár e bizottságok 50 tagból álljanak is, utoljára is egy ember szokta a munkát kidolgozni, a többiek csak revideálják. A mi codexünket bárki csinálja is, ón nem ellenzem, sőt ha a miniszter ur többet szükségei, én az összeget meg is kettőztetem, hogy jutalmakat adjon azon szaktudósok-